Thuróczy Lajos:

I. A TERMÉSZETJÁRÁS TÖRTÉNETE

Bár évszázadok óta nyomon követhető a természetjárás iránti érdeklődés az emberi csoportok körében (szórakozás, mai meghatározással a szabadidő ilyen célú felhasználására), végül az ipari termelés fejlődése, a polgárok jóléte és az értelmiségiek igénye eredményezte a "szervezett természetjárás", a "turizmus" megvalósulását.

Hazánkban az első turistaegyesület 1873. augusztus 10-én alakult Ótátrafüreden: a Magyar Kárpát Egyesület (MKE). Célkitűzései között itt sem első helyen állt az igazi turizmus szervezése, hanem a Tátra feltárása, propagálása, kiépítése. Tevékenysége között azonban nagyon sok olyan szerepelt, amely már "turista" célokat szolgált (túra útvonalak kialakítása, menedékházak építése, turista létesítmények alkotása).

Az egyesület, melynek székhelye is a Tátrában volt, az ország (akkor a Kárpátok koszorúzta Magyarország) sok területén "vidéki" osztályokat alakított, így Budapesten is. Ez a budapesti osztály egy ideig szünetelt, majd 1888-ban újjászervezték a pilisszentkereszti Klastrom romoknál.

1889-ben kiadták a "Turisták lapját". A budapesti osztály a Pilis-hegység feltárásába kezdett hozzá, de szerveztek tátrai és alpesi túrákat is.

Az MKE-ben tevékenykedők között volt Roth Márton, Déchy Mór, Téry Ödön, Eötvös Lóránd.

1891-ben sok éves vajúdás után az MKE budapesti osztálya kivált az anyaegyesületből és Magyar Turista Egyesület néven önállóan működött tovább. Az igazi "működés" és turista élet az MTE egyre szaporodó budapesti és vidéki osztályaiban valósult meg. Már 1892-ben 2663 főt tartottak nyilván. Az idők folyamán az egyik legerősebb magyar turista egyesületté vált. Főleg a Pilis és Börzsöny lett a munkaterülete, de az egész országra kiterjedt létesítmény alkotó tevékenysége, főként a turistaházak terén.

A Magyar Turista Egyesület története a múlt század végére nyúlik vissza. A gondolat, hogy a Magyarországi Kárpát-Egyesületnek legyen Budapesten is osztálya, 1888. szeptember 24-én született a Pilisszentkereszt melletti Klastromkútnál. A jelenlévők: dr. Téry Ödön tisztifőorvos, dr. Thirring Gusztáv, a Statisztikai Hivatal későbbi vezetője, Mattyók Bencze főszolgabíró, Budaváry János helyi plébános, dr. Ballagi Aladár akadémiai tag, Prokop Géza közalapítványi erdész ideáját serény szervezőmunka követte, s a december végén tartott alakuló közgyűlésen már 273 tag választotta az új osztály elnökének báró Eötvös Lorándot. A Budapesti Osztályban pezsgő élet folyt. Már a következő évben megjelent kiadásukban a Turisták Lapja, ami a hazai turista-irodalom fejlődésének óriási lökést adott. Budapest környékének turisztikai feltárása érdekében térképek, ismertetők jelentek meg, elkezdődött a turistautak jelzése. A Kárpát Egylet kötelékét egyre terhesebbnek találva, dr. Marinovich Imre javaslatára az immár 1400 tagot számláló osztály önállósodott, s 1891. szeptember 29-én megalakult a Magyar Turista Egyesület. Az elnöki teendőket továbbra is Eötvös látta el, a választmányban és a tagság soraiban a kor számos kiválósága volt jelen. Az egyesület működésének alapelve a szervezeti autonómia: az élet a központhoz lazán kapcsolódó, jelképes tagsági díjat fizető csoportokban folyt. A Budapesti után a Mátra, a Tanítói, a Tátra, az Egyetemiek osztályai alakulnak, de a Borsodi Bükk Egylet, az Esztergomi, a Szentendrei, az Egri, a Váci osztály, a Hollós Mátyás cserkészcsapat, a Fecskék, a Piaristák, a Sasok, a Péntekiek Asztala, a Kálmán Asztal, a Medikusok gyarapították többek között az egyesületet. Fokozatosan nő az MTE elismertsége, tagjai utazási kedvezményeket, elzárt birtokterületeken áthaladási engedélyeket kapnak, tudományos tevékenységükre felfigyelnek. Népszerűek hegyvidéki kalauzaik, térképeik, naptáraik, megszületnek a "magyar baedekerek", az ezredéves kiállításon a Déry József által festett Tátra-körkép közönségsiker. Előadásaikon - "felolvasásaikon" - megtelnek a termek, ahol a barlangkutatás, a meteorológia, a fényírás új eredményeivel ismerkedik a publikum, vagy a dalárdák, műkedvelő előadásaik, fenyőfa-ünnepeik hívogatnak. A jelzett utakon egyre többen járják az országot, kilátókról gyönyörködhetnek legszebb tájainkban. És egyre több út vezet a szaporodó menedékházak felé. Elsőül a Dobogókőn, aztán a tátrai Öttó katlanában, a Mátrában, majd Körmöcbánya fölött várja a fáradt vándorokat menhely. Ám a "központ" a Pilis: az Esztergom feletti Vaskapun a Brilly Gyula menedékház, a klastrompusztai, a feketehegyi, a Szentendre melletti Kőhegyen a Czibulka János menedékházak hirdetik az egyesület alkotó erejét. A vesztes háborút, Trianont néhány év után lendületes munkával feledte az MTE. Negyven osztályának sokezres tagsága emlékműveket állított az elesetteknek, rendszeres kirándulásaik mellett tettekkel szolgálják a természetjárás eszméjét. Források tucatjait foglalják, kilátókat emelnek, szépen karbantartott, jelzett utak hálózzák be a csonka hazát. Harmincnál több korszerű menedékház épül, legtöbbjében gondnok is várta a betérőket. Magas színvonalú turisztikai irodalmat hoznak létre, a rendszeresen megjelenő Turisták Lapja mellett sokezres példányszámban forognak közkézen kalauzaik, tájismertetőik, térképeik, könyvekben népszerűsítik a "rokonsportokat": síelést, kerékpározást, vizitúrázást, hirdetik az új tudomány: a természetvédelem fontosságát.

