Káldi Géza:

Téli erdőben

Kristály tiszta hóval
Borított az erdő
Puha takaróval
Fedte a Teremtő.

Pihen alatta ott
Hangya, gyík és virág,
Kihaltnak látszik most
Az erdei világ.

A hóban feltűnik
Madarak lábnyoma,
A nagy vad rejtőzik
A sűrűben otthona.

A vadetetőknél
Észlelni csak mozgást,
Őz és szarvas remél
Egy kis erőpótlást.

Lassan vadász ballag,
Zúzmara a bajszán,
A puskája hallgat,
Úgy lóg le vállán.

Az út fehér csíkja
Távolba kígyózik,
Forrás, patak habja
Jégpáncélba bújik.

Vállat vállnak vetve
A fák sorban állnak,
Nyárra emlékezve
Kissé bizony fáznak

Csupasz karral nyúlnak
Ég felé az ágak,
Szép csendben alszanak
Meleg tavaszt várnak.