Háncs Péter:

II. SZAKÁGI TÚRÁZÁS

A SZAKÁGI TÚRÁZÁSRÓL ÁLTALÁBAN

A túravezető és továbbképző előadások során végzett felmérések bizonyítják, hogy a túravezetők más szakági rendezvényeken még túrázóként is ritkán vesznek részt. Ugyanakkor magasabb túrázói minősítés elérésére törekedő túrázót, túravezetőt serkenti, kényszeríti a minősítési szabályzat, hogy a megszokott "alap" tevékenységén kívül további egy-két szakág túráin is részt vegyen. Sajnos, még a túravezetők is rendszeresen csak az előírt túraszámot teljesítik, nem képezik magukat tovább és hátat fordítva a többi szakágnak visszatérnek az eredeti, alapszakágukhoz.

Szerencsére a túravezetők 5-10 %-a az alaptevékenységen kívül további két vagy több szakágban is aktívan és rendszeresen tevékenykedik. A felmérések során az is kitűnt, hogy a gyalogos túravezetők ritkábban kalandoznak át más szakterületre, mint pl. a vízitúrázók, sítúrázók, vagy akár a barlangos, ill. a kerékpáros túravezetők. Talán a gyalogos túrázók közül sokan idegenkednek a "technikai" eszközöket is igénybevevő más szaktúráktól, vagy talán a felszerelés drágasága riasztja el őket.

Ezért most a terjedelem adta lehetőségek keretében a természetjárás, a túrázás sokoldalúságára, a szakágak fontosságára szeretnénk a figyelmet felhívni.

A SZAKÁGI TÚRÁZÁS CÉLJA, ELŐNYEI

  • megtalálni a napfény, a víz, a tiszta levegő, a harmonikus mozgás, a szabadban való tartózkodás, a táborozás együttes hatásán keresztül a szervezetünknek legmegfelelőbb túrafajtákat,
  • kiválasztani a minden évszaknak, időjárásnak, hőmérsékletnek megfelelő szaktúrát, a hozzátartozó tájegység és terepviszonyoknak megfelelően,
  • korunk, erőnlétünk, fizikai felkészültségünk és egészségi állapotunk, valamint anyagi és más lehetőségeinknek megfelelő szakágak kiválasztása,
  • eljutni oda, ahová más túranemben nem lehetséges,
  • kihasználni a kombinált túrák adta lehetőségeket,
  • a magasabb minősítés eléréséhez a több szakágra előirt túranapok teljesítése.
  • Összefoglalva, mindenkor a legmegfelelőbb szakágban való túrázás kiválasztása. A fentiek elérése érdekében javasoljuk a túravezetőknek, hogy az alábbiak szerint, fokozatosan készüljenek fel a többi szakágban folytatandó aktív tevékenységre is.

    A gyalogos túrázás a természetjárás egyik szakága. A túravezetői tanfolyamok általában szakáganként kerülnek lebonyolításra. A tananyag minden szakágra kötelező általános alaptémákra és óraszámokra, és a vonatkozó szakág ismereteire tagozódik.

    A harmadik lépcsőben továbbképezhetjük magunkat a második szakágban, vagy a fentiek szerint egy harmadik szakág középfokú túravezetői képzésében vehetünk részt.
     
     A szakágak kiválasztásánál a bevezetőben vázolt általános tudnivalók mellett a szakágra jellemző szempontokat is figyelembe kell venni. Ezeket részletesebb bontásban az alábbiakban ismertetjük.

    TERMÉSZETJÁRÓ SZAKÁGAK

    Gyalogos túrázás

    A legelterjedtebb túrázási mód hazánkban. Ehhez kezdetben nem kell speciális felszerelés és különösebb előképzettséget sem igényel. A túrázás gyalogosan, hátizsákkal történik. A túrázás nincs korosztályhoz kötve. Szükséges a jó tájékozódás és a térképhasználat

    A felszerelés egyszerű, az évszaknak megfelelő erős cipőből, ruházatból, szél- és esővédő öltözetből, hátizsákból áll. Ezen kívül kulacs, pohár és a szokásos tisztálkodó, ill. elsősegély felszerelés szükséges.

    A felkészülés a fokozatosság elvének betartásával történik. A rövidebb gyakorló kirándulásokat közepes, majd hosszú, nehezebb túrák követhetik.

    A túrák lehetnek egy-másfél vagy többnaposak, táborok, mozgótáborok, mozgótúrák. A túrák útvonala kiterjedhet egy tájegységre, hegységre, vagy egy útvonal bejárására.

