Guy Charles Cros:

ŐSZ A MENEDÉKHÁZ ABLAKÁBÓL...  

Rokkant vállaidra vén föld,
lila palástot lopva dob az alkony.
Ablakomnál állok s nézem
e színpompás tragédián,
hogy bámul a bamba balkon.

Felhő nincs az égen, találgatom
hová mehettek...?
Mely titkos találkát sejtve
tünve tüntek ...

Nagy lapos nyugalom
nyúlik el nyugaton,
Hervadt pompájában
halkan fonnyad a lomb...

Köd kúszik az erdőn
lappangva oson
S mint messzi Kánaán
csillog ott a domb...

Síkosan-csúszik a perc ma,
álmodozásra csábit,
Szám halk melódiára nyílna
de titkos bánat mérge kábít...

Mögöttem felgyúl a lámpa
s a végtelen éteren
parányi csillagocskák
tarka trillája csillog...

ifj. Xantus János fordítása