Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy magyarországi barlangjainak bejárási útmutatója
 

Az Alsó-hegy általános jellemzése

A hegyek itt igen magasak, tömött, rétegzetlen, kövületmentes mészkőből állnak, tele üregekkel, amelyek némelyike oly mély és ugyanakkor olyan kerek, hogy úgy tűnik, mintha mesterségesek lennének. (Robert Townson 1791.)
 
 
Az Alsó-hegy a Gömör-Tornai-karsztvidék tagjaként, a szlovák-magyar államhatár által Ny-K-i irányban kettészelve (60% magyar), délről a Bódva és a Ménes-patak, északról a Torna-patak háromszöge határolva emelkedik. Nyugaton hosszan elnyúlva a Szilicei-fennsíkhoz kapcsolódik.
 
A nyugat-kelet irányú és közepén dél felé kiszélesedő terület mintegy 50 km2 kiterjedésű, átlagosan 4-500 m tszf. magasságú sasbércvonulatokból álló alacsony karsztos hegység, melynek legmagasabb pontja a Pálútfej: 615 m. A fennsíki tájak igen kis relatív szintkülönbségekkel tagolódnak. A magasabbra emelkedő csúcsok középhegységi, nem túl meredek oldalakkal emelkednek a környezetük fölé, ezeken gyakoriak a sziklakibúvások és a karrosodott felszínek. Az észak-déli oldalait meredek, átlagosan 300 m-es lejtők alkotják, amelyek aljában 200 m körüli tszf. magasságú áradásos karsztforrások csapolják meg. Ezek főleg A-típusú karsztos formakincsű vízgyűjtőterülettel rendelkeznek, melyek hűen követik az időjárás hatásait. Felszíni vízfolyás csak a hegyoldalakban, a források környékén, ill. a hirtelen nagymennyiségű csapadék hatására kialakult rövidéletű záporpatakok medreiben jön létre. A fennsíkon általános a karsztos beszivárgás a kőzet repedéseibe.
 
Magát a területet három nagyobb egységre oszthatjuk fel az alábbiak szerint: A Vidomájpuszta mellett a nagyjából É-D irányban húzódó völgy, melyben a Torna, és a Bódva völgyeit összekötő szögliget-szádalmási út halad, választja el az ún. Ny-i részt, amely magában foglalja a Derenki-medencét, és hosszan elnyúlva a Rabló-kő felett kapcsolódik a Szilicei-fennsíkhoz.
 
Mintegy 30 km2 a területe az Alsó-hegy legjellegzetesebb karsztterületének a Szilasi-fennsíknak, amely néha akár többszáz méter átmérőjű töbreivel, mély zsombolyaival már régóta magára vonta a barlangászok figyelmét.
 
Elkülönítve tárgyalható az ettől D-re a Bódva és a Ménes-patakok közé ékszerűen benyúló erősen tagolt terület, a Kis-, vagy Szögligeti-fennsík. Ezt változatos kőzetfelépítése morfológiailag is elkülöníti.
 
A legtöbb, és legjelentősebb méretű barlang -többségében zsomboly- a Szilasi-fennsíkon található. Ezek a területre oly jellemzőek, hatalmas méretű, lefolyástalan, tál alakú mélyedések - töbrök - oldalában nyílnak (általában a felső 2/3-ában). Jelenleg a területen 108 zsomboly ismeretes, ebből 64 található a magyar oldalon. Klasszikus víznyelőbarlang csupán néhány ismeretes. Elterjedésük főleg a Nyugati részre és a Szilasi-fennsík DNY-i peremére korlátozódik. A Szilasi-fennsík területén kívül (Nyugati-rész, Dusa) a jelenleg ismert barlangok száma kevesebb és méreteik szerényebbek. A hegylábi forrásbarlangok ezidáig feltárt szakaszai sem túl jelentősek (5-15m). A ma ismert méretükben még a túrázó barlangászok számára nem okoznak nagy izgalmat, annál inkább célpontjai a feltáró tevékenységnek.
 
A Kis-fennsik és a Ny-i rész megközelítése Szögliget felől a legkönnyebb, míg a legtöbb, a Szilasi-fennsíkon található barlang Bódvaszilas községhez esik a közelebb. Néhány a keleti végen található barlang, forrás felkeresésére alkalmas kiindulópont lehet Komjáti és Tornanádaska is