Igmándi Szűcs István:

ZÚZMARÁBA SZŐVE

Lágy zúzmarába szőve
most mély a táj,
melyben fagyott
göcsörtök
őrzik a múltat
s a tanyák körül
görbére aszott kerítések ácsorognak
ittfelejtett harsonásai
a tőrbecsalt gondolatoknak

magányos tollpihe, mit ha
szél zavar - megremeg:
osonó fácán tudja már,
hogy mi itt a rend -
s hogy miért riad a vad
ott a hókupacok megett.