Természetbarát Híradó

75. szám

Eötvös Loránd emlékére

1998

Eötvös Loránd
150 éve született báró Eötvös Loránd


MI SZÉP E TÁJ - Eötvös Loránd gyermekkori verse (külön lapon)
ELÖLJÁRÓBAN
Dr. Pápa Miklós: EÖTVÖS A TURISTA
A SCARISORAI JÉGBARLANG (Eötvös cikke a Vasárnapi Újságban) (külön lapon)
RÉSZLETEK EÖTVÖS LORÁND FIATALKORI FELJEGYZÉSEIBŐL:
SZEMELVÉNYEK A LILA KÖNYVBŐL
SZEMELVÉNYEK A FEKETE KÖNYVBŐL
RÉSZLETEK EÖTVÖS LORÁND IFJÚKORI LEVELEIBŐL
NÉHÁNY ÉLETRAJZI ADAT
TURISTA DALOK: GEOLÓGUS NÓTA (külön lapon)



"Háromszor egy hétben
Van a studentnek frei,
Akkor mennek hegyre,
Ottan visznek végbe
Alle Lumprei!"

Régen elhangzott már gyermekkori pajtásaimnak éneke; de azért, ha szabadságot keresek, ma is a hegyre megyek.

Megjelent az MTE Kőszegi Osztályának alkalmi és emléklapjában 1893-ban.


ELÖLJÁRÓBAN

A Téry és a Czárán emlékszám után - születésének 150. évében - Eötvös Lorándnak szenteltem e számot. Csak az elhatározást követően alakult ki, hogy a két előző szerkesztési megoldástól eltérően álljon össze az újság. Amíg a Téry emlékszám a korábbi turistasajtóban megjelent cikkek újraközlése volt, addig a Czárán emlékszám sokkal több egyéni elemet, önálló írásokat tartalmazott, már csak azért is, mert a hazai turistasajtó a korábbiakban mostohán bánt e nagyszerű emberrel. Szinte újra fel kellett őt és munkásságát fedezni.
Szerencsére Eötvös esetében más a helyzet.
Elég sok írás jelent meg róla. Most is meg lehetett volna tenni, hogy ezeket gyűjtsem csokorba. Kezdetben arra gondoltam, hogy az elnöki megnyitóbeszédeit és a Vasárnapi Ujságban megjelent ifjúkori írását, meg egy életrajzot tartalmaz majd az emlékszám. Szerettem volna levelezéséből, feljegyzéseiből is közölni valamit. Amikor elolvastam Pápa Miklós dobogókői beszédét, úgy ítéltem meg, hogy néhány korabeli vonatkozástól eltekintve ma is időszerű. Biztos kézzel mazsolázza ki az elnöki megnyitók legfontosabb gondolatait. Közlésével egyben a szerzőre is emlékezünk.
Ugyanakkor az évforduló tiszteletére az ELTE Eötvös Kiadónál megjelent egy nagyszerű forráskiadvány. Kis Domonkos Dániel tanulmánya és összeállítása Eötvös levelezéséből, fiatalkori naplóiból és más megjelent turisztikai írásaiból. Ezen újság második része erre a könyvre épül. A könyv címe "A csúcson, a hegyek szerelmese báró Eötvös Loránd". Nemcsak szövegrészeket, de több képet - elsősorban Eötvös rajzait - is átvettem. Sajnos a megjelent 1000 példány nem teszi lehetővé, hogy minden érdeklődő könyvespolcára felkerüljön. Ha már a forrásoknál tartok, feltétlenül szólnom kell az Interneten megtalálható "Eötvös Loránd virtuális múzeumról". Innen is több képet kölcsönöztem.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy szabad-e a kissé pajzán geológus nótát ilyen környezetbe beilleszteni. Végül is úgy döntöttem, hogy vállalom az esetleges észrevételeket. Nemcsak azért, mert a dal az Eötvös Loránd Egyetemen született, hanem azért is, mert Eötvöstől sem állt távol a kópéság, még meglett férfikorában sem. Elég közismert az az anekdotaszámba menő történet, amikor leányaival kerékpárral akartak elkerekezni kedvenc hegységükbe, a Dolomitokba. Ám ezt felesége ellenezte, ezért titokban leküldték Székesfehérvárra a gépeket, majd érzékeny búcsút vettek a Déli-pályaudvaron, felültek a vonatra... és Fehérváron átszálltak.
Élete egy rövid szakaszában talán még a pajzánság sem állt távol tőle, ezért mertem e dalt ide szerkeszteni.
Minden kiválósága, tudósi és közéleti nagysága mellett Eötvös nagyon is emberi volt. Igaz, embernek sem akármilyen.

Kalmár László



EÖTVÖS LORÁND A TURISTA

(Dr. Pápa Miklós 1969. április 20-án, Dobogókőn rendezett emlékünnepen elhangottt beszéde.)

Tisztelt Ünneplő Közönség!
Kedves Turistatársak!

Ötven évvel ezelőtt hunyt el Eötvös Loránd, a világhírű magyar tudós. Tudományos érdemeit világszerte ismerik és elismerik. Már jóval kevesebb azoknak a száma, akik turistatevékenységéről is tudnak. Még hazánkban is. Az ünnepi megemlékezések többnyire említést sem tesznek erről, vagy csupán néhány szóval érintik. Pedig enélkül életrajza csonka, életútja hiányos. A hegyekkel való rendszeres találkozás, a természetben való állandó felfrissülés életének fontos és nélkülözhetetlen eleme volt.
Ki tudja, hogy hegyi túráin hány olyan gondolata született, melyek azután fizikai laboratóriumban váltak gyakorlati valósággá.
Tartozunk emlékének azzal, hogy életének ezt a másik oldalát is bemutassuk. És ki más mutathatná, be ezt jobban és szebben mint mi, utódai és követői a természet és a haza szeretetében. És be kell mutatnunk annál is inkább, mert Eötvös turistáskodása nemcsak hasznos egyéni szenvedély volt, de közhasznú közéleti turistatevékenység is.
Ez a mai kis megemlékezésünk mintegy záróköve egy ünnepségsorozatnak. A véletlen játéka csupán, mégis jelképesnek érezzük, hogy ez a sorozat egy turista ünnepséggel kezdődött, és ma, azzal is zárul. Április 11-én a Magyar Földrajzi Társaság magashegymászói hódoltak emlékének, ma pedig itt, a mi szelíd hegyeink között, a róla elnevezett turistaház előtt mutatjuk be a nagy tudóst, mint turistát. E nyitó és záró akkordok között folyt le a tudományos körök Eötvösnek szentelt tudományos ülésszaka, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett, egy sor tudományos intézet és társulat - az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Bólyai János Matematikai Társulat - közreműködésével. Ennek során mintegy tíz előadásban méltatták Eötvös Loránd egyéniségét, munkásságát és a különböző területeken elért tudományos eredményeit. Április 16-án pedig az ülésszak kezdete előtt megkoszorúzzák síremlékét a Kerepesi úti temetőben, április 17-én pedig, az ülésszak záróaktusaként, az egyetem fizikai tanszékén elhelyezett emléktábláját.
Eötvös Lorándnak a tudósnak ez a sokoldalú méltatása felment most bennünket attól, hogy tudományos működéséről is számot adjunk. Csupán mint érdekességet említjük meg, hogy Eötvösnek villája volt Pestlőríncen s ennek nagy kiterjedésű kertjében végezte első szabadtéri inga kísérleteit. Ez a Televízió most folyó kerületi vetélkedőjén vált ismertté. A villa sajnos már nincs meg.
A pestlőrinci villánál jóval ismertebbek az Eötvös család svábhegyi (ma szabadsághegyi) villái. Ezek voltak a nagy tudós atyjának, Eötvös Józsefnek kedves munka és pihenőhelyei.
Siklóssy László negyven évvel ezelőtt megjelent Svábhegy című könyvében részletesen megemlékezik róluk. Ez részünkre most azért érdekes, mert az ifjú Loránd sok szép nyarat töltött itt a hegyen. Itt szívta magába atyja természetszeretetét, itt vert gyökeret lelkében a természeti szépségek iránti fogékonyság. A régi villát a II. világháborúban elszenvedett sérülések miatt le kellett bontani; újabb, a Karthauzi-lak azonban ma is meg van.
A Karthauzi lak képe a Vasárnapi Újság 1875. szeptember 26. számában
A svábhegyi nyaralás minden bizonnyal jelentős hatással volt, Eötvös Loránd turista karakterének kialakulására. "Aki a Svábhegyet megjárta - mondotta egyik beszédében - s akit ott elbűvölt a távolban kékellő hegyek varázsa, az engedjen e varázs hívó szavának..." Így jut el egyre távolabbra, szebb és újabb, szebbnéI szebb tájakra. Így jutott el ő is egyre távolabb. És amikor 18 éves korában Svájcba utazott, sorra járta ott a hatalmas hegycsúcsokat s többek között a Monte Rosa csoport 4,638 méter magas, Dufour csúcsát is megmászta. Ez a sikeres teljesítmény kedveltette meg vele a magashegymászást.
Eötvös turista tevékenységéről az a legköztudottabb hogy kiváló magashegymászó volt, több hegycsúcs első meghódítója, kinek nevét a nemzetközi alpinista szakirodalom is számon tartja. Ő hágott fel elsőként 1878-ban a Rothwand 2788 m csúcsára, ő hódította meg a következő évben az Elfer Kofel 3115 méteres és az Einsespitze 2673 méteres ormnát. 1883-ban az eddig bevehetetlen 2716 méteres Croda da Lagot győzte le.
A Scwalben Kofel és a Cresta Binca csúcsok első legyőzője is ő volt. De ez csak egy kis töredék mászásinak hosszú sorában, csak a legkiemelkedőbbek. Hiszen - amint ez az április 11-i hegymászó ünnepségen Bucsek Henriktől elhangzott-, mintegy félezer magashegyi túrát bonyolított le Eötvös.
Nagyon kedves emlékeket elevenített fel Eötvös Loránd magashegyi túráiról egy kiváló magyar turista a szintén magashegymászó Barcza Imre. 1927-ben, a Turisták Lapja július-augusztusi számában, két cikkben is megemlékezik róla. Az elsőt így kezdi "Láttam a tanteremben, de a legtöbbször a hegyek között találkoztam vele. Szerényen, gyöngéden beszélt, mintha regélne a fizikáról, majdnem ihletszerűen bánt a finom műszerekkel. Arca állandóan komoly volt, mosoly alig jött ajkára. De egészen megváltozott, mihelyst a hegyek közé ment.


Schluderbachi táj Eötvös Loránd felvétele

Schluderbach volt kedvenc tartózkodási helye. Onnan indult kipróbált vezetőivel a Dolomitok szép sziklavilágába. hegymászásai teljesen összefonódtak Shluder-bachhal. 40 éven át egy és ugyanazon egyszerű kis vendégfogadóban, Ploner bácsi kis albergojában lakott. Időközben Schluderbach valóságos hotelvárossá fejlődött, de Eötvös ragaszkodott az ő egyszerű szállójához. Elbeszélgetett a néppel, eljátszott a gyermekekkel, akik szerették és tisztelték őt. De szerették a vezetői is. Társalogva, mint bajtársak kerültek fel a csúcsokra. Kerülte a zajongó, lármás nyaraló-közönséget, került minden feltűnést, csak az ő szűkebb családi körében érezte jól magát. Szerette a hegyeket, és túráiról se nem írt, se nem beszélt. "
Ez alól csak a már említett fiatalkori svájci túrája képezett kivételt, amelyről rendkívül kedvesen emlékezett meg - egy alkalommal.
"1897. fordulópontot jelentett mászásai történetében. Ez időtől kezdve leányaival, Rolandával és Ilonával indult a Dolomitok hódítóútjaira, - írja a továbbiakban Barcza Imre. Különösen kedvelte a Cadin-csoportot, ennek vad szépsége annyira vonzotta, hogy kereresztül-kasul bejárta ez egész vonulatot." Itt egy 2832 m magas csúcs az ő nevét viseli. Erről Barcza Imre másik cikkében: miután az Eötvösről elnevezett csúcsot sikeresen megmászta, felkereste schluderbachi szállásán a nagy névadót. A köztük folyt beszélgetés során tette Eötvös ezt a szép önvallomást: "Már kiöregedtem, de most is lelkesedem a hegyekért, mint fiatal koromban amikor az előítéletekkel szembeszállva kerestem és találtam fent a magas hegyek között emelkedett, kellemes és nyugalmas pillanatokat."
Thirring Gusztáv legbuzgóbb munkatársa.
Talán még azt is érdemes megemlíteni, hogy Eötvös leányait e főváros környéki sziklamászó iskolákban képezte ki. Téry Ödön megörökített fényképen egy ilyen kedves jelenetet, amikor apja és leányai a Kétágú-hegy sziklafalára indulnak gyakorolni. Az Eötvös lányok egyébként épp olyan lelkesedéssel hódoltak a hegymászósportnak, mint atyjuk. Eötvös Loránd bár turistáskodásra szánt idejének a javát a Dolomitokban töltötte, több nevezetes túrát bonyolított le másfelé is. Így 1890-ben többedmagával az akkori Bosznia-Herczegovinában a Nerenta völgyében fekvő Jabloniczáról kiindulva, a turisták előtt még alig ismert vidékre, a Prenj-hegységbe az Izbár és a Ráma völgyébe tett nagyszabású utakat. E túrái során kétezer méter körüli csúcsokat mászott meg.
Hazai barangolásai során is a járatlan, ismeretlen tájakat kereste. Már fiatalon bejárta a Bihar-hegységet s innen átmenve az Erdélyi Érchegységbe, megtekintette az akkor még csak kevesek által ismert Szkerisorai-jégbarlangot is.

Nézzük a szép egyéni teljesítmények után Eötvös Loránd turista közéleti tevékenységét. Sokak előtt ismeretes, hogy hosszú éveken át a Magyar Turista Egyesület elnöke volt. De ennek időtartama általában tévesen él a köztudatban. Mert Eötvös nem csupán 1891. szeptember 29-től volt elnöke ez egyesületnek, amikor az a Magyarországi Kárpát Egyesületből kiválva önállósult már megelőzően is, midőn még annak Budapesti Osztályaként működött. Tehát végeredményben 1888. december 26-tól 1899. november 22-én történt lemondásáig 11 éven át állt annak a turistaegyesületnek az élén, mely elsősorban a főváros környéki hegyvidék és általában a középhegység feltárását tekintette feladatának. Elnöksége idejéből fennmaradt közgyőlési megnyitó beszédei oly magas röptűek, olyan gazdagok szép gondolatokban, hogy sajnálnunk kell, hogy >mindössze három ízben került erre sor. Külön érdekességük ezeknek a beszédeknek, hogy gyakran az egyesületi élet menetét, a gyakorlati turistáskodásból vett példával illusztrálja. "Aki valaha nagyobb kirándulást tett a Kárpátokba vagy az Alpok valamely égbe szökellő csúcsának a megmászására indult, az tudja milyen jól esik az első néhány órai erélyes gyaloglás után néhány percre megállni, a felkelő nap sugaraiban ragyogó tájon körültekinteni s a már teljesített munka tudatában a további teendőkről elmélkedni. Ilyenkor pótolhatjuk mindazt, amit az indulás hevében és zavarában tenni elmulasztottunk, s ha társaságban utazunk, ilyenkor van alkalmunk arra, hogy megbeszéljük, milyen úton és hogyan haladjunk."
"Mi a Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya egy évvel ezelőtt indultunk útnak s ma tartjuk az első pihenőt. Ma akarunk körültekinteni avégből, hogy erőnkkel számot vessünk és kijelöljük a tovább követendő utat.
Titkárunk jelentésében részletesen el fogja mondani, mit tettünk eddig és mit akarunk tenni a jövőben. Pénztárnokunk erszényünk állapotáról tud felvilágosítást adni. Látni fogjuk, hogy jó léptekkel haladtunk."

Ezt az első elnöki megnyitóját, melyet 1890. január 25-én tartott, az alábbi lelkes szavakkal fejezte be:
"Haladjunk tehát bátran célunk felé! Legyen ez a cél a turistaság meghonosítása hazánkban és mert tudjuk, a jó turista ha nem több, legalább egészséges és erős akaratú ember, törekedjünk arra, hogy magyar hazánkban minél több ilyen jó turista legyen."
A következő elnöki megnyitó beszéde 1891. február 14-én hangzott el. Ebben fejezte ki a turistának azt a szép jellemzését, amelyet ma is oly szívesen idézünk :
"Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepette álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek és különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi - keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jókedvét el nem veszti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."
E költői szárnyalású mondatokon kívül még több más szép és érdekes része van ennek az elnöki beszédének. Valósággal hemzseg a szebbnél szebb gondolatoktól és kifejezésektől. Csak néhányat belőlük:
"Tanuljuk meg mindenekelőtt, hogy a turistaság fejlesztése olyan cél, melyet magáért kell előmozdítanunk és amelynek magában meg van a létjoga, tekintet nélkül azon szolgálatokra melyeket esetleg másoknak tesz."

"Nálunk sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a turistaság jogosultságának védelmére ürügyet kell keresni... Az olyan vágy, mely annyi ember szívét együtt dobogtatja, nem szorul indokolásra, megvan annak 1étjoga önmagában és ahol annyian egyet akarnak, ott a közös cél elérésére szükségessé válik az egyesülés."

"........ hazafias teendőt vállaltunk magunkra, mert nem hiszem, hogy kívánhatna valaki jobbat e hazának, mint azt, vajha a mi nagy folyóink mentén és a mi bérceink között olyan örömmel és olyan könnyűséggel bolyonghatna a turista, mint a Rajna partjain és Svájc jégárjain."

"Különösen mi budapestiek ne elégedjünk meg azzal, hogy a fővárosunk környékében kirándulásokat tegyünk s szebb pontjaira kilátókat építsünk, - irányítsuk figyelmünket távolabbra; feladatunk nem az, hogy a turistákat Budapestre tereljük hanem, inkább az, hogy őket Budapestről hazánk érdekes vidékei felé vezéreljük."

"Hiába mindig vonzó, ami nagy és még vonzóbb a nagyobb, azért aki dombra hágott, hegyre kívánkozik s aki hegyen volt, az égbetörő sziklára kapaszkodik."

Öt év múlva, 1896. május 24-én került sor a következő elnöki megnyitójára, mely talán az eddigieknél is érdekesebb és naivabb gondolatokat tartalmaz. Bevezetőjében utal arra, hogy őseink lóháton hódították meg a haza földjét és sokan képzeletben még mindig lóháton érzik magukat:

Az, aki képzeletében ily könnyűszerrel éri el a célját, az kicsinyléssel néz le a gyalogosra, ki fáradva, izzadva csak lassan halad előre a sokszor göröngyös ösvényeken.
A turistaság, a nemzet gyalogosainak, ez a testet-lelket edző nemes élvezete, úgy hiszem ezért nem részesült még eddig a mi nemzetünk fiainál olyan általános elismerésben, mint nyugoti szomszédainknál. Mi a múltunkra talán büszkébbek vagyunk, mint mások és ez a mi erényünk, de lassabban alkalmazkodunk a jelen és a jövő élet igényeihez s ez a mi hibánk.
Milyen megkapó és milyen érdekes megállapítás: a turistaság a nemzet gyalogosai!
Felmagasztalása a turistának és a gyaloglásnak egyaránt. Eötvös egyébként jó lovas volt, gyakran lovagolt. Lőrinci villájából is lóháton járt be a városba előadást tartani az egyetemen. Ezért igen nagy súlya van a következő felszólításnak:
"Szálljunk le már egyszer a lóról, járjunk saját lábunkon a gyalog ösvényen, nemcsak kényszerűségből, hanem örömmel és azzal a büszke öntudattal, hogy haladásunk, ha lassúbb is, de a magunk erőkifejtésének eredménye lesz.
Feljutni a hegytetejére... fogaskerekű vasúton még nem turista érdem, de a magasba kapaszkodni, legyőzve minden akadályt, mely az emelkedésnek útjában áll, legyőzve különösen a testnek kényelmet szerető tunyaságát, ez már turistához méltó dolog.
Megszeretni magát az utat és annak fáradalmait erre tanít a turistaság, mikor nem azt jutalmazza öntudatos megelégedéssel, a ki sok helyen megfordult, hanem azt, a ki sok és fáradságos utat futott be."

Szálljunk le a lóról... mai kicsengése is van ennek a felszólításnak! Csak a ló helyett motor és autó értendő. Aki soha nem száll le a motorról, aki nem száll ki a kocsiból kisebb nagyobb sétákra, az előtt rejtve marad a táj sok szépsége és a turistaság egészséget szolgáló jó hatása is.
"Legyünk azért igazi jó turisták, járjuk be hazánk földének ezerfelé ágazó útjait.
.... a magashegység sziklalépcsőitől az alföld délibábos rónaságáig mindenütt nyitva áll előttünk az út, amelyen a magunk erejéből előrehaladva, tetterőnket fokozhatjuk, gondjainkat elűzhetjük, ismereteinket gyarapíthatjuk. És amikor így felkutatjuk hazánk legelrejtettebb zugait s a nagy úttól félreeső lakhelyeken itt-ott talán tőlünk idegenkedő honfitársakat találunk, akkor hódítsuk meg őket a turistához méltó egyetlen fegyverrel, szeretetreméltó magaviseletünkkel úgy, hogy ott, ahol egyszer megfordultunk, ott örömteljes reménnyel várják tavaszhasadtával újra visszatérésünket."
Ez volt a hazai turistaság nagy tanítómesterének utolsó nagy nyilvános szózata a magyar turistatársadalomhoz. Milyen nagy kár hogy a Magyar Turista Egyesület, mely néhány évvel korábban még Eötvösben látta a magyar turistaügy jövőjének egyedüli zálogát, 1899-ben könnyű szívvel fogadja el első nagy vezetőjének lemondását. Eötvös távozása nagy veszteség az egyetemes magyar turistaügynek.
Az egykori nagy elnök iránti tisztelet azonban változatlanul tovább élt az egyesületben s a második dobogókői menedékházat, az új kőházat is róla nevezték el, noha ekkor már hetedik éve, hogy távozott az elnöki székből. És a Turisták Lapja későbbi számaiban is minduntalan felbukkan emléke.
Az első dobogókői menedékház, a faház még elnöksége alatt épült és személyesen avatta fel 1898. június 5-én. Itt állt az annyi féltő gonddal és szeretettel tető alá hozott turistahajlék bejáratánál, innen szólt az összegyűlt nagyszámú ünneplő közönséghez.

Beszédéről így emlékezik meg a krónikás: "Egyszerű, meleg, szívhez szóló hangon beszélt, különösen azt emelte ki, hogy bár a megemlékezés mindig és minden formában jól esik, mégis rendkívül hálás a mai megemlékezésért. E menedékházat, - amely az ő nevét viseli - igazi, őszinte barátai emelték, akik vele egy gondolkodásúak; másrészt e hajlék nem díszes palota, hanem egyszerű faalkotmány, a felírás is egyszerű rajta, idővel le fog onnan kopni. A házikó is elkorhad s az emléknek csak emléke fog megmaradni és éppen ez az, ami legjobban tetszik neki."

A felirat sajnos valóban lekopott, a házikó azonban megmaradt. Jó karban és eredeti formájában élte át a hosszú évtizedeket és évekkel ezelőtt kérésünkre védett sporttörténeti emlékké nyilvánította a műemléki hatóság. Meg kell becsülnünk elődeink alkotó tevékenységének ezt a szép emlékét.*
Ma már, amikor Dobogókő egykor néptelen és járatlan fennsíkján kiterjedt üdülőtelep áll, nehéz elképzelni, hogy mit jelentett itt és akkor az első épület.

Befejezésül el kell még mondani, hogy egyesülete nemcsak a nagy tudóst és turistát tisztelte személyében, de haladó szellemű államférfit is. Amikor a király 1894-ben közoktatásügyi miniszterré nevezte ki s ezzel atyja örökébe lépett, az egyesület folyóirata a Turisták Lapja, vezércikkben ismertette Eötvös tevékenységét és arcképét is közlte. Ebben találjuk ezeket a sorokat: "...minisztersége terjeszteni fogja a szabadelvű eszméket s el fogja űzni a középkori szellem megnyílvánulásainak utolsó árnyait."
Minisztersége alatt valóban jelentős haladó szellemű reformok születtek, noha mindössze hét hónapig töltötte be a tárcát.
Ez volt hát Eötvös Loránd, aki ötven évvel ezelőtt távozott nagyjaink sorából. Oly gazdag szellemi örökséget hagyott maga után, hogy emléke valóban örökké él.
Tudományos intézmények is viselik nevét és turistaházak itt Dobogókőn. Békés együttműködésre törekedett egész életében mint atyja, Eötvös József is, aki ezt jelképesen, hegymászó nyelven így fejezte ki: "... akik a hegy teteje felé különböző utakon indulnak el, minél feljebb haladnak, annál közelebb vannak egymáshoz s a csúcson kezet nyújtanak":
A magyar turisták, vagy ahogy ő mondotta: a nemzet gyalogosai, mindig tisztelettel és szeretettel fognak nagy tanítómesterükre emlékezni.

*1982-ban a természetbarátok Mészáros János kezdeményezésre és vezetésével felújították az épületet, azóta a Sportmúzeum kiállító helye és turista történeti kiállítás van benne.


RÉSZLETEK EÖTVÖS LORÁND FIATALKORI FELJEGYZÉSEIBŐL

Eötvös fiatalkori utazásairól három napló jellegű feljegyzés ismeretes. Az egyik vörös-lila, az 1864. évi felvidéki útját tartalmazza. A másik egy lila színű kapcsos könyvecske, amelyik az 1866-os utazásról szól. A harmadik, fekete színű ugyancsak kapcsos könyvecske az 1869 évi tiroli útjának a feljegyzéseit tartalmazza, sok rajzzal.

SZEMELVÉNYEK A LILA KÖNYVBŐL

(Augusztus) 24. Reggel felkelve találkozás Markusovszkyékkal 10˝-kor ind. St Morizban fürdő és ebéd, ebéd után a Stetser-see mellett Pontresinába ott Hőtel zur Krone -

25. Vezető nélkül reggel 7˝-kor a Posseg gleccserre, azon hosszú barangolás s hazajövetel 1 órára - Délután írtam anyámnak -

26. Guidum Márton vezető - 7-kor, a megérkezés Languardra 9 ˝-kor. A csúcs felhőktől nem egészen de vasárnap lévén angoloktól teljesen szabad. - Fönt lakoma, indulás pontban 11-kor leértünk 12 ó 20 p. Délután alvás -

27. Guidum - 7-kor ind. a Morteratsch Gleccseren át Isla Persara, ott megérkeztünk 11-kor D óra Gleccseren - Isla Person ebéd madárkák - 12˝-kor indulás a Monnt Pernmellen Gletscheren át ott havon sok csúszkálás pontban 3-kor érkezés a Ber-nina Wirthhaushoz, ott rossz kávé, szép leány -
Az odamenetelt Einspánnerrel, vissza este, pihenés. -



SZEMELVÉNYEK A FEKETE KÖNYVBŐL

(Szeptember) 18. Borús, bizonytalan idő. Sok tanakodás után a nagyon kétes idő dacára a Glocknerre indulunk. Vezetőnk Rupert, Michel és Peter Groder továbbá Peter Hutter. - E vezetők markos gyerekek, biztosak, erősek és becsületesek. - A Glocknerért ellátással 6 anélkül 7 Ft 50 kapnak, délután 3- kor indultunk czélunk a Stüdlhütte volt. E kőből épített kunyhó tavaly készült el, a költségeket Stüdl prágai kereskedő vitte. Két szoba, elsőben tűzhely, másikban jó széna. - Bent kötelek, steigeisen stb. tálak, poharak stb. Odaértünk este 7 után. Fekszik a Teischnitz Keestől balra, a Glockner felé nézve. - Este köd volt, csak fent látszott néha- néha egy csillag.
Felmenet érdekes tünemény. - Közel a kunyhóhoz mintegy 6˝ órakor sziklás mélyedésben mentünk fölfelé, itt-ott hó volt, a szikla pedig zöld chloritpala volt. - Ködben jártunk s e köd rózsaszínűek látszott; még pedig erre Béla is fígyelmessé tett. - A völgy iránya, melyben haladtunk déltől észak felé volt. - Nem hiszem, hogy a napsugarak e ködöt directe elérték volna s alig tudok más magyarázatot, mint diffuse reflectátió által adni. E rózsaszín színezetet jó részt nyugat felé észleltem. - A gondolatra is jöttem nem jöhetne e eme jelenség contrast hatás által létre. (zöld kövek).
19. Reggel 3˝-kor indultunk körülöttünk köd, felettünk csillagok. A Teischnitz Keesen anitscharte-ra ˝ óra, s arról le a Ködnitz Keesre. - A Ködnitz Kees úgy látszík sok rést tartalmaz, de ezek keményre fagyott friss hó által teljesen s biztosan födve. A K. K-en keresztül a Glockner tövéig (˝) óra, onnét összekötve, még pedig két colonne-ban. Aztán meredek Gletscheren fel az Adlersruhera (˝ óra) mialatt nagyon jó hasznát vettük a Steigeiseneknek. - S 1óra alatt a legmagasabb csúcsra, hol mintegy ˝ óráig mardtunk, s hol már 6˝-kor megérkeztünk. - Nagy segítségül szolgált a keményre fagyott friss hó. - A lemenet Béla bukásán kívül szerencsésen folyt le. 8- kor a Stüdlhüttében 11˝ pedig Kalsban voltunk. - Kilátásunk: felhőtenger melyből a 8-9000' magas csúcsok szigetek gyanánt álltak ki. Kalsban ebédeltünk, aztán aludtunk 2˝ óráig. 3-kor a Kals-Matreyer Thörlen át Windisch Matreyba Zum Rutermentünk. Rossz idő.
2o. A rossz idő Matreyban tartott fel.
21. Aug. Windisch Matreyben ébredtünk, az idő kétséges volt, mégis Gschlössbe szerettünk volna menni, hogy jövő napon onnét a Venedigerre s Pregrattenbe menjünk. - E tervünket ki nem vihettük, mert 22-én egy vasárnapra vezetőt nem kaphattunk. - Éljen a felvilágosodás. -
Délután két horváth Zürichben tanuló fiatalembert, Kussedichet és Gyulai Pongrácot kísértük fel a Kalner Thörlre, honnét legalább a Glocknert tisztán láthattuk.

Sept 6. Heinrich Tuhner vezetővel Rhone-tól indultunk 8, Oberwald 8.50 Ober-gestelben 9.25 Munster (Hotel Gold Kreuz) 10.20, 11.45 Niederwald. 12.15 s végre Viesch 1.40-kor megérkeztünk ott Hotel du Glacies, este ebéd, a kocsma elég jó -

Sept 7. Indulás Führerrel 4.55 Hotel Jungfrau, Érk 7.5 - Ind. 7.40 Aeggischhorn É 8.45 - 10 Jungfra[u] Érk. 10.35 I. 12 10. Érkezés Reederalp és Aletsch gleccseren keresztül (30 p. pihenés) Bellalp 4 40 ebéd este 8-kor négy, szíves, piros orrú asszony

Sept 10. Indulás 7-kor Zermattból Lauberrel a Hörnlire, ott érkeztünk 9˝-kor, pihenés után 10-kor indultunk /impozans Matter s a Furggen és utóbb a Gorner Gleccse-ren keresztül a Riffelhausra menünk érkeztünk 1˝-kor. - Este mindent elrendeztünk a Monte Rosára - De este iszonyú hófuvatag
Sept 11. A hófuvatag tart, nem mehetünk este nagy köd -
Sept 12. Lassankint kitisztult 2˝-kor Lauber ébreszt, készülünk. 3˝-kor Lauber és Móser-rel és Felix Imperrel indulunk. Platije 5˝-, Aufm Fels 6˝, Sattel 9˝, ott pihenés. Obern Sattel 11 és Camin Csúcs. Rögtön rémitő hófuvatag (Cuxen), - Erkezés fent 5˝ - Az idő felséges, kilátás kivéve a Bern felföldet.
Sándor lábát este egészen elfagyva találta.

Sept 13. Délelőtt Sándor lóháton én pedig gyalog Zermattba mentünk, a nap többi részét ott töltöttük.


22. Aug. A kocsmáros Haumer egy jó akaratú férfiú aequirált nekünk egy buta zergevadászt, kire felpakoltuk portékáinkat, s köteleket, s nagy léptekkel indultunk délben 1 órakor Gschlöss felé. 5 kor a Velber Tauern-hausnál voltunk. - Ez út szép. Tauernhaus és Gschlöss közt nagyon vadregényes s maga Gschlöss gyönyörű képet nyújt, völgybe eső Gleccserével. - A Gschlössi Hotel azaz éjjeli statió a Bernbaum-alp, a spezialis ottani vezető egy vén zerge vadász Ferdinand Petterer vulgo Nantl. Hotelünkben kitűnő szalma fekhelyet s a változékony idő miatt változó reménnyel aludtunk el. -
Mikor 23-án reggel 2 órakor felköltöttek derekasan esett, újra lefeküdtünk, de 6-kor csak ugyanazt láttuk. - 7 -kor eső daczára indultunk
körülbelül 9-ig áztunk, akkor a nap kisütött, s 11˝-kor midőn W. Matreybe visszajöttünk, már teljesen szárazok voltunk.
Az idő lassanként kitisztult, csak északon mutatkoztak felhők, ugyanonnét fújt a szél. -
24-én Délelőtt 3˝ óra aIatt felgyalogoltunk Pregrattenba- (Isaias Steiner kocsmája: parasztos de tiszta) Délután 3-kor indultunk a Johanns hütte felé Isaias Steiner és Thomas Mariacker kiséretében. - 6 után fent voltunk, - szép kilátás Venedigerre. 8-kor lefeküdtünk, 11 után már feléberedtünk, kávéztunk és 25-én pontban 12 órakor indultunk a Venediger felé. - Az idő tiszta volt, csillagos ég és holdvilág, csak északról fenyegetett erős szél, fel az újabb, le a régiebb úton mentünk a csúcson hat órakor, lent pedig 8˝-kor voltunk. - Idő közbe beborúlt, a csúcs mikor felértünk ködben volt, s erős szél és hófuvatag bántott. ...Vezetőink rosszak voltak.

28-án Kétes idő - türelmünket veszítettük, s megfordítottuk vitorlánkat. 11-kor indultunk Olaszország felé: Vasúton Moriba, s onnét kocsin Rivába mentünk.



RÉSZLETEK EÖTVÖS LORÁND IFJÚKORI LEVELEIBÖL

Zürich, 1866. augusztus 10.
Kedves Ilonám !
......

- 8-án délelött céltalanul bolyongtunk a városban s a fő élvezetet a valóban remek Duforur-féle sweizi földabroszok megszerzése képezte; ez élvezetet osztani fogjátok ti is; midőn e 25 lapot, melyről a hegyek oldalvilágítás mellett egész plastice emelkednek ki, s melyen minden ház fel van jegyezve, magatok előtt elterülve fogjátok látni.
.........
Haubodenalp 1886 augusztus 16.
Kedves Mariska!

Ez a mi éjjeli lakásunk - Külsőleg nem nagyon szép, belsőleg nagyszerűen piszkos. - Az egész ház környéke és annak b) része egy láb magas tehén piszokból összecsurgott iszap - "a" a sajtcsináló lyuk - "c" alul disznóól fölül a mi 2 négyszegöl területű és 5 láb magas éjjeli lakásunk, hol vezetőnkkel és még nehány ide tartozó úri egyéniséggel kell meghálnunk - E levél tisztaságából láthatod, hogy azt nem a Hotel, hanem egy a mellett fekvő sziklán írtam. - E mulatság hála Istennek nem soká tart, mint már papának megírtam, holnap reggel napfelkeltére a Schildre megyünk föl - onnét Platten-alp, Plattensee és Mürtschenalp utóbb pedig a Murgthalon le Murgba a Wallen See-hoz fogunk pályázni - Murgból csónakon Wallenstadtig és onnét vasúton Ragatzig [Ragaz] akarunk holnap eljutni - Itt kezdődik a tulajdonképpeni gyalogolás. -
Szép kis tehénkék és gyönyörű disznócskák, a mi hálótársaink jönnek haza s bámulnak meg mint valami csodaállatot - Baedekerünk miatt valószinűleg angolnak tartanak - A nap kezd lemenni - Jóéjszakát - Alig hiszem, hogy jobban fogtok aludni mint én az én disznócskáim fölött, s jobbízűen vacsorálni, mint én a tejes köcsög mellett. - Nem hiszem hogy bírnál magadnak fogalmat szerezni annak a helynek piszkosságáról, hol ma éjjel fog aludni szerető bátyád

Ragaz, 1866. augusztus 18.

Kedves Ilonám!
............
A Glarus-Mühlhorni (a Wallensee mellett) út a legfáradságosabb; de talán a legérdekesebb utak egyike. - 16-án délután 2-kor indultunk Glarusból s mentünk Vordermann (szörnyű kedves ember) vezetőnk kíséretében a 6000 láb magas Heuboden-alpra; oda értünk 6˝-kor. - Az éjjeli szállás, melyet Mariskának közelebbről írtam le egy másfél öl széles 3 öl hosszú piszkos és nagyon ritka szénával megtöltött lyuk volt hol egymás mellett hosszában 11-en feküdtünk. - Alig aludtam s örültem, mikor fél négykor útra keltünk - fent a Schilden 5˝-kor gyönyörű idő és kilátás mellett jó bor és hideg hús volt reggelink. Innét kezdődött az igazi fáradság, egy szikláról a másikra ugrálva sokáig hó közt, minden út nélkül mentünk Mürtschenalp és Bürenbodenon keresztül Mühlhornba hol 12˝-kor érkeztünk meg. - Délután vasúton jöttünk ide. .....
Thusis, Hotel Via mala 21/8 1866

Kedves atyám!
.......
18-án délután vasúton érkeztünk meg Churba, megnéztük a várost s elhatároztuk, hogy Thusisba nem postakocsin, hanem Parpan hegység és Státzerhorn (Piz Státz) hegyen keresztül gyalog fogunk menni.
19. Aug. délután 4-9 a Chúr Parpani úton a gyönyörü, utóbb Holdtól világított vad völgyben kellemetesen telt el, s talán még kellemetesebben az éjjel, melyet egy ódivatú, de tisztaság tekintetében első rangú kocsmában (zum Lőwen) töltöttünk. - Parpan egy 4700' magasan fekvő 30 tiszta házzal (közte 4 kocsma) bíró román falu, melynek 200 főnyi lakossága tavaly saját költségén a felette emelkedő 8400' magas Státzerhornra egy, még könnyű kocsival is járható utat készített, s mely biztosan számít reá, hogy e hegy még nagy jövedelmi forrásává, s így a helység alapítójává válhatik.
20-án reggel 6 kor indultunk el legszebb idő mellett, s gondtalanul értünk fel a csúcsra 9-kor, s a nagy szél miatt egy szikla alá bújva falatoztunk, midőn egyszerre nagy esőcseppek kezdtek aláhullani, s mi üregünkből kibújva szemtanúi lehettünk az egész környék beborulásának. - E mutatvány nem sokáig tartott, s a sűrűbben aláhulló eső, noha még alig pihentünk, menni késztetett. - Vezetőnk nem volt, sehol embert nem találtunk s noha minden veszély nélkül; de képzelhetőleg kellemetlen helyzetben bolyongtunk 9˝-től egész délután 5-ig folytonosan esőben, míg Thusísba értünk. - Az állapot, melyben Thusisba érkeztünk szánalomra méltó volt átázva bőrig, a sikamlós agyagon többször elcsúszva ruháink különféle helyeken sárosan, mindketten sántítva állítottunk be a kitűnő Hotelba. - A legkellemetlenebb az volt, hogy koffereinket Pontresinába, ide pedig csak háttáskáinkat s azokban csupán fehérneműt küldettünk; le kellett tehát vetni minden ruháinkat s ágyba feküdni ma déli 11-ig, míg ruháink igazán bámulatosan visszanyerték tiszta és száraz állapotjukat. - Erős lábfájáson kívül legkisebb bajunk sincs, s ma délután Zillisig és vissza újra 3 órát gyalogoltunk. -

1866. szeptember 13. Zermatt
Kedves Barátom!
.......
Levelem 4 napig zsebemben hevert, feladni alkalmam nem volt, s így alkalmam levén kissé kérkedni, teszem azt. - Sct Nicolausból, hol déli pihenést tartottunk még 9-én Zermattba jöttünk, onnét 10-én a Riffe-hausba s 12-én a Monte Rosára másztunk fel. - Az idő teljesen tiszta volt; de a hófuvatagok a csúcson oly erősek, hogy nehány lábbal alatta egy szikla mögé bújva kellett a kilátásban gyönyörködnünk.
- A partia nem számítható a Iegszerencsésebbek közé, mert nem említve egy erős térdütést melyet egy hasadékba esve szenvedtem; három vezetőnk közül egyik arczbőrét és kalapját vesztette, a másik kettő kezét fagyasztotta el; útitársam pedig minden további útra képtelen; lábai szinre s alakra nézve az elefántéihoz, fülei pedig a szamáréhoz hasonlítanak - szegény nagyokat nyög s a legrövidebb úton haza készül. - Én még Chamounyx-a gyalogolok.

Riffelhaus, 1866. szeptember 11..

Kedves Mariskám!
.........
Ha jól emlékszem utolsó levelemet Andermattból írtam.
- Azóta elég nagy utat és pedig kivétel nélkül gyalog hagytunk hátra.
- Utamat teljesen tervem szerint végeztük, s csak a Bellalpi pihenési napot, melyet titkon az Aletschhorn megmászására szántunk, hagytuk ki; e szerint már 9-én este érkeztünk meg Tauernscharte Zermattba. - Zermatt maga nem nagyon szép helység, 40-50 fából épített ház 400 és egy nehány lakossal köztük 150 törvényes vezető és hordár: - Ami Zermattot nevezetessé teszi az egyrészt fekvése, mely számtalan nagyobb excursio középpontjává teszi, másrészt pedig az éppen tavaly óta annyira nevezetessé vált Matterhorn. - A benyomás, melyet e hegy reám gyakorolt leírhatatlan, a számtalan leírás, mit a legkülönbfélébb nyelveken hallani volt alkalmam (a Matterhorn. minden schweizi turista beszédtárgya) csak mint hegyes csúcsot tüntette elém, s e hegy masszivitásáról legkisebb fogalmat sem adott. E hegy előtt geológusnak és nem geológusnak egyaránt megáll az esze, hogy jöhetett e szikla tömeg oly magas talapzatára s nem is tehet egyebet, mint az a kis amerikai gyerek (2 éves) kit tegnap a Riffelhausban láttam, s ki a Matterhorntól elfordulni még az ebéd kedvéért sem akart. -
- 10-én vezetővel a Hörnli, Furggen gleccser, Forcla[Fourcla) és Gorner gleccseren keresztül jöttünk a Riffelhausba - (7908 p. láb). - Ez este határoztuk el magunkat a Monte Rosa megmászására - s még egy vezetőt s egy hordárt fogadva, mindent elkészítettünk. - De a sors meghiusította legalább mára nézve szándékunkat, midőn felébredtünk, rémítően havazott, - havazik most is. -
.......

Kedves atyám!

Talán hibáztam, midőn a Monte Rosát megmásztam, hibáztam ha nem is a partia veszélyessége, de annak drágasága miatt; de a kísértés erőmet kimutathatni, s meg-mászva Európa nagyságra nézve második, kilátásra nézve pedig első hegyét, a Matterhornt s a vidék többi kolosszális hegyeit lábaim alatt láthatni, nagyobb volt semhogy legyőzhettem volna. - Magas hegyre mászni nem oly gyermekes élvezet, mint az az első pillanatban feltűnik, s még most is, noha expedicionk nem a legszerencsésebben végződött e napot életem eddigi legélvezetesebb napjának tartom; költőibb élvezet ennél nincs!
- 12-én Reggel 2˝ keltettek fel vezetőink, Joseph Moser, Joseph Lauber és Félix, s noha fejünk fölött még csak néhány csillag pislogott s egészen köddel voltunk körülvéve, a legnagyobb bizalommal öltöztünk fel. - 3˝-kor eleség, kötelek, csáklyák és baltákkal fegyverkezve, már a ház kapuja előtt állottunk, két angol és vezetőivel, 3˝ kik a Monte Rosát 10-én mászták meg, s kik e napon egy új Gleccser-pass-t kisér-tettek meg, együtt indultunk. Lassankint tisztult s midőn 3˝ a Riffelsee-hez értünk, - az a Matterhornt és a csillagos eget már egész tisztán tükrözte vissza. - Utunk a Gorner graton le a Gorner-gleccserre vezetett, ezen keresztül jöttünk 5˝-kor a Plattjere; eddig volt utunk az angolokkal közös, s egy kis reggeli után elváltunk; később láttuk őket céljukat elérni s a Lysspass megnyílóira lemenni. - Reggelink közben az idő tökéletesen kitisztult, a csillagok halványultak s noha a napot nem; de a csúcsokon annak pírját már láthattuk - szükségessé vált a kék pápaszem, melyet aztán hazajövetelünkig fenntartottunk. - A Platóról az út kis megszakasztással (Auf'm Fels) az Utern'Sattel-ig a magas hóval födött Monte Rosa Gleccseren visz keresztül. - Összekötöttük magunkat következő sorban: Lauber - Én - Moser - Sándor - Félix s így haladtunk folyvást térdig hóban a Sattel-ig 9˝. - Az út nehézsége, és a mi esetünkben, a rettenetes hófuvatagok és hideg miatt kellemetlensége itt kezdődik; a déli oldalon egy szikla mögé bújva; honnét a Montblanc már egész kolosszalitásában tűnik elő, pihentünk ki - s ebédeltünk több mint 13000 p. lábnyi magasságban. - Minden eleség és felesleges portékát itt hagytunk s 10-kor a nagy munkára indultunk. - Csaknem 45 foknyi emelkedéssel jégbe vágott lépcsőkön emelkedtünk - a szél oly erősen és a hó miatt oly hidegen fújt, hogy igazán nem láttam s nem hallottam csak vezetőink bíztató "Coura-ge" kiáltásait; Néha, ha egyik másik elbotlott "Attend" s ha újra minden rendbe volt "En avant".
l0-kor az Ober'n Sattel-nál voltunk, (13900 p. l.) - ott, hogy kissé erőnkhöz térjünk újra a délí oldal szíkláí közé bújtunk; a fogvacogtatás itt rettenetes volt, különösen Sándor és Félix, kiknek a szél kalapját is elfújta képeztek egy szánalomra méltó csoportot. - Utolsó erőnkkel mentünk még magasabbra és végre a "Kamin"-ban sziklákhoz érhettünk; a kilátást a szél miatt a csúcson magán nem, csak itt élvezhettük - s élveztük a mennyiben merev tagjaink megengedték, a csúcs melyet megmásztunk a legmagasabb (Dufour-Spitze 14284) párisi láb. - A kilátást, melynek határt csak nyugat felé a Montblanc szab leírhatatlan időm teljes hiánya miatt lejövetelünk is, mely szerencsésen ment végbe 5 óra alatt. Le Riffelhausba, melynek lakosai egész napon át néztek, 5˝-kor délután jöttünk meg.
A szerencsétlenség melyet előbb említettem meg, csak az, hogy Sándor kezét, lábát stb. elfagyasztotta s most minden további utazásra képtelen - nekem semmi bajom.

Mentségemül még megemlíthetem, hogy 1852 óta, midőn a Monte Rosa D. S. először mászatott meg már 400-nál többen voltak fönn, sokan az idén is, s épen l0-én 4 par-tia; s mindeddig semmi szerencsétlenség nem fordult elő. - Egy ily megmászás költsége egy emberre nézve 80-90 frank.

Heiligenblut. 15 Aug. 869.
Kedves anyám!
....
10-én Spitalból kocsin Obervellachba mentünk, ott egy rossz kocsmába zárt az eső, s onnét csak 11-én este indulhattunk, mégpedig gyalog Malnitzba.
12-én reggel 5-kor indultunk el Mallnitzből, időnk kezdetben szép volt, dél felé elborult, a Hohen Tauernen (7800') mentünk keresztül az Anlaufthalba. - Ez út, mint minden más magas hegyeken keresztül vezető átmenet, melynek semmi jelentősége nincs, mert két végpontját kényelmesebb s gyakran még rövidebb út is köti össze, s melyet csak néha néha egy kíváncsi turista lép meg, meredeken egymásra halmozott, minden vegetáció nélküli kőtorlaszokon (Geröll) vezet keresztül. - Mindjárt ez első úton kénytelenek voltunk havon mégpedig térdig érő friss havon keresztül gázolni, minek annyiban örültem, hogy alkalmam nyílt Béla barátom erejét és cipőjét kipróbálni. - Mindkettő kiállotta a sarat, a 8 órai nehéz és erőltetett marsch után Béla és cipője egészségben értek Böcksteinba.
Böcksteinban ettünk Schmarnit, s délután Gasteinba mentünk - Mint már említém ott elhelyezésünk a vendégek nagy száma miatt nem volt a legkedvezőbb, de mi nem is ültünk sokáig abban a mit lakásunknak neveztek, hanem járkáltunk s üldögéltünk a fürdő Anlagenjaiban. - Időnk legnagyobb részét Markusovszkyékkal töltöttük, velük egy kirándulást tettünk a Kötschachthalba. -
.....
- 14-ike egyike volt hegymászó praxisomban a legélvezetesebb napoknak. - Korán reggel indulva a Nassfelden át felé a Raurisi aranybányához másztunk; e bánya 7600' magasságban egy hatalmas jeges (Gleccser) szélén fekszik. - A bányaőr házának ablakaiból, mely körül a hó fél lábnyi magasan feküdt, a szomszéd jegesre, s az azt környező magas csúcsokra csak gyönyörű kilátást élveztünk, a bányász ki vezető gyanánt kisért Eierschmarnt készitett, s mi a magunkkal hozott eleséget jó étvággyal költöttük el. - A bányaházig mentünk 5 óráig, de még ugyanannyit kelletett e napon mennünk, mégpedig utunk az említett meredek, s itt ott sikamlós jegesen vezetett át. - Minden baj nélkül érkeztünk hatkor este Döllachba le. -
Amint a szerelmet, úgy a hegymászási élvezetet is sokan és sokféleképen definiálták, de éppen e sokféleség bizonyítja mindannyinak helytelenségét. - Amint egy embernek ki soha sem volt s soha sem lesz szerelmes nem tudnám megmagyarázni miben áll a szerelem; úgy hallgatni vagyok kénytelen a sokszor hallott ellenvetésre - minek oda felmászni, nem szebb e mind az alolról egy findzsa fekete kávé mellett. - Egynek úgy mind a másiknak legfeljebb azt mondhatnám próbáljátok meg. - S nem hiszem, hogy ha valaki csak egyszer is életében keresztül lépdelt lihegő kebellel s talán inogó térdekkel, hallgatag társak kíséretében, egyikén ama hó- avagy jégmezőknek, minőket 9-10 ezer láb magasságban találunk, s aztán elért céljához egy égbe magasló csúcs, vagy hónyereghez, s körültekintett a föld különféle pontjaira, (mely oly magasból mindig csak szépnek látszik), nem hiszem mondom, hogy az még sokat kérdezősködnék definíció után. -
....


NÉHÁNY ÉLETRAJZI ADAT


1848. VII.27. Buda. Eötvös József és Mészáros Emília gyermekeként megszületik.
1864.         Felvidéki útja.
1865.         Budán a Piarista Gimnáziumban leérettségizik.
1866.         Svájci útja,
       IX.12. A Monte Rosa megmászása.
1867.         Heidelbergben megkezdi természettudományi tanulmányait.
1868.         Bihari útja.
              Tiroli útja,
     VIII.18. Gross-Glockner megmászása,
     VIII.25. Gross-Venediger megmászása.
1870. VII.    Ledoktorál (Summa cum laude).
1871.         Pesti egyetem elméleti fizika tanszéken tanársegéd.
1872.         Kinevezik az egyetem nyilvános és rendes tanárává.
1873.         Az Akadémia levelező tagja.
1877.         Vecchio del Forame, 2861 m - Gruppo del Cristallo -
              első megmászása M. Innerkoflerrel.
              Punta del forame (Monte Cristallo) első megmászása
              Piz Popena, 3152 m - Gruppo del Cristallo - második
              megmászása Merzbacherrel.
              Cima Cadin di San Lucano, 2837 m - Gruppo dei
              Cadini - harmadik megmászása, az első nem tiroli.
1878.         Cima Dodici (Zwölferkofel), 3094 m - Dolomiti di Sestol -
              második megmászása Michael és Johann Innerkoflerrel.
1878. VII.19. Croda dei Rondoi (Schwalbenkofel), 2778 m - Dolomiti di Sesto -
              első megmászása M. és J. Innerkoflerrel.
1878. VII.20. Rotwand 2966 m első megmászása.
1878. VII.20. Croda Rossa di Popera (Sextener Rotwand), 2788 m - Dolomiti di Sesto -
              első megmászása M. Innerkoflerrel.
1879. VII.25. Cima Undici (Elferkofler), 3092 m - Dolomiti di Sesto -
              második megmászása M. Innerkoflerrel és F. Happacherrel.
1879. VII.26. Cima Una (Einserkofel), 2699 m - Dolomiti di Sesto -
              első megmászása M. Innerkoflerrel.
1879.         Cima Bulla Nord, 2837 m - Dolomiti di Sesto - első megmászása.
1879.         Cima Bulla süd, 2868 m - Dolomiti di Sesto - első megmászása.
1879.         Új út a Cristallino d'Ampezzo-ra (Appezanner Krystallkopf), 3036 m - Gruppo del
              Cristallo - a Forcella di Stauniesen át M. Innerkoflerrel.
1883.         Az Akadémia rendes tagja.
1884. VII.19. Croda di Lago északi csúcsának (Cima d'Ambricciola), 2709 m
              első megmászása M. Innerkoflerrel.
              A csúcstól délre található hágó Eötvös nevét viseli (Forcella di Eötvös).
      XII.28. A megalakuló Magyarországi Kárpátegyesület Budapesti osztályának elnöke.
1889.         Az Akadémia elnöke.
              Bosznia-Hecegovinai útja.
1891.         Alapítója és első elnöke a Matematikai és Fizikai Társulatnak.
1891. XII.28. A Magyar Turista Egyesület elnöke.
1892. VII.10. A Cristallino, 2786 m - Gruppo del Cristallo -
              első megmászása Seppl Innerkofler vezetővel.
              Kleiner Kristalkopf 2950 m
1894.         Vallás és közoktatásügyi miniszter (7 hónapig).
1896.VIII.31. Cadin di Misurina, 2751 m - Gruppo dei Cadini -
              első megmászása (leányaival), P. és G. Siorpaes és J Innerkofler vezetőkkel.
1896.  IX.    Croda Lisica, 2570 m Gruppo dei Cadini -
              első megmászása (leányaival), P. Siorpaes és J. Innerkofler vezetőkkel;
              Lemond a Magyar Turista Egyesület elnöki tisztéről.
1900.  IX.30. Scheekarspitze (Cima Cadin della Neve) Gruppo dei Cadini -
              harmadik megmászása (leányaival.
1900.  IX.15. Zwillinge, (Gemelli), 2750 m Gruppo dei Cadini északi csúcsának -
              megmászása (leányaival), G Siorpaes, A Verzi és A Piller vezetőkkel;
1902. VII. 2. Campanile Antonio-Giovanni, 2700 m Gruppo dei Cadini - első megmászása, új úton
              (leányaival), G. Siorpaes , A. Verzi vezetőkkel;
1905.         Lemond az Akadémia elnöki tisztségéről.
1915-16       Tátra túrák
1919.  IV. 8. Halála.
1919.         Temetése.
1920.         Újratemetése.



MI SZÉP E TÁJ - Eötvös Loránd gyermekkori verse (- lásd külön lapon)
A SCARISORAI JÉGBARLANG (Eötvös cikke a Vasárnapi Újságban) (- lásd külön lapon)
TURISTA DALOK: GEOLÓGUS NÓTA (- lásd külön lapon)


A Természetbarát Híradó (ISSN 1217-0194) a Magyar Természetbarát Szövetség tájékoztatója.
Kiadja: a Szövetség Elnöksége.
Postacím: 1396 Budapest, Pf. 483. Telefon :(1) 311-2467, (1) 332-7177 Fax: (1) 353-1930
Felelős kiadó: Szabó Imre
Felelős szerkesztő: Kalmár László Telefon: (1) 302-7990
(A Web változatot készítette: Koren Tamás)
A Természetbarát Híradó nyomtatott példánya előfizethető a kiadónál. Ára egy évre 1440 Ft, - tagszervezeteknek kedvezményesen 960 Ft.
Megjelenik havonta.



Természetjáró folyóiratok
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
Eötvös Loránd honlap
Eötvös Loránd virtuális múzeum