    A gyalogtúrázásnak különösebb veszélyei nincsenek. Előfordulhat lábfeltörés, horzsolás, húzódás, ficam, törés, vagy rendkívüli esetben a kimerültség vagy az eltévedés.

    A többnapos túrákhoz azonban már szükségesek komolyabb felszerelési tárgyak pl. sátor, hálózsák, isolier vagy felfújható derékalj, ezen kívül a meleg ételek elkészítésére alkalmas főző felszerelés, edénykészlet, stb.

    Vízitúrázás

    Hazánkban a második legnépszerűbb túrázási mód a folyók, kis folyók, vadvizek és tavak bejárása kajakkal, kenuval, evezős csónakkal, vagy más típusú kishajóval. A túrák alkalmával az alvás rendszerint sátorban történik.

    A legfontosabb a túra céljának megfelelő csónaktípus kiválasztása, vagy a birtokunkban lévő csónaktípusnak megfelelő túrák szervezése. Ezeken kívül szükséges a kiegészítő felszerelés, a javítókészlet, a táborozó, főző, eső és napvédő ruházat beszerzése. A felszerelés mértékét, súlyát és terjedelmét befolyásolja a csónaktípus befogadóképessége is.

    Legfontosabb, hogy aki vízre száll, tudjon úszni. Mindenek előtt rövid gyakorló túrákon kell elsajátítani az evezés technikáját, a harmonikus mozgást, ill. többevezős csónakban az evezősök összeszokottsága is fontos szempont. Az edzéseken a fokozatosság itt is igen fontos. Ismerni kell a "Hajózási Szabályzat" ránk vonatkozó pontjait. A vízijártassági vizsga megszűnt, de nagyobb egységeknél a vezetőnek kishajóvezetői vizsgával kell rendelkeznie.

    A túrák rendszerint a csónaktárolóhely környékén bonyolódnak le, rövidebb-hosszabb távon, ill. kevesebb-több nap igénybevételével. A kisfolyók bejárása, a nyári szabadságtúrák alkalmával távolabbi vizeken hosszabb vándortúrák, táborozások kerülnek lebonyolításra. Később nagyobb gyakorlat megszerzése esetén külföldi, vagy vadvízi túrákra is sor kerülhet.

    A vízi túrázás veszélyeit a borulás, lapáttörés, összefutás, lék, a bőr leégése, napszúrás és rosszullét jelentik. Borulás esetén a csónakot ne hagyjuk el, egyik kézzel azt fogva úszva szedjük össze a vízben lévő felszerelésünket. Azután így próbáljuk a közelebb lévő partot elérni. Borulás alkalmával mindig a leghozzáértőbb, lehetőleg csónakból és csak legvégső esetben úszva mentsen. Gyakoroljuk az önmentést. A kis folyók és vadvizek bejárása ezen kívül számtalan veszélyt rejt magában, ezért ezekre külön fel kell készülni. Tartsuk be a víziközlekedés szabályait, a hajózás és a vízirendőrség utasításait.

    Vitorlás túrázás

    Főleg a tavak és a folyók kiszélesedései, duzzasztói fölött lévő állóvizek, de a tengeröblök és szigetek közötti részek bejárása vitorlázással is lehetséges. A szél energiájának célszerű hasznosítása a hozzáértőknek élménydús túrázást biztosit.

    Itt is fontos az adott víz sajátosságainak, a létszámnak és természetesen anyagi erőnknek megfelelő vitorlás hajó kiválasztása és felszerelése. Ezen kívül be kell szereznünk még az utánfutó csónakot, a segédmotort, a műszereket és az egyéb szükséges felszereléseket. Ezen kívül a kabinos, ill. a nem kabinos hajónak megfelelő táborozási ill. alvófelszerelést, főzőfelszerelést, nap- és esővédő ruházatot, stb. is biztosítani kell.

    A felkészülést ennél a szakágnál matrózként kell kezdeni, s amikor elsajátítottuk a vitorlák kezelését, a kötélmunkákat, csomózást, navigálást, kormányzást, a jelzéseket és a "Hajózási Szabályzat" kötelező ismereteit, tehetünk majd kormányosi vizsgát, ill. megszerezhetjük a "kishajóvezetői", ill. a "nagyhajóvezetői" képesítést.

    A vitorlástúrák általában a Balatonon, a Velencei tavon, a Fertő-tavon, a Kiskörei-víztározón, és más tavakon vagy a külföldi tavakon és tengereken bonyolódnak le. Ezek útvonala lehet körtúra, vagy kikötőtől-kikötőig, ill. campingig terjedhet.

    A vitorlás túrázásnál is elengedhetetlenül szükséges az úszni tudás. Veszélyei a vihar, borulás, zátonyra futás, lék, kormánytörés, árboctörés, bőrleégés, rosszullét, stb. Ezért feltétlenül ismerni kell az önmentés módszereit és a segélykérés formáit. Nagyobb tavainkon már a vízirendőrség keretében helikopteres, motorcsónakos mentőszolgálat működik. Ezeket a szervezeteket külföldön is megtaláljuk.

    Kerékpáros túrázás

    Főleg az alföldi tájak, sík vidékek, de a hegyes-dombos terepek bejárására is nagyon alkalmas a kerékpár. Így a túrázó gyorsabban, kevesebb erőkifejtéssel, nagyobb távolságra lévő célpontokat, helységeket kereshet fel. A túrák nagysága kifejezetten a túrázók felkészültségétől függ.

    Fontos, a megfelelő, könnyű, sebességváltós, de erős, nagy teherbírású kerékpár kiválasztása. Szereljük fel hátsó csomagtartóval és az erről kétoldalt lelógó "nyeregtáskával". Helyes, ha a vázra ivókulacsot és előre nagyteljesítményű reflektort szerelünk fel. A kormányra ill. a vázra ne tegyünk csomagot és a hátunkon se legyen hátizsák, vagy oldalzsák, Gondoskodjunk eső- és napvédő ruházatról, javító, táborozó és főzőfelszerelésről. Hosszabb túrán feltétlenül vigyünk magunkkal tartalék alkatrészeket is. Ezért helyes, ha a csoport tagjainak ugyanazon típusú kerékpárja van.

    A kerékpározás ismeretét, a helyes technikát már a rövidebb gyakorló túrákon el kell sajátítani. A fizikai felkészülés során meg kell szokni a kemény ülést, a váltott terepen való le- és felfelé történő haladást, a csomaggal terhelt kerékpár tolását, esetleg vállon való vitelét is. Ismerni kell a KRESZ és a csoportos túrázás szabályait.

    A kerékpáros túrák a környékünk bejárásán kívül sík- és hegyvidéki túrázásra, tájegységek bejárására ill. többnapos mozgótúrák megtételére nyújtanak alkalmat. Más szakági túrák lebonyolításánál esetleg közlekedési eszközként is használhatjuk.

    A túratervet a résztvevők felkészültségének megfelelően kell összeállítani. A helytelen, erőltetett túraterv túlhajtást eredményez. Ebben az esetben könnyebben fellép a kimerültség, napszúrás, rosszullét, bukás, összeütközés és ezek következtében a zuhanás, törés, stb. Készüljünk fel a géphibákra és azok javítására. Baleset esetén vegyük igénybe az országúti segélyhívó helyeket, a községekben lévő segélykérő telefonokat, az Autóklub országúti segélyszolgálatának állomásait, és mozgó szolgálatukat a "sárga angyalokat". Telefonszámuk: 188. Természetesen szükség esetén vegyük igénybe a rendőrség ill. más járművek vezetőinek segítségét is. Segélyhívó telefonszámok: Mentők 104, Tűzoltók: 105, Rendőrség: 107.

    Sítúrázás

    A téli, havas terepen az útvonal síléccel való bejárása sokkal könnyebb, mint gyalogosan taposni a havat. Így nagyobb fáradtság nélkül hosszabb távolságokat tehetünk meg akár sík, akár hegyes terepen egyaránt.

    A sítúrázáshoz túraléc, állítható kötés és megfelelő cipő szükséges. Nem alkalmasak a lesikló, vagy futólécek és az ezekhez tartozó kötések ill. cipők. Szükséges még hosszabb bot, fóka a felfelé kapaszkodáshoz, hátizsák derékszíjjal, réteges öltözet és javító-felszerelés. A technika fejlődése a sísportba is erősen betört. Különféle kabinos, ülő és húzós liftek épültek a modern sípályák mellett. Ezeket igen jól fel lehet használni a túra-kiindulópontok megválasztásánál.

    A sítúrák előtt el kell sajátítani a túrasízés technikáját, az alapgyakorlatokat és mozgásokat. A hegyi terepen való gyalogtúrázás is "száraz" edzésnek bizonyul. A havas terepen azután fokozatosan nyújtsuk a távolságokat és a lejtők meredekségét, ill. hosszát. A jó erőnlét feltétlenül fontos. Szokjuk meg a gyakorló túrákon a hátizsákot és tanuljuk meg a fóka és a vakszok használatát.

    A sítúrák a menedékházak körüli útvonalak, a jelzett síutak, vagy hosszabb útvonalak bejárására adnak lehetőséget. Természetesen a túraútvonalakat különféle lesikló pályákkal is kombinálhatjuk. Kedvelt módja az egy-két hétig tartó, egy vagy két menedékházra telepített sítábor.

    A veszélyekre külön fel kell hívni a figyelmet. A nagyobb sebességnél a hó alatt lévő kövek, farönkök és gödrök miatt, ill. a hátizsák lengése következtében könnyebben eleshetünk. Ezek zúzódást, ficamot, törést, vagy léc, illetve bot törését eredményezhetik. Előfordulhat, hogy ezek miatt a túrát abba kell hagyni és levonulni, vagy a sebesültet igen nehéz munkával leszállítani az első lakott helyre. Magasabb hegyekben nagyobb baj a lavinába kerülés, az eltévedés, a kifáradás, vagy a szakadékba zuhanás. Itt is alapszabály, hogy a mentést azonnal meg kell kezdeni és a sebesültet nem szabad magára hagyni. Feltétlenül szükséges, hogy tudjuk, a hegyi mentőszolgálat hol működik és az útvonalhoz közel eső mentőállomásokat ill. lakott helyeket is ismerjük.

    Barlangjárás

    A közönségtől elzárt, nem kiépített barlangokban, vagy azok járataiban, üregeiben, a föld mélyében, sötétben, csökkent látási viszonyok mellett végzett sziklamászást nevezzük barlangjárásnak. Az előre haladást a nedvesség, a síkosság, kürtők, szakadékok, omladékok, szűkületek és vízfolyások nehezítik.

    A körülményekhez igazodó felszerelés elengedhetetlen, így a cipő, gumicsizma, védőruházat, meleg ruha, sisak, lámpa, fejlámpa, kötél, szögek, kalapács, karabinerek, hágcsók, vízmentesen csomagolt gyújtóeszköz és esetleg rádiótelefon. Barlangi táborozás esetén sátor, meleg alvófelszerelés és főzőfelszerelés is szükséges. A barlangi túrák előtt helyes, ha sziklamászó edzéseket tartunk, majd rövidebb mászásokat végzünk barlangi körülmények között is.

    A barlangtúrák egy barlang, vagy egy barlangág bejárására terjednek ki. Újabban a kutató táborok vagy a felszínen, vagy a föld alatt létesülnek, ahonnan naponta eljárnak a munkaterületre, ahol bontási, építési, vagy felmérési munkát végeznek.

    A barlangba egyedül, ill. csak egy lámpával bemenni tilos! Az egyszerű elemlámpa barlangi túrára nem megfelelő. Feltétlenül helyes, ha otthon, vagy a menedékházban meghagyjuk, vagy leírjuk, melyik barlangba mentünk, és mi a tervezett visszaérkezési idő. Így ha szükséges, a mentőket késedelem nélkül riasztani lehet és a mentés késedelem nélkül megkezdődhet. Balesetnél a sérültet ne hagyjuk egyedül, ha többen vagyunk, a barlangot jól ismerő menjen segítségért. Ha a felszínen lévő, segítséget nyújtani tudó túratársakat, vagy másokat nem tudjuk értesíteni, eltévedtünk, vagy a lámpák kialudtak, ne kóboroljunk a barlangban, mivel ez igen sok veszélyt rejt magában. Ebben az esetben várjuk meg, amíg keresnek bennünket. A hiányos, szakszerűtlen, elhasználódott felszerelés, pl. "ruhaszárító" kötél, ugyancsak balesetveszélyt rejt magában. Budapesten, a nagyobb barlangjaink mellett, ill. több külföldi barlangnál is jól működő barlangi mentőszolgálat tevékenykedik, Leszállás előtt ezek működéséről feltétlenül tájékozódjunk.

    Magashegyi túrázás, hegymászás

    A gyalogos túrázás egy fejlettebb és nehezebb formája. Általában 1500 m feletti magasságban történik. Az útvonalak hosszabbak, a szintkülönbség pedig lényegesen több is lehet, mint ahogyan azt megszoktuk. Indulás előtt a menedékházban írjuk be hová megyünk, ill. ha visszajövünk, azt mikorra tervezzük.

    A magashegyjárásnál különleges technikai felszerelés nem szükséges. A cipő feltétlenül erős, még nyáron is téli jellegű legyen. Vándortúrák esetében több felszerelés és élelmiszer vitele szükséges. Ezért törekedni kell a súly csökkentésére, felesleges holmit ne vigyünk magunkkal.

    A felkészülés több, és fokozatos edzést kíván. Az alacsony hegyek után ugyancsak fokozatosan kell a magassághoz szoknunk, ill. a nehezebb hátizsákhoz.

    A túrák rendszerint egy magashegység bejárására irányulnak, közlekedési eszköztől, turistaháztól indulnak ki és ezekhez térnek vissza.

    A magashegyi túráknál előfordulhat a hirtelen időváltozás, eső, hó, hideg, köd, vihar. Az egyedüljárás önmagában veszélyt rejt magában, könnyebben eltévedhetünk. Sötétben ne keressük a kiutat, hanem védett helyen szükségpihenőhelyet készítsünk és ott minden ruházatunkat felvéve esetleg átvirrasztjuk az éjszakát.

    Baleset esetén nincs gyors segítség. A túraútvonalak általában a lakott helytől távol haladnak, nehezebb a sebesült leszállítása, eltévedés esetén pedig a fedél alá kerülés. A kisebb-nagyobb sérülések mellett fagyási sérülések is előfordulhatnak. Ezért még nyáron is kell meleg ruházatot vinni magunkkal. A sebesültet soha ne hagyjuk el! Jó, ha tudjuk, hol működik a területen mentőszolgálat, ill. hol találjuk a segélyhelyeket a környéken.

    A szikla-, és jégmászó kéz és láb igénybevételével a rendelkezésére álló technikai eszközök segítségével szikla és jégfalon, hómezőn és gleccseren nehéz gyaloglással, ill. mászással közelíti meg a célt. Az útvonal a terepviszonyok sűrű változása miatt még nehezebb. Indulás előtt ugyancsak be kell írni túránkat a menedékház könyvébe.

    A jó ruházat és a technikai felszerelések nagyon fontosak. A terepnek és az időjárásnak megfelelő cipő, ruházat, hágóvas, biztosítókötél, segédkötelek, jégcsákány vagy jégbalta, kalapács, szegek sziklára és jégre, karabinerek hágcsók és védősisak, gleccserszemüveg szükségesek. A túratervtől függően táborozó és főzőfelszerelés, esetleg rádiótelefon is kell. Természetesen szükségesek az útvonalra vonatkozó adatok ismerete, valamint az előirt engedélyek.

    A felszerelések használatának megfelelő elsajátítása sok edzést és gyakorlást kíván. Erre szolgálnak a mászóiskolák. Jól el kell sajátítani a szikla- és jégtechnikát is.

    A mászótúrák egy-egy fal, gerinc, útvonal vagy csúcs megmászására irányulhatnak. Természetesen a túrák között nagy különbségek vannak a hegységek földrajzi elhelyezkedése, ill. az útvonalak tengerszint feletti magassága szerint. Ezekre külön is fel kell készülni.

    A veszélyek fokozottabbak a nagy magasságok és az időjárás viszontagságai miatt. Az egyedüljárás szinte öngyilkosság. Kő, jéghullás, kicsúszás, szög-kilazulás, beszakadás, lezuhanás, lavina, köd, eltévedés és fagyási sérülések veszélyei kísérik a hegymászót. Nagyon fontos az önmentés gyakorlása és a bajbajutottak szakszerű segítése. Sok hegységben alaposan felkészült mentőszolgálat működik képzett hegymászókkal és helikopterekkel felszerelve.

    Tájékozódási versenyek

    A szakági túrázás továbbfejlesztéséből a versenyzési igény kielégítésére alakultak ki a tájékozódási versenyek. A fizikai felkészülés mellett a tájékozódás és térképhasználat legmagasabb tudását követeli meg a résztvevőktől, amely a jó túravezetésnek is előfeltétele.

    A felszerelésnek feltétlenül igazodnia kell a követelményekhez, így könnyű, erős cipő és ruházat, tájoló, térkép, ill. a versenykiírás feltételeinek megfelelő további felszerelés szükséges.

    A szakágak külön-külön rendeznek tájékozódási versenyeket, pl. gyalog, sível, kerékpáron, vízen, barlangban éjjel és nappal. Ezen kívül kombinált - több szakágra is kiterjedő- rendezvényekre is sor kerül. A versenyek lehetnek egyéni, vagy csapatversenyek, egyszeri rendezvénnyel vagy versenysorozatok, bajnokságok.

    UTAZÁSOK

    Valamennyi szakági sporttevékenység a szabadban zajlik. Ahhoz, hogy elérhessük sportolásunk helyszínét, valamilyen közlekedési eszközt igénybe kell vennünk. Ez lehet vonat, menetrend szerint közlekedő autóbusz, erdei kisvasút, személygépkocsi, vagy egyéb közlekedési eszköz. Ezek igénybevétele jelentős anyagi kiadással jár.

    A szabadidősport egészség-megőrző jelentősége elismeréseképpen a kormány utazási kedvezményt biztosít a sportolók számára. Sajnos ez nem teljeskörű, csak a vasúti utazások alkalmával vehető igénybe.

    Tudnivalók a vasúti kedvezmény igénybevételéről

    Igényjogosultak a versenynaptárban kiírt versenyre, hivatalos túrára utazó szervezett természetjárók (MTSZ tagok). A kedvezmény mérve 50 %. A sportolók, természetjárók csapatonként és sportáganként legalább 4, legfeljebb 30 fős csoportokban utazhatnak. Ebből legfeljebb 5 fő lehet a közreműködő.

    A kedvezmény igénybevételéhez a 3 példányos, sorszámozott, az illetékes sportszövetség által aláírt, bélyegzőlenyomattal ellátott Sportutalvány 2 példányát kell a vasúti pénztárhoz benyújtani. A Sportutalvány egyik példányát a vasút bevonja, a másikat a kiadott menetjegyek mellékleteként visszaadja. Az igényjogosultság igazolásához a sportszervezet által rendszeresített, a tagsági viszonyt tanúsító igazolványt (MTSZ igazolványt) kell kérésre felmutatni.

    A Sportutalvány alapján váltott menetjegy érvénytartama megegyezik az azonos távolságra kiszolgáltatott teljesáru menetjegy érvénytartamával. A menetjeggyel - az odautazás a rendezvény kezdetét megelőző nap 0 órától kezdhető meg, a visszautazást a rendezvény zárását követő nap 24. órájáig be kell fejezni.

    A Sportutalvány alapján a vasút 20 főig egyéni jegyet, 21 főtöl csoportos űrjegyet szolgáltat ki. A kedvezményesárú menetjegy vonaton nem szolgáltatható ki.

    Az utalvány alapján vagy egyszeri útra, vagy menettérti útra váltható menetjegy. Az oda és a visszaúton eltérő útvonalra is kérhető az elszámolás.

    A kedvezményesárú menetjeggyel az utazás nem szakítható meg.

    A kedvezmény jogtalan igénybevételéért a sportszövetség anyagi felelősséggel tartozik.

    A sportutalványok beszerzése

    A Sportutalványokat az MTSZ tagegyesületek, amennyiben az előző évi érvényesítési díjjal elszámoltak és a tárgyévre legalább 10 szervezett termeszetbarát után az érvényesítést elvégezték, valamint eseménynaptárukat leadták, az érvenyesítést végző területi szervezetektől szerezhetik be.

    Minden további utalvány csak a korábban kiadott utalványok megfelelő reszének leadása után kapható!

    Kerékpárok szállítása

    A MÁV több, mint 50 darab kerékpárszállító kocsit alakított ki a túrakerékpározás segítésére. Ezek különböző számú kerékpár szállítására alkalmasak, ezek befogadóképessége az egy tucattól az ötven darab kerékpárig terjed. Az olyan vonatokat, melyek kerékpárok szállítására külön kocsit tartalmaznak, a menetrendben piktogrammal jelölik.

    Ugyancsak piktogrammos jelölést alkalmaznak az olyan szerelvények esetében is, ahol a poggyászkocsiban, vagy a peron meghatározott részében - korlátozott számban - kerékpár szállítható.

    A túra megszervezésekor ajánlatos a MÁV-nál érdeklődni az adott vasúti útvonalon igénybevehető szolgáltatásokról.


    Felhasznált irodalom:

    A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.


    A túravezetés általános ismeretei
    Túrista ismeretek
    A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja