Igmándi Szűcs István:

JÓL ESIK

Jól esik egy langyos,
őszi napsugár,
mi lomhán s tétován
szűrődik át a zavartan keringő
ködfátyolok honán.
Jól esik egy forró
nyugtalan nyár után
falevél-forgácsból
vetetlen avarágy.
Aludni készül, hát vetkőzik a táj:
égszínkék hálóing lebben a fák között -
kitisztul a talány,
s a dombtetőn, a völgy ölén
bőg a szarvas,
áll a nász.