Az osztályok, asztaltársaságok alkalmi vagy rendszeres kiadványai ma is érdekesek. Az egyesület kezdeményezésére megalakul a természetjárók nagy tömegét összefogó és érdekeiket hatékonyan képviselő Magyar Turista Szövetség, barlangmúzeum, turistamúzeum létesül, megszületik az országot átszelő kék túra gondolata és útvonala. Ám a második háború, s az azt követő szomorú időszak megtöri a lendületet. Az MTE megszűnt létezni, s csak 1989-ben kelhetett újfent életre. Azóta törekszik gyökeret verni, hogy újra élessze a magyar polgárság körében tradícióit. A Központi, a Szentendrei, a Hunfalvy, a Siketek, a Belvárosiak, a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületének osztálya, a Meteorológusok, a Fenyők asztala újra él, újra régi hivatását tölti be a dobogókői menedékház is: hirdeti a polgári természetjárás eszméit.

Az újonnan alakult egyesület vezetői tisztában voltak azzal, hogyha a főváros környékén turistaforgalmat akarnak teremteni, kell egy olyan telep, amely e forgalom központjává fejlődik. Erre a célra keresve sem találhattak volna Dobogókőnél alkalmasabbat. Az akkor még kopár plató szélén emelkedő kőre, mintegy dobogóra fellépve, páratlan látvány tárult elő. Az építendő házhoz Prokop Géza ajándékozta a telket, aki a továbbiakban is sokat segített. Az előtérből és két szobából álló boronafalú épületet 1897 végén vette át az egyesület, s a következő év június 5-én ünnepélyesen avatták fel s nevezték el báró Eötvös Lorándról. A gyorsan növekvő forgalom igazolta az elképzeléseket, a 14 hálóhelyet kínáló ház hamarosan szűknek bizonyul. Bővítésére több elképzelés születik, de ezeket elvetik, s végül egy nagyobb ház építését határozzák el. A szükséges pénzalapot részben gyűjtésből teremtik elő. 1905 nyarán kezdődik az új kőház építése, a zárkő ünnepélyes letétele szeptember 24-én történt. 1906. június 3-án nagy ünnepélyességgel avatták fel az ugyancsak Eötvös nevét viselő házat. Földszintjén konyha, gondnoki lakás, negyven személyes étterem kapott helyet, emeletén hét hálószobában 42 ágy várta a vendégeket. Mosdáshoz, főzéshez ciszternában tárolt, szűrt esővíz szolgált. Az igényes belső berendezés, bútorzat a tagok áldozatkészségét bizonyította. Nekiláttak a környék csinosításának, több száz csemetét ültettek el, melyekből néhány fenyő, tölgy, dió ma is meghatározza a park képét. A helyben készült egyszerű, de ízletes ételek, a szíves vendéglátás, a szép környezet az alkalmi kirándulókat is vonzotta. 1910-ben kiépült a telefon, s ez ugyancsak hozzájárult a forgalom emelkedéséhez. Egy-egy hétvégén, ünnepnap előtt mind gyakrabban bizonyult kevésnek a 42 ágy - sokszor a folyosón, az étteremben is aludtak. 1912-ben bővíteni kellett a házat, a keleti oldalon 80 négyzetméteres üvegezett verandát építettek hozzá. Így szükség esetén 150-160 turista hálhatott meg.

