Canin'99 expedíció
Újabb 2 km feltárás a Gortaniban
 
<<--Nyári kutatótábor -->>
      1999. február 20-27-ig tizennégy fő részvételével újabb sikeres hetet töltöttünk a Michele Gortani barlangrendszerben.
Az expedíciót eredetileg két csoporttal terveztük február 12-28-ig huszonhárom fő részvételével. A rendkívüli havazás azonban meghiúsította az első csoport indulását. Nehéz döntés elé kerültünk. A havazás és a lavinaveszély felesleges kockázatát nem vállalhattuk, ezért a biztos, de kényelmetlenebbik megoldás mellett döntöttünk. Összevontuk a két csoportot, felvállalva a szűkös bivakot, mivel senkit sem akartunk kihagyni a túrából. Sajnos a létszám gondunk önmagától megoldódott. Volt, akinek az időpont nem volt jó, volt, akit egészségügyi problémák kényszeríttettek itthon maradásra. Végül is alapos előkészület után 19-én péntek reggel tizennégy mindenre elszánt, megszállott elindult Sella Nevea-ra. Még délután az utolsó felvonót elérve a közeli Gilberti-házhoz felmentünk és a felszerelés jelentős részét feljebb szállítottuk a Canin-nyeregbe (2000 m).
    Négyen még aznap este tovább mentek a DVP bivakházhoz, hogy másnap korán megkezdhessék a leszállást. Szombaton négy csoportban indultunk le a barlangba (11-14 óra között). Éjfél után egy kicsivel már mindenki valamelyik bivakban pihente ki a 900 m-es szintkülönbség leküzdésének fáradalmait (le -720-ra és onnan fel +200 m-t; -520-ra). A két bivak között az ébresztés összehangolására egyoldalú telefonkapcsolatot létesítettünk. Én ébresztettem, visszabeszélés nem volt: -, mert nem is lehetett.
    Vasárnap 21-én du. 6-kor indult az első akció 5 csoporttal. Az idő eltolódást nem tudtuk, de nem is akartuk visszaállítani, csak a felszínen. A vasárnap reggeli kijövetelig 5 nap alatt összesen 25 - átlagosan 10 órás - túrát tettünk, + a le- és feljövetel. A túrákon a csoportok új részek feltárásával, kürtőmászással, térképezéssel és fotózással foglalkoztak. Rendkívül jó volt az összhang és a csapatmunka. A 14 ember 5 csoportban négy féle feladatot teljesített egyszerre. Ez az intenzív és fegyelmezett munka pótolta azt a kiesést, amit az első csoport kimaradása okozott.
A 140 m-es (Reménység-akna - Esperia) akna ablakán túli - tavaly felfedezett - aknákba sorra leereszkedtünk és részben sikerült azok összefüggéseit tisztázni. Ezekben változó mélységekig lehetett lejutni (19, 70, 102, 110, 14, 16, 30, 16, 20, 25 m) az aknák alján szűk meanderek találhatóak, némelyik még további felderítésre vár. A Bulder-fal mögött Kutyáék egy +25 m-es kürtő kimászása után egy szövevényes, de szűk meanderbe jutottak, amely most száraz volt, de tavaly innen zuhogott a víz. Lefelé a víz útjában a Szabó József csoport tagjainak sikerült feltárni 3-400 m-es hosszban a Gortani egyik leghosszabb kuszodáját, ami majdnem a Bulder-falhoz ért vissza.
    Gemenata kitartó huzat - nyomkövetése és bontása egy kuszoda omladékán túl, felfelé nyúló +25 m magas kürtőhöz vezetett, dermesztő huzattal (Szeles-lyuk). A kürtő tetején a blokkok között sötét lyuk közelít a felszínhez, ami számítás szerint még 100-120 m-re húzódik.
    A Tenisz Stadion feletti kürtőmászáson Oszi és Kis Moha osztozott. Közel 80 m-t másztak fel, kürtő-meander kombinácóban. A legfelső kürtő tetejét áthatolhatatlan kőtömbök alkották, ami megállásra kényszeríttette őket. Innen visszafordulva vigasztalásként leereszkedtek egy eddig ismeretlen hatalmas aknán (-75), amely a Tenisz Stadion mennyezetén keresztül a terem közepére érkezett. A felvezető aknarendszert ablakok és ezen keresztül kuszodák kapcsolták össze egymással. Mélyen bevésődött emlékezetükbe az irgalmatlanul sáros 60 m-es Hálaadás-járata, amely egy hatalmas fekete akna oldalába torkollott. Nagy önfegyelemre lesz szükség, hogy az ismeretlen mélységhez újra visszatérjünk.
    Ugyancsak a Tenisz Stadionból Kutyáék még az első nap egy -100 m-es aknasoron keresztül visszaereszkedtek a saját bivakjukba (-510), valamint a tavalyi legmagasabb ponton félbe maradt, csőszerű kuszodát Leóék felmérték és további 160 m-t tártak fel benne, melyet a jellegzetes testhelyzetről Superman járatnak kereszteltek el.

    Az a szándékunk, hogy új bejáratot keresünk a Gortaniba, az idei téli túra után csak tovább erősödött. A tavalyi négynapos nyári tábort az idén két hétre tervezzük.

    Fentieket összegezve van egy új párhuzamos 275 m-es aknarendszer -520-tól -245 m-ig, amit most februárban tártunk fel. Az expedíció egy hete alatt feltérképeztünk: 2880 méter járatot, amelyből  idei feltár1800 más.
Jelenleg az új részek eddig felmért hossza: 6200 m.
A térképezetlen becsült járatok hossza: kb. 650 m és ezzel együtt közel 7 km új járatot sikerült bejárni eddig, aminek teljes szintkülönbsége: már az 500 m-t eléri.



A feltárásban felhasznált felszerelések és anyagok:
90 db rozsdamentes nittfül, 80 db nitt, 60 db maillon, 40 db beépített fix csavar (lépésnek), 350 m kötél. És ismét jól vizsgázott a már bevált 2 db RYOBI motoros fúrógép.

 
Ezúton mondunk köszönetet mindenkinek, akik önzetlenül támogatták az expedíciót és hozzájárultak annak sikeréhez:
CGEB (a trieszti csoport)
Bródy Andornak - HILTI lézeres távolságmérő)
Guru Sport Bolt - Hevederek, kötélgyűrűk
KöM TvH Barlangtani Osztály - térképező felszerelés
Meander (Stibrányi Gusztáv) - 170 m kötél
Tengerszem Sport Bolt - 200 m kötél
Varjassy György (Csóka) - RYOBI fúrógép
BEAC, MAFC, FTSK, Dualp, Papp Ferenc- és a Szabó József csoport

A 1999-es expedíció résztvevői:
 

Boros Norbert (Kinder) 
Börcsök Péter 
Ferenczy Balázs 
Hegedűs András (Juju) 
Hlavács György (Gyurma) 
Kunisch Péter (Kagyó) 
Ligeti Márton
Molnár Tamás (Függő) 
Nádasdi Oszkár (Oszi) 
Németh Zsolt (Kutya) 
Nyerges Attila (Kis moha) 
Simon Béla 
Szabó Lénárd (Leó) 
Zih József (Gemenáta)
   1999. március 29.Börcsök Péter