KENYAI BARLANGOKBAN

                          "Itt fényesebb a napfény, mint nálunk, csillogóbbak a csillagok, sötétebbek a viharfelhők,borzalmasabbak az égiháborúk, bódítóbbak a szagok, határozottabbak az ellentétek.Egyszóval itt energikusabban lüktet az élet pulzusa. és ez az, ami olyan komollyá tesziAfrikát, ez az, ami ide vonz, ami visszavonz mindenkit, aki egyszer belekóstolt."
térképhez
 
térképhez
 
 
(Széchenyi Zsigmond) 
Kelet-Afrika azonban nem a barlangászok paradicsoma. Kenyában sem találunk többet néhány lávabarlangnál. Ezek a Chyulu, a Mt. Elgon és az Aberdare nemzeti parkokban találhatók, vagyis olyan helyeken, amelyek messze esnek az átlagos turisták megszokott útvonalaitól, és ezért csak saját (bérelt) terepjáróval kereshetők fel.

Kenya leghosszabb barlangja a Chyulu-hegységben található Leviathan Cave, amely állítólag 14 km hosszú, viszont egy átlagos szafári keretein belül megközelíthetetlen. A többi barlang sokkal szerényebb méretű, ezért meglátogatásuk nem jelent extrém megterhelést az egész napos, off road stílusú autózástól elgyötört vándorok számára sem. Más szóval: a barlangi túrázás Kenya nemzeti parkjaiban többnyire a könnyű séta keretein belül maradó, legfeljebb néhány órás kiegészítő program.
 

SHETANI CAVE

A Tsavo West és a Chyulu nemzeti parkok határán található, 2-300 m hosszú lávacsatorna-barlang. Két bejárata van, könnyen járható. Nagy számú (több ezer) denevér lakóhelye.

Megközelítése csak terepjáróval lehetséges, a Tsavo (lásd a térképvázlatokat), esetleg az Amboseli irányából. Mindkettő elég viszontagságos útvonal. A Tsavo a Nairobi - Mombasa közötti, A109-es úton érhető el, amely igazi halálút, egyrészt az aszfalt rettenetes állapota, másrészt a nagy kamion- és buszforgalom miatt.

A másik irányból Nairobi - Namanga között jó minőségű aszfaltúton haladhatunk, utána azonban, az Amboselin keresztül, kb. 180 km földút következik (rázós, fárasztó, évszaktól függően poros vagy sáros, átlagsebesség 20 - 30 km/h). A Tsavo és az Amboseli közötti szakasz egy részén csak katonai kísérettel lehet utazni, az időnként előforduló rablótámadások miatt. Ez többnyire egy, néha két géppisztolyos katonát jelent, akik beülnek a kocsinkba (ilyenkor nem árt, ha van szabad ülés)

Nairobiból indulva a barlang környéke egyik útvonalon sem érhető el normális tempóban haladva egy napon belül. A Tsavoban és az Amboseliben egyaránt találhatók szálláshelyek, ezekről később még lesz szó.

A barlang elvileg csak vezetővel látogatható (gyakorlatilag is, mert térkép alapján nem lehet megtalálni).
Vezetőt a Tsavo kapujánál (Chyulu Gate) fogadhatunk. A vezetőnek hivatalosan külön fizetség nem jár (mert benne van a nemzeti park belépődíjában), de szolgálatait - a kelet-afrikai szokásoknak megfelelően - 200 shilling "hongó"-val jutalmaztuk.

A barlang közelében, a Chyulu Gate mellett, hangulatos camp site található, ahol víz is van.

Most pedig következik a barlangban tett túránk leírása:

A Tsavo végtelen, száraz bozóttengeréből kiemelkedő hatalmas, lombtalan baobabfák, a portól vöröslő hátú elefántok, a sziklás hegyek, az út menti akáciák lombját eszegető zsiráfok, a Chaimu-kráter újszülött vulkánja, a tábortüzek, a csillagok fényessége, a hajnali levegő hűvös tisztasága - kell ennél több?
Normális embernek biztos nem. Három megrögzött barlangász azonban nem éri be ennyivel. Irány a nap mélypontja!

Az első akadály: errefelé - úgy, mint egész Kenyában - érdekes kiejtéssel beszélik az angol nyelvet.
Röpke negyedóra alatt azért tisztázódik, hogy mit akarunk, és már jön is a vezetőnk. Barátságosan
vigyorog, hóna alatt géppisztoly, három tárral (ezen nem kell csodálkozni, Afrikában minden ranger fegyvert hord magával). Kölcsönös kézrázás, hangos "Jambo!" köszönések után helyet szorítunk a srácnak a dzsipben.

Elindulunk a Chyulu Gate-től az Amboseli felé. Néhány km után letérünk jobbra, egy ritkán használt, sokkal rázósabb, keskenyebb, nehezebben járható útra. A vége felé már a felezőt is be kell kapcsolni. Fél óra zötyögés után megállunk. Az úthoz közel, a bozótos mögött rejtőzik a barlang bejárata.

Elő a fejlámpákat, és indulunk. A bejárati szakasz enyhén lejt, néhány nagyobb sziklatömbön is le kell mászni. Ezután a barlang egyenes, közel vízszintes járatban folytatódik. A folyosó magassága 2 - 4 m, kényelmesen lehet benne sétálni. A fal mellett kafferbivaly, víziló, rinocérosz, zsiráf koponyája. Ezeket valószínűleg turistalátványosságnak cipelték be ide. Félúton járunk, amikor meglátjuk a barlang kijáratán beszűrődő napfényt. Itt kezdődik a denevérek tanyája. Késő délután van, már megkezdődött a barlangból való kirajzásuk. Meg persze mi is megzavartuk őket. Több százan repülnek, kavarognak a levegőben.
Miközben megyünk előre, néha egy-egy ügyetlenebb denevér nekünk ütközik.

Kilépünk a napfényre. Kb. 5 m mély beszakadás alján állunk, ahonnan vaslétra vezet a felszínre.
Felmászunk, visszasétálunk az autóhoz. Az egész nem tartott tovább fél óránál.

 MT. ELGON

A Mt. Elgon hatalmas vulkáni kúpja Nairobitól 400 km-re nyugatra, Kenya és Uganda határán emelkedik.
7 km átmérőjű, teljes egészében ugandai területen fekvő, óriási kráterét négyezres csúcsok szegélyezik.
Nehezen megközelíthető, ritkán látogatott terület.

A kenyai oldal csúcsainak megmászása nem könnyű, és nem is veszélytelen vállalkozás. Biztonsági okokból a nemzeti park magasabban fekvő, gyalogosan megközelíthető részei csak katonai kísérettel látogathatók.

A park alacsonyabban fekvő területein, autóval megközelíthető helyeken három barlang található, melyek bejárásához vezetőnk szerint csak egy lámpára van szükség. Sajnos csak másfél napot tölthettünk a Mt. Elgon nemzeti parkban, ezért a barlangok felkeresésére nem maradt időnk, fő célunk, a 4187 m magas Koitoboss Peak megmászása mellett. Ennek ellenére, kedvcsináló információként talán hasznos lehet ez a rövid leírás.

Kiss Csaba (1999)
<<