Levelezőlap a XX. század elejéről
(Kalmár László gyűjteményéből)

Levelezőlap a XX. század elejéről
(Kalmár László gyűjteményéből)

ELLESETT PÁRBESZÉDEK

- Tessék mondani milyen magas ez a csúcs? - Hétköznap vagy hétvégén? - Nem mindegy? - Nem ám, mert hét közben csak 1955 méter, ám ha jönnek a turisták akkor 2001, Így aztán eldicsekedhetnek, hogy 2000 méter felett jártak.

- Olyan meredek, kitett helyeken jártatok. Mond nem szédültél sehol a túra során? - Dehogynem! Minden alkalommal amikor kijöttünk a kocsmából!

- Emlékszel? Ezen a gyönyörű helyen kérted meg a kezem? - Hogyne emlékeznék, már akkor annyira elbűvölt a táj, hogy azt sem tudtam, mit beszélek...

- Te, hogy milyen fárasztó volt a múltkori túra ! Ráadásul a nagyobbik fényképező- gépemet is cipeltem! - Te panaszkodsz amikor én meg a feleségem vittem.

- Te aztán irigylésre méltó turista vagy! - Miért lennék az, hiszen nem is igazi magas hegyek között jártam, csak egy kopár gyephavason, ahová mindenki könnyű szerrel feljuthat. - Ez igaz, de nem mindenki talál olyan pompás svájci bicskát mint amilyet te!

- Bámulatos, hogy milyen kitartó a feleséged, a legnehezebb túrákra is veled jön. - Tudod, ha nem lenne annyira féltékeny én is kevesebbet izzadnék.

- Nem féltél a tengeren, hogy viharba kerültök és elsüllyed a hajó? - Miért féltem volna? Elég jó úszó vagyok, meg aztán mentő mellények közül az egyik rajtam, a másik meg nejemen volt. A velünk utazó anyósom meg két hete kötött nagyértékű életbiztosítást...

- Két úton mehetünk tovább, az egyik itt vezet az erdőn át, aztán fel a gerincre. Ez hoszszabb, ám lankásabb. A másik a réten át, rövidebb, de meredek. Nos merre menjünk? - Amerre a kocsma van.

- Papa, te hogy lehetsz turista egyesületi vezető amikor nem is túrázol? - Azért én is járok magas helyeken. - Nem emlékszem hogy valaha is jártál volna hegyek között. - Ott tényleg nem, de minisztériumban elég sűrűn.

- Tényleg olyan köd volt odafenn, hogy ki sem mozdulhattatok a házból? - Bizony, bizony olyan pocsék idő volt. - És hogy bírtátok három napig bezárva? - Tudod az volt a szerencsénk, hogy a gondnok még a legnagyobb ködben is oda talált a pincéjéhez.

TURISTA ÉS A HEGYLAKÓ

- Maguk sokat szenvedhetnek télen. - Úgy bíz a, ilyenkor nem csak feleségem lakik nálunk hanem az anyósom, meg egy nagynéni is.

- Mondja, hogy vészelték át az idei telet? - Nagyon nehezen, sokat szenvedtünk. Borzasztó csapás érte a falut. Egyetlen kocsmárosunk az alkoholellenes liga tagja lett.

EMLÉKEK:

- Azt hiszem, hogy egész télen a nyári emlékeken fogunk otthon rágódni? - Olyan rossz élményeitek voltak? - Dehogyis, csak a feleségem mániája, hogy folyton valami gyorsan kiszáradó mézes süteményt csinál, amit azzal az áfonya lekvárral tölt meg, amihez a gyü mölcsöt a Kárpátokban szedtük.

- ...és Te hoztál valami emléket is magaddal a hegyek közül? - Naná, hogy hoztam! Nézd ezeket a kék-zöld foltokat!

ÚJGAZDAGÉK TÚRÁRA MENNEK

- Nehogy eltévedjünk! Ugye fogadunk majd egy vezetőt is? - Egy fenét! Egyet azt bárki tud, mi majd kettőt is fogadunk!

- Jaj úgy szeretnék látni egy kis medvebocsot! - Még mit nem! Nem vagyunk mi mezőről szalasztottak, ha medve akkor legyen nagy!

ÚJ MENEDÉKHÁZ.

- Mond miért ennyire a város közelébe építettétek fel menedékházatokat, talán máshol nem lett volna telek? - Áh! dehogy! Egyszerűen azért, hogy ha valamelyik tagunkhoz megérkezik hétvégére az anyósa a legpocsékabb időben is ki lehessen menekülni a házba.

BARBARIZMUS:

- Képzeld azt a barbarizmust ami a turistaházban történt! - ??? - Valaki képes volt és legyalulta az ágyakról a bevésett feliratokat!

AGGÓDÓ FÉRJ:

- Ne menj a szakadék szélére szívem, mert még lezuhansz és nálad a pénztárca!



Természetbarát Híradó 93. szám, 1999. december
Vidámságok
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja