Berda József:

A finom tinorúgomba dícsérete

Komoly erdök dísze, ki oly sokszor
nevettél reám a bújósdi füvek mögül:
tündéri tinorúgomba te, -
reád emlékezik most, illatos
szagodra szerelmes orrom
s képzeletem máris kigyúl, ha
visszagondolok reá: mily ízes
falatokat ettem hasasan tömött
húsodból a ritka ünnepnapokon,
mikor kerültél pompázó terítékre olykor.
Az év legszebb ajándéka vagy te,
erdöt-barangoló szegények kincses étke,
kit jókedvében alkotott a derüs Teremtö.
Festhetetlen vagy, önmagában szép, olyan,
kit csak a megilletödött étvágy
méltányolhat csupán, ha asztalára kerülsz.
Szemem és szám öröme vagy, leghúsabb
étkek, kit oly áhítattal rág meg a fogam,
hogy evés közben a legfenségesebb erdök
ízét és illatát érzem a számban, mely oly
sok nemes íznek volt kóstolója már!