A Poduplaszki-völgy egyik jelentős dny. oldalvölgye. Völgyzárlatát a főgerinc Kis-Ganek -- Tengerszem-csúcs szakasza és e csúcsok oldalgerincei alkotják. A völgyküszöbtől a Tátra-csúcs tövéig majdnem 2 km hosszú.

A völgyet először szepesgyőrkei, feketebérci, répásfalui és lándoki pásztorok látogatták, akik a Poduplaszki-völgyben marhát, a felsőbb völgyekben juhokat legeltettek. A Rejtett-völgyben (Cseh-tavi-völgyben) sohasem volt karám, a juhászok a három tüzelőkő egyike alatt -- a Fül alatt -- éjszakáztak. A völgyet gorál tájszólásuk szerint "censka"-nak ejtették (a Szepesség délebbi részén "ceska"), ami nehezet jelent és tükrözi a völgy nehéz elérhetőségét, meredek küszöbét. Ezt az elnevezést először id. Buchholtz György vetette papírra 1719-ben "do Ceszkého" (olvasd do ceského) alakban. Így került át a XVIII. században más szepesi kutatók művébe is. A XVIII-XIX. század fordulóján több külföldi kutató is megjelent a Tátrában, kutatásuk eredményét és élményeiket külföldön publikálták is. A helyi lakosok tájszólását nehezen értették és több műben félreértve közölték a helyi lakosoktól hallott elnevezéseket. Ilyen félreértéseket találhatunk Albrecht Sydow porosz térképész és tiszt Bemerkungen auf einer Reise im Jahre 1827 durch die Beskiden über Krakau und Wieliczka nach den Central-Karpaten, als Beitrag zur Characteristik dieser Gebirgsgegenden und ihner Bewohner, Berlin 1830, művében, amelyben Heinrich Wolf-fal együtt 1827-ben megtett utazását írja le. Sydow valószínűleg nem tudott jól lengyelül -- ha egyáltalán tudott -- a gorál tájszólást pedig bizonyára még kevésbé értette. Ezért félreértette a "ceska" = nehéz elnevezést, "cseszka" = csehet értett vagy vélt hallani és ezt lefordította. Így keletkezett a Böhmisches Tal = Cseh-völgy. Utána a többi szerző már csak másolt. W.H. Paryski hegymászókalauzának 1961-ben kiadott IX. kötetében a lengyel elnevezésben visszatért a Dolina Ciężka = Nehéz-völgy elnevezéshez (szlovákul is «aľká dolinának = Nehéz-völgynek nevezte), ezzel az elnevezés eredeti értelméhez. Hegymászókalauzának IX. kötetében közli a völgy leírását. Azonban már az 1952-ben kiadott VI. kötetben használja a Dolina Ciężka elnevezét és a Dolina Czeska = Cseh-völgy helynévről azt írja, hogy téves.

Az 1900-ban Brünnben (ma Brno, Csehország) megjelent Adolf Bayer: Turistický průvodce Moravským Vlaąskem na Slovensko a Tatry c. könyvében megemlíti az elnevezés ellentmondásos voltát és megjegyzi, hogy a javorinai erdészek az eredeti «aľká dolina elnevezést használják, csak egyes hegymászó és turista körökben dívik a Cseh-völgy elnevezés. Miloą Janoąka 1911-ben kiadott első szlovák nyelvű hegymászókalauzában «aľký stav-nak nevezi a tavat, de megjegyzi, hogy esetleg Tesný stav-nak (Szűk-tó) is lehetne nevezni. Paryski visszatérése a helynév eredeti formájához a szlovák és cseh irodalomban sem maradt nyomtalanul. A Horolezec c. hegymászó lap 1955 június számában Josef Hlaváček cseh hegymászó nehezményezi, hogy a Magas-Tátrában megjelentek Paryski hatására a «aľká dolina (Rejtett-völgy), «aľký ątít (Róth Márton-csúcs), «aľká veľa (Rejtett-torony), «aľká ątrbina (Rejtett-csorba) elnevezések. Ezek szerinte helytelenek, és felsorolja Albrecht Sydowtól kezdődően, ki használta a Cseh- kezdetű elnevezéseket. Ezután Frantiąek Kroutil, cseh hegymászókalauz-író, a Krásy Slovenska 1963/8 számban a Cseh- kezdetű elnevezések mellett érvelt. Ezután Ivan Bohuą Paryski mellett, Joľo ©imko és Josef Hlaváček pedig a Cseh- kezdetű elnevezések mellett foglalt állást. 1958-ban Pavel Janáček szerkesztésében a Szlovákiai Földmérő és Térképészeti Intézet kiadott Magas-Tátra turistatérképen megjelentek a «aľká, «aľký típusú elnevezések a Česká, Český helyett. A vitát Ivan Bohuą döntötte el azzal az érvvel, hogy bár tudatosítani kell Cseh- kezdetű elnevezések helytelenségét, mégis a kialakult gyakorlat, a szokások, és a testvéri cseh népre való tekintettel, maradjon valami cseh is a Tátrában. Egyben nem kell helyteleníteni azt sem, hogy a lengyelek visszatértek az eredeti elnevezéshez. Az 1993-as szlovák önállósulás után azonban a testvéri cseh nemzet már nem volt annyira fontos, és egyre többen kezdték használni a «aľká dolina elnevezést. 1999-ben jelent meg Dominik Michalík és Mikuláą Argalács: Tatranská miniencikloépdia c. könyve, ahol a «aľká, «aľký típusú elnevezéseket használták. Végül a Szlovák földmérési, térképészeti és telekkönyvi hivatal döntése szerint 2006. június 1-től a «aľká, «aľký típusú elnevezések hivatalossá váltak -- azaz nyomtatásban, tömegkommunikációban és az állami szervek gyakorlatában kötelező használatukat írták elő.

A német nyelvű kiadványokban az eredeti elnevezést Genersich Keresztély: Reise in die Carpathen mit vorzüglicher Rücksicht auf das Tatra-Gebirge, Bécs és Trieszt 1807, valamint Dénes Ferenc a Zipser Bote hetilapban 1896-ban használta Schweriger See (Nehéz-tó) formában. Hohenlohe herceg vadászai a völgyküszöb fölötti tavat Rejtett-tónak (Verborgener See), a völgyet pedig Rejtett-völgynek (Verborgenes Tal) nevezték. Ezt az elnevezést népszerűsítette Grósz Alfréd is. Szontagh Miklós az MKE közreműködésével megírt Tátrakalauzának 23. oldalán a "Tieszki völgy" elnevezést használja; ez elferdített alakjában megközelíti az eredeti gorál nevet. Klaus Gattinger a 2002-ben Késmárkon kiadott: Die Hohe Tatra c. könyvében kizárólag a Verborgene típusú elnevezéseket használja.

A magyar gyakorlatban Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága c. hegymászókalauza főként a Cseh- kezdetű elnevezéseket használja a Rejtett-torony-csorba kifejezés kivételével. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban működő tárcaközi Földrajzinév-bizottság döntése szerint a magyar névhasználatban a Rejtett- típusú elnevezések ajánlottak.
Władysław Cywiński: Tatry c. hegymászókalauzának 2001-ben Poroninban megjelent IX. kötetében részletesen leírja a Rejtett-völgy felső szakaszát és a környező sziklákat. E kötetben több új Ciężki (= nehéz), kezdetű elnevezést vezet be. Ezek magyar megfelelőjét Rejtett- jelzővel kezdjük.