Baumann József:

ESŐ 

Langyos esőcseppek dobolnak a hegyoldalon,
Ázott rigópár gubbaszt a faágakon,
Párás a levegő, alig látni fákat,
Súlyos teher nyúzza a gyenge ágat.
Csöpög szaporán az égi verejték,
A vékony erek a patakot elérték.
Ott szaladnak tova a szűk mederben,
Követ-földet sodornak erősen.
Lefutva az aljba elcsitul a sodrás,
Kiterül a víztükör, látványa is pompás.
Felhők közül kíváncsi napsugár kandikál,
A látványtól a felhő morcosan tovaszáll.