Felújították a régi faházat is, új tetőt kapott, padlásterén hálóhelyeket alakítottak ki. Az első világháború, az azt követő zavaros idők is csak átmeneti visszaesést okoztak. 1932-ben villanyvilágítást kapott Dobogókő, a közeli forrás vizét felhozva, folyóvizes fürdőhelyiséget alakítottak ki. 1935-ben elkészült a Pilisszentkeresztről feljövő műút, további vendégeket csalogatva a menedékházba.

Megépült a nyugati szárny verandája is, az új és nagyobb étteremhez új konyha is készült. 1940-ben a házban háromezernél többen aludtak, 15000 volt az átvonuló vendég. A második világháborút követően az egyesületet feloszlatták. A két ház (a többi negyven társaságában) a Turistaházakat Ellátó Vállalathoz, majd a Pannónia Vendéglátóipari Vállalathoz került. A boronaházban bölcsőde, telefonközpont, raktár "üzemelt", aztán enyészetnek indult.

1983-84-ben társadalmi összefogással, Mészáros János vezetésével újjáépül, s a magyar természetjárás múzeuma lesz.

Műemléki védelem alatt áll, kezelője a Sportmúzeumok Igazgatósága. A nagyobbik ház sorsa is csaknem beteljesül. Munkásszállót alakítanak ki benne, a melléképületeket, az üveges verandákat lebontják, aztán magára hagyják. A beázott, omladozó épületet az 1989-ben újjáalakult Magyar Turista Egyesület tagjai, Peták István vezetésével, kétkezi munkával, adományokból, pályázati pénzekből tízéves munkával építették újjá, hogy Eötvös Loránd születésének 150. és az első menedékház avatásának 100. évfordulóján hivatalosan is átadhassák a turista, a természetjáró közönségnek.

Az 1906-ban felavatott kőház zárókövében a következő írást helyezték el:

Álljon e kis ház soká!
Dacoljon viharral, förgeteggel, szolgálja sikerrel
a célt, amelyért alkottatott. Legyen iránymutató delejtűje,
vonzó mágnese e szép hegynek, melyben lábai gyökereznek,
legyen a vidék áldása,
a turisták gyönyörűsége, az öröm és béke hajléka. "

(Az MTE kiadványából)

A menedékház névadója Dr. báró Eötvös Loránd (1848-1919). Világhírű tudós, a róla elnevezett inga feltalálója. A Magyar Turista Egyesület 1891. szeptember 29-i alakuló ülésén választotta elnökévé, amely tisztet 1899. november végéig töltötte be. Kiváló hegymászó volt: 1884. július 19-én elsőnek mászott fel Dél-Tirol addig megközelíthetetlen egyik ormára, a Croda da Lagora. 1877-ben vezetőjével, Michael Innerkoflerrel a Zwölfelkofer, egy évvel később a sexteni Rotwand, 1879-ben az Elferkofer csúcsára jutott fel elsőnek. Tizenkilenc alkalommal járt a Monte Cristallón, 18 évesen megmászta a Monte Rosa legmagasabb pontját, a 4638 méteres Dufour csúcsot.

Első csúcsmászásai még: 1879-ben a Südlicher Bulkopf (2868 m), az Ampezzaner Crystallkopf (3036 m), 1892. július 10-én a Kleiner Crystallkopf (2950 m), 1896. augusztusában a Cadin di Misurina (2751 m) szeptemberében pedig a Croda Liscia (2570 m).

(Magyar Turista Lexikon, Budapest, 1941.)

Közben sorra alakultak az országban kisebb, nagyobb turista egyesületek (Mecsek Egylet, Erdélyi Kárpát Egyesület). Az évszázad végére kialakult az "önmagáért való turistáskodás"!

Az erősebb egyesületek egyre több turista létesítményt hoztak létre az ország egész területén. Ezek között turistaházak, forrásfeltárások, kilátók, jelzett és kiépített turista utak, emlékek, emlékművek találhatók.

A társadalmi változások hatása a turistaság szerveződésében is érezhetővé vált. Társadalmi rétegek szerint is alakultak egyesületek. A polgári egyesületek mellet megjelentek a munkás egyesületek (Munkás Testedző Egyesület turista szakosztálya, Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE)).

A TTE 1910-es külföldi mintára történt megalakulása után egy évvel már 2660 taggal rendelkezett és így a legerősebb három hazai egyesület (MKE, MTE) közé került. A létesítmény alkotásból is igyekeztek kivenni a részüket.

Amikor az országban már közel 60 turista egyesület létezett (s közben turisták egyre több problémával találták magukat szemben) felvetődött egy országos koordináló szervezet igénye. Több évi eredménytelen kísérlet után az 1913 november 28-30. között tartott turista nagygyűlésen megalakult a Magyar Turista Szövetség (MTSz). Ügyvezető elnöke Thirring Gusztáv lett.

A rövidesen kitört I. Világháború visszavetette a turistaság fejlődését. Sok turista a frontra került, közülük sok hősi halált halt.

A háború után ellentmondásos fejlődést tapasztalhattunk. Újra folytatódott a turistaházak és egyéb létesítmények építése. Küzdeni kellett a tilos területek ellen, s nem utolsó sorban a trianoni békeszerződés által elvesztett jelentős turista terület "hazai" pótlásával kellett megelégedni.

Pozitív hatása volt a turizmusra az ezen évtizedekben hazánkban is elterjedt cserkészetnek. Sok tekintetben politikai síkra terelődött a volt polgári és munkás turista egyesületek egymás mellett élése.

Az országos szövetség 1929-ben egységes útjelzési rendszert vezetett be, 1931-ben Nemzetközi Turista Kongresszust szervezett Budapesten. (Itt határozták el a később meg is alakított nemzetközi szervezet (UIAA, mely ma is működik, jelenleg a hegymászó társadalom nemzetközi szervezete) létrehozását.) Ugyanakkor turista kiállítást is szerveztek, melyből azután külön állandó turista múzeum lett.

1933-ban bevezették a túravezető képzést. Ebben az időben nagyjából 50 menedékház, sok-sok forrás és kilátó, és kb. 3500 km jelzett turista utat tartottak fenn a turista társadalomban. Csak érdekességként említjük. a Duna Sport Club 1935-ben országos jellegű tájékozódási terepgyakorlatot rendezett. Tulajdonképpen ez volt országunkban az első tájékozódási verseny. Azonban a szövetség elvi okokból versenyt nem engedélyezett a turistaságban, ezért kapta a rendezvény a fenti elnevezést.

1938-ban szervezett Szent István vándorlás (jubileumi év volt) az előzőleg megalkotott "Országos Kék Túra" útvonalán volt az utolsó sikeres rendezvény a közelgő háború előtt.

A II. Világháborút megelőző évben és a háború ideje alatta turista társadalom sem kerülhette el a politika hatását. Jobbra tolódás, árja rendelkezések, a TTE feloszlatása lettek a következmények.

1945-ben a turizmus is újraéledt. Először Magyar Vándorsport Szövetség, majd Magyar Természetbarát Szövetség néven működött az országos szervezet, miközben a régi szövetséget és a turista egyesületek legtöbbjét az új politikai elvek következtében feloszlatták. 1949-ben az állami vállalatok létrehozásakor a turistaházakat elvették az egyesületektől és a Turistaházakat Kezelő Nemzeti Vállalatban vonták össze.

1951-ben az OTSB (állami sporthivatal) megalakulása után a természetjárást is bevonták az állami sportirányításba Természetjáró Társadalmi Sportszövetség néven. A természetjárással foglalkozó szervezetek általában a vállalati, hivatali sportegyesületek természetjáró szakosztályaiként működtek. A szakszervezetek is támogatták ezt a "sporttevékenységet". Politikai eszmék is fellelhetőek voltak időszaki, helyi és országos vonatkozásban (különböző szocialista emléktúrák, akciók, felszabadulási emlékmű és emléktúra, stb.).

1955-ben jutott újra újsághoz a szervezett turistaság "Természetjárás" címmel. A térkép és turistakönyv kiadás különböző állami vállalatok feladata volt, kialakult az állandó együttműködés az országos szövetséggel.

1956-ot követően egy pár hónapig újjáalakult a Magyar Turista Szövetség, de a visszarendeződéssel együtt az állami sportirányítás is megerősödött. Bár az országos szövetség új (régi) nevet vett fel (Magyar Természetbarát Szövetség, jelenleg is MTSz), ezután is önállóság és jogi személyiség nélkül, a Sporthivatal részeként működött tovább.

Időnként 50%-os vasúti kedvezményt kaptak a természetjárók, folytatódott az útjelzési munka különböző területi támogatással, forrásfoglalás, kilátó építés. A turistaházak az állami vállalatnál maradtak, mely időközben a Turista Ellátó Vállalat nevet vette fel. Ezt 1975-ben felszámolták és a házak különböző szervezetek kezelésébe kerültek. A turistaélet ettől függetlenül egyre jobban fejlődött. Egyre jobb turistatérképek és útikalauzok jelentek meg, országos turistamozgalmak sorozata született, országos találkozókra került sor, az 1948 óta bevezetett tájékozódási terepversenyek nagyot fejlődtek.

1960-ban a szakszervezetek mellett országos természetbarát egyesületek alakultak meg és a természetjáró szakosztályokat a sportegyesületekből kiemelve, intézményesen ezekbe helyezték át. Három évig tartott ez a megoldás. Ezalatt ugrásszerű fejlődés volt tapasztalható a szervezett természetjárásban. Ennek ellenére országos sporthivatali koncepciók miatt visszaalakították az átszervezést és megszüntették a szakmai természetbarát egyesületeket.

1970-ben az időközben megerősödött tájékozódási versenyzés részére külön saját szövetséget engedélyezett a sporthivatal. Emiatt leválasztották a versenyzőket a természetjáró szervezetektől. Ennek a végrehajtása nem ilyen mereven történt, az országos feladatok azonban teljesen az új szövetséghez kerültek.

1987-ben az új idők szeleire legelőször az MTSz reagált. Minden országos szövetséget megelőzve közgyűlésén kimondta a teljes átalakulást: önálló, jogi személyiségű egyesületté (szövetséggé) alakult, kivált a Sporthivatal szervezetéből, de nem szakadt el attól, továbbra is együttműködési megállapodások alapján segítik egymás tevékenységét. Egy-két évig tartó iránykeresés és nehézség után a Szövetség biztosan folytatja koordináló, segítő tevékenységét mindenféle közvetlen irányítás helyett.

A demokratikus feltételek kialakulása és az egyesülési törvény sokkal szabadabb lehetőségei alapján a turista egyesületek is új (régi) módon működhetnek. A régi hagyományokat ápolva 1990 után újjáalakult több, régen megszűnt egyesület, köztük a Magyar Turista Egyesület, a Magyarországi Kárpát Egyesület. Alakult egy újabb országos szövetség is, a Magyar Sportturisztikai Szövetség. Eredeti céljául a Sporthivatal melletti szakszövetségi feladat ellátását vállalta. Ez azonban sem Magyarországon, sem külföldön sohasem alakult ki, így gyakorlatilag ilyen tevékenységre sem került sor. A Szövetség elsősorban a teljesítménytúrák versenyszerű rendszerét munkálta ki, s ezt, valamint az MTSz-től eltérő minősítési rendszert működtet.

MTSZA Magyar Természetbarát Szövetség bemutatása
Hogyan lehet valaki szervezett természetbarát?
Magyar Természetbarát Szövetség Központja
Megyei és városi szervezetek
Budapesti kerületi szervezetek



Felhasznált irodalom:

A Magyar Természetbarát Szövetség bemutatkozó kiadványa és internetes oldalai
A Magyar Turista Egyesület kiadványa


A túravezetés általános ismeretei
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja