Háncs Péter:

XII. EGÉSZSÉGTAN, ELSŐSEGÉLY

EGÉSZSÉGTAN

A túra egészségtanáról általában

Korunk rohanó életmódja, a sok stressz, egészségtelen táplálkozási szokások, dohányzás, alkohol egy sor un. civilizációs betegséget eredményezhet, mint pl. a szívinfarktus, magas vérnyomás, neurózis, mozgásszervi megbetegedések. A sport és ezen belül a természetjárás az egyik lehetőségünk, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük. A sport nyújtja azt a terhelést, amely a szív és vérkeringési rendszer magas fokú alkalmazkodó képességét igényli. A sport fokozza a fizikai erőnlétet, megóvja a szellemi frissességet, fegyelmezettségre, önismeretre, rendszerességre nevel. A természetjárás előnye mindezeken kívül, hogy mértékét egyénileg szabhatjuk meg, minden korban űzhető, változatos, ismereteket adó.

Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhány alapvető hatással, melyek az embert a túrázás során érik.

A levegő

A városi levegő nagy mennyiségben tartalmaz széndioxidot, szénmonoxidot, kéndioxidot, benzpyrént és különböző porokat. Ennek mértékére jellemző, hogy a városi ember átlag 60-100 mg port lélegzik be 24 óra alatt, melynek nagy része szerencsére a tüdőnkből kitisztul. Ezzel szemben az erdei levegő tiszta és mentes minden kémiai szennyezettségtől. Üdítő illatát a fák gyantás illó anyagaitól kapja és nem az ózontól, mely kellemetlen szúró szagú gáz (háromatomos oxigén módosulat). Magashegyi túránál figyelembe kell vennünk, hogy a magasság növekedésével arányosan csökken a levegőben lévő oxigén nyomása és pl. 5000 m magasan már csak 11 térfogatszázalék és 0.5 atmoszféra, a tengerszinten levő 21 % és 1 atmoszférával szemben. Ez hatással van a szervezetre, megnyújtja a reakcióidőt, csökkenti a teljesítményt és hangulati depressziót okoz. 5000 méter felett már általában oxigénpalack szükséges.

Bio klimatológia: bioklimának nevezzük az emberi szervezetet érő éghajlati viszonyok által kiváltott hatások összességét. Vannak emberek, akiknek a szervezete különösen élénken reagál az időjárás változásaira. Ezeket fronthatásnak nevezzük. Hideg levegő betörésekor (hideg front) fokozott ingerlékenység, érszűkületre, hörgőszűkületre való hajlam várható. Meleg front beáramlásakor, amely mindig lassabban megy végbe, a magas vérnyomásban és a pajzsmirigy túltengésben szenvedők állapota romolhat és hangulati depresszió várható.

Napfény

A természetes sugárzásnak nagy része a napból érkezik hozzánk. Ennek hullámhossza 0.28-400 mikronig tart. A napfény az életjelenségek normális lefolyásának alapfeltétele. A napfény spektrumának alacsony hullámhosszú tartománya az ultraviola vagy ultraibolya sugárzás és ez okozza a lebarnulást. Hatásai a következők:

  1. D vitamin keletkezése a bőrben már meglévő elővitaminokból, UV sugárzás hatására,
  2. Pigmentképződés (ennek köszönhetjük testünk nyári barnaságát). A sok pigment megakadályozza, illetve megvédi a szervezetet a további sugárhatástól. Ezért nincs értelme a napozást túlzásba vinni.
  3. Baktériumölő hatás,
  4. Bőrpírt okozó hatás. Különösen magas hegységekben, ahol a levegő tisztasága miatt nagyobb az UV sugárzás erőssége, fordulhat elő súlyos égési sérülés, vagy kötőhártya gyulladás (gleccser leégés, hóvakság). Magaslati helyeken erre mindig számítani kell és megfelelő öltözködéssel, napszemüveggel a bajt megelőzhetjük.

A vízfogyasztás szabályai

Egy 70 kg-os embernek a víztartalma 40 liter körül van. Ebből is látható, hogy az emberi szervezetnek alapvető szükséglete a jó ivóvíz. Ennek kritériumai: jó minőségű, élvezhető, szomjat oltó legyen, hőmérséklete 9-12 oC.

Nem tartalmazhat kórokozókat, mérgező vagy más egészségkárosító anyagokat. A vízivás során mindig vegyük figyelembe az alábbiakat:

A csapadékvíz, bár kémiai szempontból desztillált víz, szennyezettnek tekintendő, ugyanígy a hólé is. Egyes helyeken a vizet ciszternákba gyűjtik, ennek vize is fertőzöttnek tekintendő. Ideális ivóvíz a forrásvíz, mely megfelelő vastagságú talajrétegen megy át, ami a legjobb szűrő. Vigyázzunk azonban, hogy ne tévesszük össze a forrásvizet a búvópatakkal.

Az ásott kutaknál csak azokból igyunk, amelyek mélysége legalább 6-8 méter. Különösen óvakodjunk az állatok itatására használt alföldi gémeskutaktól. Egyes falvakban még ma is nagyon magas a kútvizek nitrát tartalma, mely azonban inkább csak a csecsemőkre veszélyes. Magashegyi túrák során a beömlő csermelyek ihatóak, de a tengerszemek vizének fogyasztásától tartózkodjunk, mert ezeknek biológiai öntisztulásuk nincs.

Itt kell megemlítenünk az alkohol káros hatását. A szeszes italok a szomjúságot nem oltják, mert a szervezetből vizet vonnak el. A fizikai munkateljesítményt nem fokozzák, viszont súlyos idegrendszeri és májkárosodást okoznak, nem beszélve a részegség antiszociális mivoltáról. A túrázás során kimerült szervezet, az üres gyomor az alkohol felszívódását meggyorsítja és hatását még kifejezőbbé teszi.

Táplálkozás

A tápanyagokat három nagy csoportba oszthatjuk:

  1. Energiát adó tápanyagok (szénhidrátok, állati és növényi eredetű zsírok)
  2. Építő tápanyagok (fehérjék, ásványi anyagok),
  3. Védő tápanyagok (vitaminok, nyomelemek).

Táplálkozástani alaptétel, hogy az ember napi táplálékbevitelének 15 %-át fehérje alkossa, Ennek hiányában fáradékonyság, testsúly csökkenés, izomsorvadás, májkárosodás jöhet létre és csökkenhet a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége is. A zsírok 20-30 %-ban kell, hogy részesedjenek energiaforgalmunkban. Ha ez az arány a zsírok javára eltolódik, súlyos érrendszeri betegségek alakulhatnak ki. A szénhidrát bevitel 50-60 % legyen.

Az izommunka a szénhidráthoz kötött és ne felejtsük el, hogy a kenyér és a rizs igen fontos szénhidrátforrásaink. Az ember napi kalória szükséglete függ az életkortól, testmérettől és a fizikai aktivitástól is. Így az átlagos 2500-3000 kcal-val szemben a túrázás során 4500-5000 kcal-ra is szükségünk lehet. A túra során ne legyen célunk a mértéktelen táplálkozás, nehezen emészthető ételeket ne, vagy csak pihenőnap előtt fogyasszunk. Különösen vigyázni kell az élelmiszerek csomagolásával, figyelembe véve a romlandóságot is.

Öltözködés

A szervezet az izommunka során hőt termel, de mivel működése csak egy állandó hőmérsékleten biztosított, a felesleges hőmennyiséget le kell adnia.

Ennek módjai: hővezetés, hősugárzás, verejtékezés. Izommunkában, tehát pl. túrázás során a hőleadás nagy része párolgás útján, tehát verejtékezéssel történik. Amennyiben helytelen ruházat, vagy túlzottan magas külső páratartalom miatt a szervezet ily módon nem tud megszabadulni a felesleges hőmennyiségtől, túlmelegedés, hőguta jöhet létre. Nemcsak melegben, hanem hidegben is igen fontos a célszerű öltözködés, mely során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: fehérneműnek olyan anyagok valók, amelyek simák, a verejtéket felszívják, nem tapadnak a bőrhöz. A felső ruhaneműket úgy kell megválasztani, hogy télen vastag, nagy pórusú, bolyhos és viszonylag sötét színű legyen. Nyáron a bő, vékony, ritka szövésű, világos színű anyagok a praktikusak. Igen fontos a megfelelő cipő. Ez ne legyen magas sarkú, hegyes orrú, tehát ne akadályozza a láb vérkeringését. Figyelni kell arra, hogy a ruházat teljes súlya télen se legyen több 6-7 kg-nál, és ez is főleg a vállra, esetleg a csípőre nehezedjen.

Izommunka

Az izmok a mozgás aktív szervei és a test tömegének 40-45 %-át alkotják.

Túrázás során dinamikus izommunka folyik, melynek kedvező hatása van az egész szervezet teljesítőképességére és alkalmazkodására. Az izompumpa mechanizmusa során az izomrostok összehúzódáskor a köztük futó erek falára nyomást gyakorolnak és ezzel segítik a vérkeringést is. Két kellemetlen jelenséggel kerülhetünk szembe, a fokozott izommunka ill. túrázás során.

Az egyik az izomláz. Az izomműködés során végbemenő biokémiai folyamatok melléktermékeként tejsav keletkezik, mely a véráram útján a májba kerül, ott lebomlik, vagy részben újra felhasználódik. A kellő edzettségben nem levő izomzatban a munka során a tejsav-koncentráció túlzottan megnőhet és ez okozza a kellemetlen, fájó fáradtságérzést. Ilyenkor nem szabad a mozgást teljesen abbahagyni, hanem csökkentett terhelés mellett azt folytatni kell, hogy a véráram útján a tejsav elszállítódjék.

A holtpont: minden sportban, így a túrán is jelentkező, de leküzdhető cselekvőképtelenséget jelent. Ilyenkor a légzés nehéz, végtagjainkat ólmosnak érezzük, szívtáji dobogásérzés is kialakulhat. Oka: a szervezet hőszabályozásának rövid ideig tartó zavara. Ha ilyenkor akaraterővel és kitartással a túrázást lassan tovább folytatjuk, a hőszabályozás magasabb szintre állítódik át és a kellemetlen érzések fokozatosan megszűnnek.

A dohányzásról

Minden propaganda ellenére a dohányzás egyre terjed, az egyre fiatalabb korosztályokban is. A dohányfüstnek közel 100 alkotórésze van, melyeknek túlnyomó többsége nem bomlik el, hanem a tüdőbe és onnan a vérkeringésbe kerül. Ezek közül a legveszélyesebbek a benzpyrén, anthracén, szénmonoxid, ciánhidrogén, arzén, nikotin. A dohányfüst megbénítja a légutak öntisztulásában szerepet játszó csillószőröket. Bizonyítottan rákkeltő hatású (szájüregi, gége- és tüdőrák), nagy szerepe van a szívinfarktus, agyvérzés, érszűkület, fekélybetegségek létrejöttében. Sajnos a passzív dohányosok is ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek, ha környezetükben dohányosok tartózkodnak. Túrázás során, amikor végre módunk van tiszta levegőt szívni, különösen óvakodjunk a cigarettázás rossz szokásától.

A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a fiatalkori dohányzás visszafordíthatatlan károsodást okoz a tüdőben.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS

Elsősegélynyújtásról általában

Az elsősegélynyújtás a túravezetőnek, ill. minden embernek nemcsak erkölcsi, de törvényben előirt kötelessége is. Erről a Büntető Törvénykönyv intézkedik, ebből idézzük:

"172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles."

Természetesen senkitől sem várható el, hogy orvosi szintű szakmai segítséget nyújtson, de a laikus elsősegélynek is döntő jelentősége van, mivel többnyire azonnali és elsődleges beavatkozásra nyújt lehetőséget.

Általános szabályok

A laikus elsősegélynyújtás a beteg, vagy sérült ellátásának első és igen fontos láncszeme, de sosem helyettesítheti az orvosi ellátást. Az elsősegélynyújtás alapvető feladatai a közvetlen életveszély elhárítása, szükség esetén újraélesztés, távolabbi életveszély elhárítása (pl.: az elvérzés megakadályozása), továbbá a szervkárosodások kivédése. Első teendő a helyszínen a tájékozódás, hogy mi történt, hogyan történt, mikor történt, és több sérült esetén azok közül ki a legsúlyosabb. Az elsősegélynyújtó személynek, esetünkben a túravezetőnek határozott fellépést kell tanúsítania. Meg kell akadályoznia a pánikot, és megteremteni az elsősegélynyújtás optimális feltételeit, pl. eltávolítani a kíváncsiskodókat.

A helyszín biztosítása természetesen nem lehet a beavatkozás gyorsaságának rovására. A túravezető csak olyanra vállalkozzon az elsősegélynyújtás során, amihez ért, illetve amit biztosan meg tud oldani. Az alapvető feladatok ellátása után gondoskodni kell a további segítségről, tehát a mentők értesítéséről.

Orvosi beutaló nélkül is hívható mentő baleset, szülés illetve nőgyógyászati vérzés, eszméletvesztéses rosszullét, öngyilkosság és mérgezés esetén. Az Országos Mentőszolgálatot mindig pontosan kell tájékoztatni a balesetet szenvedett egyén adatairól és a baleset körülményeit, a betegség súlyosságát is közölni kell.

Újraélesztés

Az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszűnésével megkezdődik a halál folyamata, amelynek első négy perces szakaszát klinikai halálnak nevezzük. Ezen idő alatt az agysejtek még nem károsodnak visszafordíthatatlanul az oxigénhiánytól és ha eközben megkezdődik az újraélesztés, van esély az élet folytatására. Természetesen vannak körülmények, melyek eleve kizárják az újraélesztés lehetőségét, mint például az élettel összeegyeztethetetlen sérülés, tudottan halálos betegség végstádiuma, öt percnél lényegesen és bizonyosan több idő eltelte. Ha tehát ezen eseteket kizárhatjuk, haladéktalanul meg kell kezdenünk a légzés, keringés helyreállítását. Mindenek előtt az elsősegélynyújtónak el kell tudni dönteni, hogy a beteg életműködései valóban megszűntek-e, vagy csak eszméletlen, de a szívműködés és a légzés még tartott. A légzés vizsgálatára az egyetlen biztos szempont a mellkas illetve a has ritmikus süllyedésének és emelkedésének megléte. Ezt kellően levetkőztetett betegnél megtekintéssel vizsgáljuk (tükör és vattaszálas módszerek megbízhatatlanok). A keringést csakis a nyaki főütőér kitapintásával vizsgálhatjuk. Ezt a gége és a fejbiccentőizom között négy ujjunkkal tapinthatjuk.

A perifériás pulzus, valamint szívhangok hallgatása megbízhatatlan. A szembogarak tágassága sem minden esetben irányadó, mert bizonyos betegségek vagy mérgezések ezt befolyásolhatják. A szembogarak fényingerekre való változatlansága klinikai halál, illetve az agysejtek károsodása mellett szól.

Amennyiben a légzés és szívműködés, vagy csak a légzés megszűnt, haladéktalanul, de nem kapkodva meg kell kezdenünk az újraélesztést. Az újraélesztés ABC-je a következő:

Az első teendő tehát, a légutak átjárhatóvá tétele. A szájüregbe kerülhet iszap (vízbefúláskor), idegen test, elzárhatja a garatot például a beteg fogsora is. Ezért minden esetben meg kell győződnünk, hogy a szájüregben nincs idegen test. Az izomtónus hiánya miatt a beteg szájának kinyitása általában nem okoz problémát. Ujjainkra zsebkendőt csavarva, a szájüreget kitisztítjuk. Az újraélesztést mindig földön vagy padlón a hátán fekvő betegen végezzük. A befúvásos lélegeztetéshez a beteg fejét hátrafeszítjük. Az egyik kezünkkel a beteg állát és álla alatt a szájfenéken keresztül a nyelvét rögzítjük.

Ezáltal a nyelv nem csúszik hátra a garatba. A légút biztosítása után esetleg spontán is megindulhat a légzés. Amennyiben ez mégsem következik be, azonnal szájból-orrba lélegeztetést kezdünk. A közvetlen érintkezés elkerülésére vékony textíliát teríthetünk a beteg orrára (a papírzsebkendő alkalmatlan!). A fejet hátraszegve saját kilélegzett levegőnket (melyben még mindig van elegendő oxigén) nyugodt ütemben a beteg orrába fújjuk. Ezután a beteg arcától elemelkedve tekintetünket mellkasa felé fordítjuk, figyelve annak a passzív kilégzés alatti süllyedését. Percenként kb. 16 befúvásra van szükség, tehát saját légzési ütemünknek megfelelően lélegeztetünk. Amennyiben a mellkas süllyedése nem következik be, vagy buborékoló, szörtyölő hangokat hallunk, úgy a levegő a gyomorba került. Ilyenkor újra meg kell vizsgálnunk a légutak átjárhatóságát, vagy a fej helyzetén kell igazítani. Tilos a beteg háta vagy nyaka alá bármilyen tárgyat tenni!


A befúvásos lélegeztetés első üteme: belégzés

A mesterséges lélegeztetés ideje alatt lehetőleg a fejet ne engedjük el. Sokszor önmagában a mesterséges lélegeztetés is megindíthatja a már megszűnt vagy megszűnőben lévő szívműködést, és így életmentő lehet!

Szívmasszázs: Csak olyan elsősegélynyújtó végezze, aki erre gyakorlati kiképzést is kapott, mert a szakszerűtlenül végzett, vagy kezdeményezett szívmasszázsnak igen súlyos következményei lehetnek. A szívkompressziót úgy végezzük, hogy a beteg jobb oldalán elhelyezkedve, (térdelve) jobb tenyerünket a szegycsont alsó harmadára illesztjük, pontosan a középvonalban úgy, hogy ujjaink a beteg feje felé mutassanak. Bal kezünk a jobb fölé kerüljön, arra merőlegesen. Mindkét karunk könyökben nyújtva legyen. Ily módon egész felső testünk súlyát ki tudjuk használni. Legalább öt centiméter mélységre benyomva a szegycsontot, a szív a szegycsont és a gerinc között összepréselődve a vért kipumpálja, majd elengedve újra magába szívja. Ideális a ritmus, ha a szegycsont benyomását 1 másodpercenként végezzük.

Minthogy többnyire komplex újraélesztést végzünk, össze kell hangolnunk a befúvásos lélegeztetést és a szívmasszást. Egy elsősegélynyújtó esetén minden 8 szívkompressziót 2 befúvás kell kövessen. Ha két szakképzett ember végzi az újraélesztést, akkor 4 kompresszió és 1 befúvás az arány.

Mindkét esetben először 4-4 befúvással kell kezdenünk, hogy a tüdőben lévő vért oxigénnel ellássuk. Természetesen tilos a befúvást és a kompressziót egyszerre végezni, mert az összenyomott mellkasba hiába próbálnánk levegőt préselni. Az újraélesztés a két elsősegélynyújtótól nagy figyelmet és pontos együttműködést követel.
Kilégzés alatt a segélynyújtó a beteg mellkasa felé fordított fejjel a mellkas mozgását figyeli A légzés vizsgálata

Célszerű, ha a szívkompressziót végző személy hangosan számol, mert ezzel társa már felkészülhet a kellő időben történő befúvásra.

Ha legalább 30 percig végzett újraélesztés során sem tapasztalunk eredményt, az újraélesztést abbahagyhatjuk. Eredményen azt értjük, ha visszatér a spontán légzés, helyreáll a keringés, melyet folyamatosan ellenőriznünk kell, vagy egyéb tüneteket tapasztalnunk, mint pl. a pupillák fénymerevsége megszűnik, a bőr színe szederjesről normális felé közeledik. Spontán szívműködés és légzés esetén az újraélesztést folytatni szigorúan tilos! A bordatörésnél, különösen idős embernél különös óvatosság szükséges. Külön fel kell hívnunk a figyelmet, hogy meglévő szívműködés mellett végzett szívkompresszió végzetes lehet, míg a kellő ok nélkül végzett befúvásokkal nem sokat árthatunk.

Az újraélesztés esélyeit növeli, ha a klinikai halál első percében meg tudjuk kezdeni. Ekkor még 75 % a valószínűsége, hogy a sejtek nem károsodtak, míg a negyedik percben már csak 1 %.

Eszméletlenség

Gyakrabban kerülhet a túravezető olyan helyzetbe, hogy el kell különítse a klinikai halál, az eszméletlenség, és a színlelt eszméletlenség állapotát.

Eszméletlenségnek nevezzük azt az állapot-romlást, amikor megtartott szívműködés és légzés mellett az idegrendszer ingerelhetősége megszűnik. Tehát a beteg fény, hang, fájdalom ingerekre nem reagál, izmai tónustalanok. Ilyenkor teendőnk a beteg stabil oldalfekvésbe való juttatása, kivéve gerincsérülés esetét. Állandóan figyelemmel kell kísérnünk a beteg légzését és keringését, mert ezek bármikor leállhatnak. Az oldalfekvésre azért van szükség, hogy a szinte mindig bekövetkező hányás ne okozzon fulladást az által, hogy a hányadék a légcsőbe kerül. Eszméletlenség esetén mindenféle úgynevezett "élesztési eljárás" (pl. ammónia szagoltatása, hideg víz, stb. ) felesleges és ártalmas! Színlelt eszméletlenségre kerülhet sor, ha, a beteg akarattal, vagy akarat nélkül valamilyen számára hátrányos konfliktust elkerülni akar, vagy előnyökhöz akar jutni. A tetetett eszméletlenség felismerésének biztos módja, a szempillákra való ráfújás, mely következtében azok megrebbennek és ez akaratlagosan nem befolyásolható. Kerüljük a durva módszereket, mert végül is, ilyenkor is betegségről, kóros lelkiállapotról van szó.


Stabil oldalfekvő helyzet létesítése

Sebzések

Sebzésnek nevezzük a bőr, vagy nyálkahártya, illetve az ezek alatt levő szövetek folytonosságának megszakadását mechanikus, kémiai, hő, sugárzás, illetve elektromos behatásra. A sebek fajtái a következők:

  1. Metszett, vagy vágott seb: éles tárgy okozta, éles, sebszélű, többnyire erősen vérző seb. Fertőzésveszély viszonylag csekély.
  2. Zúzott seb: a leggyakoribb, tompa tárgy okozza. Vérzés kisfokú, de nagy a fertőzés veszélye és a fájdalom. A zúzott seb enyhe formája a horzsolás, amely csak a bőr felületét érinti.
  3. Szúrt seb: lehet be-, vagy áthatoló. A vérzés csekély, de igen nagy a fertőzés veszélye.
  4. Szakított seb: tátongó, nagy sebfelület, erős vérzés, nagy fájdalom.
  5. Harapott seb: lehet emberi vagy állati harapás, nagy a fertőzési lehetőség és a fájdalom.
  6. Lőtt seb: minden lőtt seb eleve fertőzöttnek tekintendő.

Teendők: elsősegély célja a másodlagos fertőzés megakadályozása és a vérzés csillapítása. A seb környékét meg kell tisztítanunk, biztosan fertőzött sebeknél amennyire lehetséges magát a sebet is. (A tisztítás mindig a sebtől elirányuló mozdulatokkal történjen.)

Tisztítására legjobb biztos eredetű vizet használni, a sebbe benzint tenni tilos ! A seb környékét le kell jódozni és steril fedőkötést alkalmazni. A sebből könnyen ki nem mosható idegen testet eltávolítani nem szabad. Vattát a sebre tenni vagy sebhintőport a sebbe szórni tilos ! Ez utóbbi megakadályozza a sebszélek összetapadását és az elsődleges sebgyógyulást. Kézsérüléseknél célszerű mindig levenni a beteg gyűrűit, vagy karóráját, mert a végtag beduzzadása után ezek már nem távolíthatók el. Amennyiben a seb ellátásához ruhadarab eltávolítása válik szükségessé, úgy a beteget mindig az ép oldal felől kell vetkőztetni. Minden sebzésnél fennáll a belső sérülés gyanúja is.

Vérzések

A sebzések nagy részénél fellép a vérzés is. Ennek fajtái: hajszáleres, visszeres, vivőeres, (vagy ütőeres).

A hajszáleres vérzés többnyire spontán csillapodik, hacsak a beteg nem szenved véralvadási zavarban. Ellátása a fedőkötés.


Viszeres vérzés és nyomókötés,
amikor a gézlapra helyezett kemény nyomópárnát
szoros pólyamenetek rögzítik

 

A visszeres (vénás) vérzés esetén sötétvörös színű, nagy mennyiségű vér távozik. Nagy az elvérzés veszélye, vagy ha nagy véna sérül, könnyen bekövetkezhet légembólia is. (Levegő jut az érrendszerbe és elzárhat fontos ereket) Ellátása: nyomókötés. Ez úgy készül, hogy a sebet steril gézzel fedjük, a géz fölé keményebb vattacsomót vagy összetekert pólyát helyezünk, majd szoros pólyázással biztosítjuk a kellő nyomást. Szorítókötés alkalmazása szigorúan tilos!


Az ütőeres vérzés csillapítására alkalmas nyomáspontok

Vivőeres (artériás) vérzés esetén a szívműködéssel egyidejűleg lüktető, élénk-piros vért veszít a beteg, mely könnyen okozhat elvérzést, ez azonban függ a sérült artéria nagyságától. Ellátása: vagy az előbb leírtak szerinti nyomókötés, vagy olyan esetben, ha nyomókötés nem helyezhető fel, (arc, nyak, kulcscsont feletti artéria) ujjal kell a vérző eret az alatta levő csonthoz hozzányomni. Hónaljból, vagy térdhajlatból eredő vérzésnél a hajlatba gézgombócot helyezhetünk és a végtagot arra ráhajlítjuk. Általános szabály, hogy a vérző testrész lehetőleg a test többi részéhez viszonyítva magasabban legyen. Szorítókötés alkalmazása itt is szigorúan tilos!

Orrvérzés: általában magas vérnyomás vagy az orr nyálkahártyában levő értágulatok megrepedése okozza. Teendők: a beteg a fejét hajtsa előre és két ujjával az orrszárnyakat legalább öt percig szorítsa össze. Amennyiben ez hatástalan, úgy géztampon behelyezése indokolt.

Fülvérzés: többnyire koponyasérülés jele! Tamponálni tilos.


Kivérzett és sokkos beteg fektetése vízszintes fejjel, felpolcolt alsó végtagokkal

Belső vérzések: testüregbe vagy a szövetek közti résekbe történő vérzés, mely lehet oly nagymennyiségű is, hogy végzetessé válik. Tünetei tompa, erős behatás után sápadtság, szapora, könnyen elnyomható pulzus, hideg veríték, nehézlégzés, a körömágyak és az ajak oxigénhiány miatti kékeslila színe.

Tüdővérzés, mely vérköpéssel jár, vagy gyomorvérzés, mely vérhányással is jár, a belső vérzések csoportjába tartozik. Egyetlen teendő a beteg nyugalomba helyezése és a mentők minél előbbi értesítése.

Sebfertőzések

Ezek leggyakoribb és legveszélyesebb formája a tetanusz fertőzés, mely különösen szúrt, lőtt, roncsolt sebekben fordulhat elő. A tetanusz kórokozója oxigén jelenlétében veszélytelen, de a sebek mélyén a levegőtől elzárva a baktérium szaporodása akadálytalan.

A lappangási idő néhány naptól 5-6 hónapig terjedhet. Ezután súlyos izomgörcsök alakulnak ki, a légzőizmok görcse halálhoz is vezethet. Különösen földdel szennyezett vagy harapott sebek esetén a sebet gondosan meg kell tisztítanunk és a szükséges védőoltáshoz minél előbb hozzájuttatnunk a beteget.

Veszettség: súlyos, mindig halállal végződő fertőző betegség, melyet veszett állat harapása okozhat. A fertőzés létrejöhet ép bőrfelületen keresztül is, ezért nagyon veszélyes a veszettségre gyanús állat, vagy tetemének megérintése is. Az ilyen fertőzésre gyanús sebet szappanos vízzel kell kimosni, orvosi ellátásra kell jelentkezni, lehetőség szerint az állatot is eljuttatva a közegészségügyi hatóságokhoz.

Gáz-ödéma (sercegő üszök): szúrt és lőtt sérülések félelmetes, de szerencsére ritka szövődménye. 2-3 napos lappangási idő után a seb körül hólyagok jelennek meg, melyekből vöröses, édeskés szagú váladék ürül. A sebkörnyéket megtapintva sercegés észlelhető.

Égés

Magas hő (láng, forró gőz, forró gáz, megolvadt fém, stb. ) következtében jöhet létre.


"Kilences" szabály: az égett testfelület számítása

I. fokú égés: a bőr kissé duzzadt, vörös, csak legfelső rétege károsodik, pár nap alatt hámlással spontán gyógyul. Kezelése: bőrnyugtató gyógyszerészeti kenőcsök.

II. fokú égés: a bőr minden rétegére kiterjed. Szabálytalan mennyiségű és nagyságú, eleinte víztiszta, majd zavaros hólyagok keletkeznek. A hólyagok kiszúrása szigorúan tilos! A nagy fájdalom miatt lehetőleg azonnali és hosszantartó hideg folyóvizes hűtés szükséges, majd steril fedőkötés. Az égett bőrfelületre semmilyen kenőcsöt ne tegyünk!

III. fokú égés: A bőr szürkésen elszíneződött. A teljes szövetelhalás miatt a bőr érzéketlen, de a fájdalom igen nagy. Óriási a fertőzés veszélye! (pl.: tetanusz). Teendő: hűtés, steril fedőkötés. Minden esetben azonnal adhatunk a betegnek általa már máskor is használt fájdalomcsillapítót. Az égés az egész szervezetet érintő súlyos ártalom. Súlyosságát meghatározza kiterjedése. Ennek mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy az ujjak nélküli tenyér tekinthető a testfelület 1 %-ának. Ha a szakszerű ellátás rövid időn belül nem várható, folyadékpótlásról is gondoskodnunk kell, tea vagy enyhén sózott víz itatásának formájában.

Fagyás

A tartós hideghatás, különösen idősebb korban, kifáradás esetén, éhezésben, alkoholos állapotban fagyásos sérülést okozhat. Ez lehet helyi és általános. Befolyásolja a levegő nedvességtartalma, a szél, és a hideg tartóssága is.

Lehűlés: A szervezet folyamatosan hűl le, a beteg fáradttá, indítékszegénnyé válik, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy lefeküdjön és aludjon, tudata elhomályosul, légzési és keringési zavarok alakulnak ki. Mindez kedvezőtlen körülmények között már + 7-8 oC-on is kialakulhat. Teendő: a test fokozatos melegítése dörzsölés, vagy forró italok itatása útján. Fürdővízben való melegítés esetén a víz hőmérsékletét 15 oC-tól fokozatosan emeljük 30 oC -ig.

Lokális fagyás: Kialakulását elősegítheti szűk cipő, vagy kesztyű viselése is.

I. fokú fagyás: Égő, szúró fájdalom, márványozott, majd szederjes bőr, enyhe duzzanat. Kezelése: melegítés, steril kötés.

II. fokú fagyás: Vörhenyes, savós hólyagok keletkeznek, a fagyott terület érzéketlen. Elsősegély: steril kötés. Hóval való dörzsölés semmilyen esetben sem alkalmazható, mert a hókristályok nem sterilek és a védekezőképességét elveszített bőrfelületen keresztül súlyos fertőzést okozhatunk (tetanusz!).

III. fokú fagyás: Teljes szövetelhalás, felmelegítés után is szederjes és érzéketlen marad a bőr. Teendők: steril kötés. A fagyási sérülések szinte minden esetben megelőzhetők, megfelelő táplálkozás, öltözet és az időjárási viszonyok figyelembevételével. Az alkohol a közhiedelemmel ellentétben nem véd a hideg ellen, sőt az erek kitágítása útján rontja a szervezet hővisszatartó képességét.

Áramütés

A következmények elsősorban az áram erősségétől, jellegétől, a behatás időtartamától, valamint a szervezetben megtett útjától függnek. Fontos tényező a szervezet pillanatnyi fizikai állapota is. Az általánosan használt 50 Hz frekvenciájú, 220 V feszültségű váltóáram fájdalomküszöbe 3-10 mA-nél jelentkezik, 75 mA-nél erősebb áram már végzetesen befolyásolhatja a szívműködést. A váltóáram biológiailag veszélyesebb, mint az egyenáram.

Az áramütés okozta égési sérülés ellátása a már ismertetett szabályok szerint történik. Nagy energiahatás esetén un. áramjegy keletkezik, mely szürkésfehér, fájdalmatlan tömöttség a bőrben és az áram belépési helyén található. Az áramütés következtében izomgörcsök, szívmegállás, légzésbénulás léphet fel. Szükség esetén tehát az újraélesztés szabályai szerint kell eljárni. Az áramütött megközelítése előtt tisztáznunk kell, hogy a balesetes teste feszültség alatt van-e még, vagy sem. 1000 V feletti feszültségű áramkörből való mentésre ne vállalkozzunk! (Tűzoltóság, Elektromos Művek).

Az áramütés ritka formája a lépésfeszültség. Ez leszakadt, nagyfeszültségű vezeték közelében adódhat, ahol az esetleg több 100 kV-os feszültség a talajon néhány méteres körzetben igen meredeken esik 0-ra. Így a talaj két, egymástól lépésnyi távolságban levő pontja között akkora potenciálkülönbség van, mely halálos áramütést okozhat.

Villámcsapás: Rendkívül nagy feszültség és 20-30 ezer A-es áramerősség van jelen. A behatás ideje aránylag rövid, ezért inkább a mechanikus energia hatása az elsődleges (csonttörések). Villámcsapás után olykor faág-szerű rajzolat marad a bőrön. A villám sebessége igen nagy, 180 km/sec. Az áramütés mellett számolnunk kell hallászavarok, látászavarok létrejöttével is, mert az erős fény és hanghatás is károsíthatja az érzékszerveket. Zivatar idején lehetőség szerint kerüljük a kiemelkedő tárgyak, valamint a barlangbejáratok közelségét. Magashegyi túránál meg kell szabadulnunk fém tárgyainktól (csákány, stb. ) és törmelékes kőzettel borított helyet keressünk magunknak.

Zúzódás, rándulás, ficam

Zúzódás: A szövetek megszakadása jön létre a bőr épen maradása mellett. Vérömleny, duzzanat, fájdalom, működési zavar alakul ki. Teendő: nyugalomba helyezés, borogatás.

Rándulás: A széthúzó erő legyőzi a szövetek ellenállását és azok rövid időre túlzottan megnyúlnak. Tünetek és ellátásuk lényegében azonosak az előbbiekkel.

Ficam: Az izületet alkotó csontvégek közül az egyik a helyzetét kórosan megváltoztatja. Megszűnik az izület rugalmas rögzítettsége is. Teendő: az izületet a sínezés szabályai szerint kell rögzíteni, tilos a helyretétellel kísérletezni !

Törések

Megkülönböztetünk nyílt és zárt törést. Az elsősegély nagy jelentőségű! Megakadályozhatja a vérzést, fertőzést, sokkot. Tilos törésgyanú esetén az eltört csontok mozgatása, igazgatása! A végtagot rögzítenünk kell oly módon, hogy a két szomszédos izület mozgása is gátolt legyen. (bot, faágak, sítalp stb. ) segítségével. Amennyiben nem végtagot alkotó csont törik, ép testrészhez kell rögzítenünk. Bordatörésnél a mellkas körülkötése, vállövi töréseknél háromszögletű kendővel a nyakhoz való rögzítés a helyes megoldás. Nyílt törés esetén, amikor a bőr folytonossága megszakad és seb is keletkezik, szükség esetén vérzést is kell csillapítanunk és a fertőzést megakadályoznunk a már elmondottak szerint.

Egyéb sérülések

Koponyasérülés: Mindig súlyos esetnek tekintendő az agysérülés veszélye miatt. Tünetei: pápaszem alakú vérömleny, fülből szivárgó vér, fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés, emlékezet kihagyás. Ne tévessze meg az elsősegélynyújtót, ha a tünetek átmenetileg elmúlnak, mert ez nem zárja ki koponyaüregi vérömleny lehetőségét.

Eszméletén lévő koponysérült fektetése

Arckoponysérült fektetése

Teendő: nyugalomba helyezés kissé megemelt fejjel, ha a beteg eszméletlen, stabil oldalfekvés. Mozgatás, szállítás tilos.

Mellkas sérülés: Az áthatoló mellkas sérülés veszélye a külső légnyomáshoz képest negatív nyomás alatt levő tüdőszövet összeesése, amely a légzőfelület beszűkülése miatt végzetes is lehet. Ilyen esetben a sérülést tetőcserépszerűen egymásra ragasztott ragtapasz csíkokkal kell fedni.

Hasi sérülés: Nyílt sérülés esetén steril gézzel, majd törölközővel vagy lepedővel kell a testrészt körülkötni. A beteggel bármit itatni, vagy etetni tilos! Tompa sérülés esetén gondolni kell belső vérzésre (pl.: lépszakadás). A beteget térdben felhúzott lábakkal, alig megemelt fejjel kell fektetni.


Mellkassérült félülőhelyzetben

Gerincsérülés: Mozdítani tilos! Még eszméletlenség esetén sem szabad a beteget oldalra fordítani. Ha újraélesztés válik szükségessé azt óvatosan meg kell kísérelni.

Vegyi sérülések (mérgezések)

Méreg az az anyag, mely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva hatásával a szervezet életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. A bejutás útjának megfelelően a mérgezés lehet külső és belső.

  1. külső mérgezések: Valamilyen maró anyag (lúg, sav, vagy szerves oldószer) testfelületre jutásakor keletkeznek. Elsődleges teendő a méreggel átitatott ruhadarab eltávolítása, majd a bőr óvatos, tiszta textildarabbal való azonnali letörlése. Ezt követően bő vizes lemosást kell végezni a kénsav-marás kivételével. A gyakorlatban közömbösítésre többnyire sem idő, sem lehetőség nincs, mivel a méreg milyensége gyakran ismeretlen, továbbá a mérget közömbösítő vegyszerek nem állnak rendelkezésre. Ezért közömbösítéssel ne kísérletezzünk (egy-két ritka kivételtől eltekintve), mert ezzel csak értékes időt vesztünk. A méreg hígítása szintén igen fontos, és majd minden esetben alkalmazható. Szembe jutott méreg esetén is azonnali vízzel való kiöblítés a teendő. Mész bejutásakor, ha van kéznél, cukoroldat alkalmazandó.
  2. belső mérgezések:
    1. nem maró mérgek esetén: (etilalkohol, metilalkohol, benzin, benzol, széntetraklorid, triklóretilén, terpentin), minden esetben kíséreljünk meg hánytatást 2-3 pohár kevés konyhasót, vagy híg-szappant tartalmazó langyos vízzel. Minden esetben adható 2-3 evőkanálnyi orvosi szén egy pohár vízben elkeverve.
    2. maró mérgezések:
      1. lúgmérgezések: (nátronlúg, mosószóda, mosóporok.) Hánytatni tilos ! Vizet, tejet itassunk a beteggel. Célunk a méreg azonnali hígítása. Legjobb erre a célra a tej, mert nyálkahártya bevonó és enyhe fájdalomcsillapító hatása is van. A lúgok a nyálkahártya elfolyósodó elhalását okozzák, igen súlyos következményekkel.
      2. savmérgezések (kénsav, sósav, ecetsav, oxálsav). Itt is azonnali víz vagy tej itatása a teendő. Közömbösítésre szódabikarbonát tilos használni, mert a fejlődő széndioxid szétrepesztheti a felmaródás következtében elvékonyodott gyomorfalat. A hánytatás természetesen itt is tilos.
    3. növényvédő szer mérgezés: gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk, hangsúlyozva jelentőségét. A forgalomban levő közel 300 féle növényvédő szer többnyire a szerves foszforsav észterek csoportjába tartozik. Mérgezés esetén tilos tej, ricinus vagy alkohol adása, mert ezek a felszívódást meggyorsítják. A testfelületre került mérget enyhe lúggal, tehát szappanos vagy ultrás vízzel le kell mosni. Hánytatás, szódabikarbóna, orvosi szén adása is indokolt. Veszélyessége miatt meg kell említenünk a Gramoxone (Paraquat) nevű növényvédőszert, mely a málnaszörpre emlékeztet és már kis mennyiségben is halálos.
    4. maró gőzök és gázok: belélégzése esetén a beteg azonnali friss levegőre való juttatása a teendő. Óvakodjunk a mérgezés helyén nyílt láng alkalmazásától vagy villany bekapcsolásától, az esetleges robbanásveszély miatt. Légzésbénulás esetén mesterséges lélegeztetés végezhető. A leggyakoribb mérgezés ebből a csoportból a széndioxid mérgezés borospincékben, silómedencék alján. Vigyázzunk, mert a gáz a levegőnél nehezebb, mélyen helyezkedik el, és az elsősegélynyújtó a beteghez lehajolva maga is áldozatul eshet. A tömény gáz belégzése azonnali halált okoz. Ki kell emelni a szénmonoxid mérgezést is. Ez a világítógázban, városi gázban, kipufogó gázban található és igen nagy kötődő képessége van a vörösvérsejtekhez, kiszorítva az oxigént. Különösen gondolnunk kell szénmonoxid mérgezésre a zárttérben járó motorú autók esetén.
    5. gombamérgezések: Rendszerint ehető gombákkal összetévesztett mérges gombák fogyasztása kapcsán keletkezik. Az ehető gombából készült étel megromolva nem gomba, hanem ételmérgezést okoz.
      1. gyilkos galóca: a lappangási idő 8-28 óra. Tünetei: csillapíthatatlan hányás, hasmenés, kiszáradás, izomgörcsök, majd egy-két napig tartó jó közérzet után egyre fokozódó sárgaság, és végül májkóma következik be. Teendő: hánytatás, vagy hashajtó csak akkor alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg túlzott szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja, ezért meg kell akadályozni, hogy igyon!
      2. Susulyka-féle gombák okozta mérgezés: 15-60 perces lappangási idő, izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök. Teendő: orvosi szén vizes elegyének itatása.
      3. párduc- és légyölő galóca mérgezés: lappangási idő 1-2 óra, Tünetek: vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívműködés, nyugtalanság, delírium, hallucinációk. Hánytatás fontos!
      4. Enyhe mérgezést okozó gombák: Világító tölcsérgomba, Sátán tinorru, farkas tinorru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelőfélék, papsapka gomba, stb. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben adandó, és amennyiben hányás spontán nem jelentkezik, úgy meg kell kísérelnünk a hánytatást is.

Vízbefúlás

A természetjáró ember különösen gyakran találkozhat ezzel a sajnos egyre szaporodó szerencsétlenséggel. Ilyen esetben a vízből való mentés elsődleges. Erre azonban csak az vállalkozzon, aki ért hozzá. Műfogások: hajfogás, két kezes állfogás, egyes hónaljfogás, kettős hónaljfogás, nyakfogás. A kimentett betegből a vizet kiönteni anatómiai okokból lehetetlen. A tüdőből az édesvíz igen rövid idő alatt felszívódik, a gyomorba került vizet eszméleténél lévő balesetes kihányja, ha eszméletlen oldalfekvésben, vagy hasonfekvésben célszerű a gyomrot kiüríteni. Klinikai halál esetén az újraélesztés esélyei viszonylag jók. Mindig gondolni kell a szervezet általános lehűlésére is. Jeges vízből való mentésnél a sérültet részben a vízbefúlás, részben a fagyás szabályai szerint kell ellátni.

Belgyógyászati jellegű rosszullétek

Rosszullétnek nevezzük az olyan hirtelen eszméletvesztést, vagy egészségromlást, amely ismeretlen okból, látható vagy feltételezhető sérülés nélkül következik be.

  1. Ájulás: Olyan egyszerű eszméletvesztés, mely során az agy vérellátása átmenetileg elégtelenné válik. Sápadtsággal, verejtékezéssel, szédüléssel kezdődik, melyet gyengeségérzés és összeesés követ. Mivel fekvő helyzetben az agy vérellátása javul, az állapot többnyire spontán rendeződik. A beteg vízszintes helyzetben való fektetése - enyhén megemelt lábakkal - a teendő.
  2. Hőguta: Izommunka során magasabb külső hőmérsékletnél, ha a hőleadás gátolt (célszerűtlen ruházat) keletkezik. Szellős, hűvös helyen való fektetésre, a ruházat részleges eltávolítására hamarosan rendeződik. Enyhén sózott teát itassunk abeteggel.
  3. Napszúrás: A fedetlen fejet tartósan ért erős napsugárzás következménye. Az agyhártyák túlzott vérbősége következtében fejfájás, kábultság, szédülés jöhet létre. A beteget hűvös helyre kell fektetni, tarkójára hideg borogatást tenni és cukros vizet kell itatni vele.
  4. Görcsökkel járó rosszullétek: Minden eszméletvesztés során, valamint néhány betegség tüneteként létrejöhet görcsroham, mely az egész izomrendszert érinti. Ilyen betegségek az epilepszia, cukorbetegség során a vércukor tartalmának súlyos fokú csökkerése, oxigénhiánnyal járó betegségek, mérgezések stb. Ilyen esetben tartózkodjunk mindennemű durva beavatkozástól (vízzel való leöntés), vigyázzunk, hogy a beteg ne üsse meg magát és kisérjük figyelemmel a légzését a minél előbbi orvosi segítség megérkeztéig.
  5. Cukorbetegség: Gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk. A túra során a cukorbeteg fokozottan használja fel a vérében Ievő cukortartalmat és ezért hajlamos rosszullét (verejtékezés, gyengeségérzés, sápadtság) kialakulására. A fokozott izommunka során, tehát több szénhidrátot is kell fogyasztania. Amennyiben szükséges, kockacukor, cukros tea itatása javasolt.
  6. Szív és érrendszeri rosszullétek: Rendkívül változatos tüneteket produkálhatnak. Ha a beteg betegségét ismeri, az általa máskor is alkalmazott gyógyszert beveheti, de mi semmilyen esetben se javasoljunk és adjunk gyógyszert. Agyi érrendszeri katasztrófa (agyvérzés) esetén stabil oldalfekvés, a légzés figyelemmel kisérése javasolt. Ez a rosszullét többnyire hirtelen keletkezik, főleg idős embereknél. Az arc színe többnyire piros, de ez nem mindig mérvadó.

Gyógyszerek adásának szabályai: Alapszabálynak tekintendő, hogy gyógyszerek adásától tartózkodjunk. Kivételt képez néhány egyszerű esetben fájdalomcsillapító, fejfájás csillapító, lázcsillapító, orvosi-szén adása, vagy ha a beteg az általa már máskor is szedett gyógyszerrel rendelkezik. Gondolni kell győgyszerallergia lehetőségére is, mely az utóbbi időben egyre szaporodik. Ezért mindig kérdezzük meg, hogy a beteg szedett-e már máskor is olyan tablettát, amit adni akarunk.

Idegen test eltávolítása

Idegen test légútban: A szájüregbe, garatba kerülő idegen testet (ételdarab, szálka, stb.) úgy távolíthatjuk el, hogy a beteget térdünkön hasra fektetjük, fejét lelógatjuk, (gyermeket lábánál fogva óvatosan felemelhetünk) és két tenyerünkkel néhányszor a lapockák közé ütünk. Ha ez sikertelen, a beteget hátulról átkaroljuk és bal öklünket a gyomorszájra helyezzük. Mindkét kezünkkel hirtelen lökést alkalmazunk, amely által a fokozódó tüdőbeli légnyomás az idegen testet kipréselheti. Ha az idegen test könnyen el nem távolítható, de légzési akadályt nem képez, úgy kivételét bízzuk szakemberre.

Nyelőcsőbe, gyomorba került idegen test esetén hashajtót ne adjunk, a beteg kórházi megfigyelése szükséges.

Orrban levő idegen testet óvatosan, csipesszel próbálhatunk meg eltávolítani.

Fülben levő idegen testet lehetőleg csak fülészeten távolíttassuk el. A fül vízzel való kimosása tilos, mert pl. a növényi magvak duzzanatát okozhatja.

A légutakba került idegentest eltávolítása megkísérelhető a lapockák közé mért ütéssel.

Heimlich-féle műfogás alkalmazása álló, vagy ülő betegen.

Heimlich-féle műfogás alkalmazása fekvő betegen

Szembe került idegen testet vizes vattával próbálhatunk meg kitörölni, ha ez nem sikerül, a szem bekötése és szemészeti ellátás szükséges.

Rovarcsípések

Ezek során a rovar fullánkján keresztül az ember számára mérgező, toxikus anyagok kerülnek a bőrbe. Általános panaszt ritkán okoznak (halmozott csípések, vagy allergia). Helyileg denaturált szesz, a fullánk eltávolítása javasolt.

Kígyómarás

Hazánkban egyes területeken (főleg a Zemplénben, Somogyban, Győr- Sopron megyében) található a parlagi és a keresztes vipera. Marás nagyon ritkán fordul elő, mivel ezek az állatok igen óvatosak, kerülik az embert. Ha a baleset mégis bekövetkezik, két szúrt seb keletkezik a bőrön, amelynek környéke hamarosan megduzzad, lilásan elszíneződik, igen fájdalmassá válik. Teendő: a seb kinyomkodása, kivéreztetése akár bemetszés árán is bő vizes lemosása és a beteg mielőbbi orvoshoz szállítása. Ne adjunk a betegnek keringést gyorsító italokat (kávé, alkohol, tea), mert ezek a méreg felszívódását meggyorsítják. A seb kiszívása szükségtelen és veszélyes is lehet. Minden viperaveszélyes területen el vannak látva az orvosi rendelők a szükséges ellenszérummal.

A kullancsokról

A kullancsok parányi, pókszabású, ízelt lábú élősködők, amelyek a vérszívásukkal többféle súlyos betegséget terjeszthetnek. A kórokozok lágyrészeiben élősködő vírusok, baktériumok és néhány parazita egysejtű - vérszívás közben kerülnek át az ember szervezetébe. A vizsgálatok szerint hazánkban átlagosan minden ezredik kullancs fertőzött az agyhártya, agyvelőgyulladást (enkefalitiszt) okozó vírussal.
lárva nimfa hím nőstény
1 mm 2 mm 3 mm 4 mm

Ennél sokkal gyakoribb a Lyme borreliosist, más néven Lyme-kórt okozó baktérium: a Borrelia burgdorferi amely száz kullancs közül tízben megtalálható egész Európában.

A kullancsok fiatal alakjai (a hatlábú lárvák) még képtelenek a bakteriális fertőzés átadására, de ahogyan a kullancsok fertőzöttségi aránya életük során fokozatosan növekszik, úgy válnak egyre veszélyesebbekké. A kullancs-lárvák mákszemnél is kisebbek, szájszervük eddig szabad szemmel már nem is látható, de az ivarérett példányokéhoz teljesen hasonló felépítésében is, működésében is. A lárva aprócska szájszervével a vért is csak rendkívül vékonybőrű állatkákból képes szívni: ilyenek az erdei rágcsálók (pockok, egerek, stb.) újszülöttei. Ekkor kezdődik el a fertőződési lánc, amely a kullancsok közvetítésével a kisebb-nagyobb erdei állatoktól, hüllőktől, madaraktól, a háziállatokon át az emberig tart.

A betegségek elleni védekezés legbiztosabb módja az elővigyázatosság. A kullancs csípése és vérszívása fájdalmatlan, így a kórokozókkal való fertőződésre figyelmetlenségünktől függően - korlátlan idő állhat rendelkezésre. Legfontosabb teendőnk: előzzük meg a kullancs-csípést!

A kullancsok füves, bokros területeken élnek. Rejtőzködve, mert sem a fényt, sem a szárazságot, sem a meleget nem kedvelik. Egyedfejlődésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Az emberek vagy az állatok szervezetéből kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot táplálja, hanem a vérszíváskor a kullancsok testébe került különféle kórokozóknak is kiváló táptalajul szolgál. Így válnak a kullancsok - tulajdonképpen ártatlanul az állatról emberre átvihető betegségek terjesztőivé.

A kullancsok különböző fejlődési alakjai: két fejletlen egyed (lárva, nimfa) baloldalt, és a két ivarérett imágó jobboldalt.

A kullancs-csípés megelőzéséről

Legfontosabb: az elővigyázatosság. A rejtett életmódú vérszívók jelenlétét nem jelzik táblák, és ránézéssel sem lehet a fertőzött kullancsokat megkülönböztetni a többitől. Jobb tehát az elővigyázatosság. Érdemes néhány alapelvet még idejében megismerni, hogy a természetben veszélytelenül dolgozhassunk, biztonságban sportolhassunk, gondtalanul pihenhessünk.

A tapasztalatok szerint a kullancsok nem várnak a meleg májusig, aktivitásuk már akkor megkezdődik, amikor az átlaghőmérséklet néhány fokkal meghaladja a fagypontot, és még a lombhullás után is tart. Kora tavasztól késő őszig érdemes tehát megfogadni a következő tanácsokat:

Indulás előtt három nappal célszerű elkezdeni a Polybé tabletta szedését naponta egy-két szemet, testsúlytól függően akár többet is. A tabletta vízoldékony B-vitamin tartalma ugyanis az izzadságmirigyben kiválasztódik és az egész testet a kullancsok számára kellemetlen illat uralja. Megfigyelések szerint hatására a kullancs-csípések gyakorisága 70-80 százalékkal csökken, de még így is óvatosnak kell lenni.

A vízoldékony B-vitamin az emberi szervezet számára ártalmatlan, mert a fölösleges mennyiség a vizelettel kiürül.

A bőrön alkalmazott kémiai kullancsriasztók (például Authan spray) még hatékonyabban és ugyancsak tartósan tartják távol az élősködőket. Ezekkel célszerű a leginkább veszélyeztetett testrészeket - lábszárat, nyakat, hajlatokat - befújni. A kétféle kullancsriasztó együttes alkalmazása a leghatásosabb.

Egyes kullancsirtó/riasztó szerekkel impregnálhatjuk felsőruhánkat is. Segítségükkel kb. két hétig tartó fokozott, külső védelmet nyerhetünk. Az eljárás kizárólag felsőruhán alkalmazható. Célszerű a sapkát is kezelni vele. A hatóanyagot egy-két mosás sem távolítja el.

A modern tisztálkodószerek (tus- és habfürdők, egyes szappanok) intenzív illatanyagai is tartósan beivódnak a bőr fölső rétegébe. Nem zárható azonban ki, hogy közülük néhány a kullancsoknak is kellemes, esetleg vonzó illatú: tehát növelhetik a kullancs-csípések gyakoriságát.

A szabadban világos, lehetőleg egyszínű ruhát viseljünk, mert ezen könnyű észrevenni a ruhánkra sodródott kullancsot.

Mindig az időjárásnak és tartózkodási célunknak megfelelő öltözetben legyünk. A kullancsok ellen nem célszerű asztronautaként, "űrsétának "megfelelően öltözni. Hasznos azonban, ha nadrágot viselünk, és annak szárát a zokniba hajtjuk. Rövidnadrág viselésekor pedig kullancs-riasztót használjunk és sűrűbben vizsgálódjunk kullancs után. Hajunkat fedjük világos sapkával.

Kerüljük el a kullancsok élőhelyeit a hűvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és erdőrészeket, a cserjéseket. A vadcsapásokon a kullancsok különösen gyakoriak. Fontos tudni, hogy házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében szintén gyakrabban találhatók ezek a parányi vérszívók, mert itt hűvösebb, páradúsabb, esetleg fedettebb a környezetük.

A kullancsok- átmenetileg - szélsőséges körülmények között is életben maradnak, az életfontosságú vérszíváshoz mégis inkább a földközeli "kiemelkedéseket", magas füveket, alacsony bokrokat választják. Nyakunkba is ezekről kerülnek. Magas fára csak kivételesen kerül kullancs, legfeljebb a madarakról. Onnan is azonnal a földre igyekszik.

Az erdőn és a legelőn lehetőleg az úton járjunk. A legelőkön ne időzzünk sokat, mert az állatok járta helyeken mindig több a kullancs. Pihenéshez a mezőn terítsünk pokrócot a földre!

Este és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át testünket! Különösen fontos a hajas fejbőr és a hajlatok ellenőrzése. Kullancs-veszélyes helyen történő áthaladás vagy mezőn időzés után viszont azonnal tartsunk kullancs-vizitet!

A szabadban hordott ruhát az újabb fölvétel előtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan, mert abban is rejtőzhet kullancs!

Kirándulás előtt kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük a kullancsokat és egyéb élősdit is elpusztító, elriasztó szerekkel! Gyakorlatunkban legjobbnak a Mikrotox néven gyártott magyar kutyasampon bizonyult. A kezeléstől függetlenül rendszeresen vizsgáljuk át állatainkat is, mivel teljesen a mi gondoskodásunkra szorulnak. Különösen a szem, a fül és az orr környékén keressük a kullancsokat, ahol nehezebb átitatni szőrzetüket a kullancs-riasztó szerekkel és ahová a kullancsok különösen könnyen rásodródhatnak.

Az erősen bokros, bozótos területen és az avar alatt, mint egy védett kunyhóban, nagyszerűen áttelelnek a kullancsok. Másrészt itt mindig biztosított számukra a kellemes hűvösség (18 oC), a legalább 92 százalékot elérő relatív páratartalom, szárazabb levegőben a kullancsok napok alatt elpusztulnak. Egy terület "levegőssége" a legjobb védelem a kullancsok ellen. Ezer-másfél ezer méter fölött már olyan száraz a levegő, olyan kevés a növényzet, hogy nincsenek kullancsok. A fennsíkra vezető utakon azonban óvatosnak kell lennünk.

Ha minden elővigyázatosság ellenére bőrünkbe fúródott a kullancs, mielőbb el kell távolítani. Erre néhány óra áll a rendelkezésünkre. A kullancs az első órákban csak szív, először a nyiroknedvet, majd vért is. Kezdetben tehát csak a kullancs érzéstelenítésre használt kevés nyálában lévő néhány kórokozó, többnyire vírus juthat a szervezetbe. A veszély négy-hat óra után ugrásszerűen nő. A kullancsok ekkor érik el a kapilláris ereket, falukat átvágják és a kiáramló vér megalvadását gátolva közvetlen kapcsolatba kerülnek áldozatuk érrendszerével. A kullancs középbelébe kerülő vérben - ebben a kiváló táptalajban - néhány óra alatt fölszaporodnak a különféle kórokozók és később a kullancs minden lágy részébe elvándorolhatnak. Ekkor már a kullancs nyála és béltartalma is fertőzötté válik, így a kórokozók is a kullancs által okozott nyílt bőrsebbe ürülhetnek. Legfontosabb tehát a kullancs korai észlelése és mielőbbi, de szakszerű eltávolítása is.

Erre a célra nem szabad semmiféle izgató, ártó anyagot használni, mert az a kullancs béltartalmának és a benne lévő Lyme borreliosist okozó baktériumoknak, illetve más fertőző anyagnak a nyílt bőrsebbe ürülését váltja ki. Ennél fogva - a régi közhiedelemmel ellentétben - nem szabad a kullancs potrohát semmiféle krémmel, olajjal, bekenni, mert ez - fuldoklás közben - az állat öklendezését váltja ki. Ha ujjal, körömmel, egyszerű csipesszel vagy rosszul kialakított kullancs-csipesszel, esetleg az olykor ajánlott szemöldökcsipesszel próbáljuk meg eltávolítani a bőrbe fúródott vérszívót, akkor minden óvatosság ellenére megnyomhatjuk a kullancs potrohát, és annak fertőzött béltartalmát a bőrsebbe, a saját testünkbe préselhetjük. Hasonlóan nem ajánlott az állat potrohának csavargatása sem. Használjunk speciális kullancs-csipeszt! Ezzel a kullancs potroha alá tudunk nyúlni, a "nyakánál" megfogni és a bőrből kitépni.

A kullancs feji része csak kitinből áll, semmi lágyrészt, így kórokozót sem tartalmaz, ezért a bőrben maradva semmivel sem jelent nagyobb veszélyt, mint egy szálka. A többi idegentesthez hasonlóan helyi, nem tovaterjedő gyulladás, és gennyedés kíséretében néhány nap múlva ki is lökődik.

A kullancs eltávolítása után a sebet fertőtleníteni kell, lehetőleg jódoldattal (Betadine). A fertőtlenítést még aznap és másnap ismételjék meg, esetleg fertőtlenítő kenőccsel (Unguentum antisepticum, Betadine kenőcs). Készítsenek elsősegélycsomagot a rovarcsípések okozta kellemetlenségek elkerülésére. Legyen benne jódoldat, fertőtlenítő kenőcs, illetve kalcium pezsgőtabletta a rovarcsípések okozta allergiás tünetek enyhítésére.

A kullancs eltávolítása után:

1. Jó szolgálatot tesz, ha följegyezzük a kullancs-csípés idejét, földrajzi, és testrajzi helyét.

2. Elővigyázatosságból célszerű 4-6 hétig figyelni a csípés helyét. Ha a kullancs-csípés körüli bőrgyulladás nem csökken, hanem napról-napra terjed, ha bármily halvány körkörös bőrgyulladás, a Lyme folt kialakulna, vagy a későbbiekben leírt tüneteket észlelné azonnal forduljon orvoshoz.!

Kullancs okozta betegségek

Kullancs-enkefalitisz

Vírusos agyhártya-, agyvelőgyulladás. Vírusok által okozott, kizárólag idegrendszeri gyulladással járó betegség.

A kórokozó vírusok a fertőzött kullancsok nyálából már a kullancs-csípés első fázisában bekerülhetnek a szervezetbe, a kialakuló nyílt seb révén, később közvetlenül a nyirok-, illetve a vérkeringésbe jutnak.

A Kullancs-enkefalitisz tünetei

Egy-három hetes lappangás után magas láz, fejfájás és a keringő vírusok által okozott levertség, bágyadtság tüneteivel jelentkezik a betegség. A láz olykor 39 oC fölé is emelkedhet, néhány nap után átmenetileg megszűnik. A szervezet ellenállása rendszerint leküzdi a fertőzést, és nem alakul ki a második lázas szakasz. A betegség fennállását a második lázas szakasz jelzi. Ez egy héttel később jelentkezik és már az agyhártya-, agyvelőgyulladás jele. A kórokozók a helyi nyiroksejtekben szaporodnak, a 3-5. napon már tömegesen kerülnek a keringésbe és elérik az idegrendszert. Itt elsősorban az idegsejteket támadják meg és bennük tovább szaporodnak. Az idegsejteket károsítja a szervezet gyulladásos reakciója is.

A Kullancs-enkefalitisz megelőzése

A fertőzés bárkit megbetegíthet, de a kisgyermekek viszonylag ritkábban szenvednek tőle. A kullancs-enkefalitisz elleni védőoltás igen hatékony. Biztonságos megoldást jelent az évekig védelmet adó aktív immunizálás, amelyet védőoltás-sorozattal érhetünk el. Ezzel már előre fölkészítjük a szervezetet egy későbbi esetleges fertőzésre. A termelődő ellenanyagok, és a szervezet többi védekező rendszere ugyanis képes semlegesíteni, elpusztítani a kullancs-csípéskor bejutó vírusokat.

Az első két védőoltást az egyetlen kullancsmentes évszakban, télen a legjobb beadatni. Az oltás előtt és után két héttel fokozottan vigyázni kell, hogy ne érje kullancs-csípés az oltott személyt. Az első oltást egy-három hónapon belül kell követnie a másodiknak. A harmadik oltást pedig egy évvel a második után szükséges elvégezni. A védőoltás legalább három évig nyújt védelmet a szervezetnek, amikor egy adag emlékeztető oltással tovább nyújthatjuk a védettség idejét.

A kullancs-enkefalitisz ellen az antibiotikumok hatástalanok.

A Lyme borreliosis

A Lyme-kór az egész szervezet betegsége. A Lyme borreliosis kullancsok által terjesztett bakteriális fertőzés következménye, és ezért antibiotikumokkal gyógyítható.

Ez a baktérium évtizedekig is rejtőzhet a szervezetben, és a legváratlanabb helyen és időben támad. Az általa okozott fertőzés a Lyme borreliosis, az izületi gyulladástól a legritkább idegrendszeri betegségig, a jóindulatú daganatoktól az érszűkületig bármilyen kórképhez hasonló panaszokat is okozhat, ezek tüneteit utánozhatja. A Lyme borreliosis ellen ma még nincs hatékony védőoltás!

A legveszélyesebb várható mellékhatás a szervezet évek múlva fölismerhető károsodása, amely akkor már rendkívül súlyos, akár visszafordíthatatlan formában is jelentkezhet.

A Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő betegség. Míg hazánkban átlagosan csak minden ezredik kullancs fertőzött a kullancs enkefalitisz vírusával, addig Európában bárhol, legalább minden tizedik hordozza a Lyme borreliosis kórokozóját. Ennek arányában a Lyme borreliosis is sokkal gyakoribb, mint a vírusos megbetegedés.

Az alábbi információk segítik a betegség kórismézését és a beteg gyógyítását:

Jegyezze föl a kullancs-csípés idejét és a közeli település nevét!

Jegyezze meg pontosan a kullancs-csípés testrajzi helyét, és figyelje meg alaposan a kullancs-csípést követő hat héten át! Ha ezen idő alatt Lyme-foltot észlel, vagy megváltozik általános állapota, közérzete és a továbbiakban részletezett tüneteket is észleli, akkor föltétlenül forduljon orvoshoz!

A Lyme borreliosis gyanújelei

Kullancs-csípés után néhány napon belül kialakulhat az ún. "nyári influenza" tünetegyüttese: mérsékelt láz, izomfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, enyhe fejfájás, torokfájdalommal vagy anélkül. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni! Még akkor is érdemes gyanakodni a Lyme borreliosis fennállására, ha kirándulás, szabadban végzett munka során ugyan nem észlelték a kullancsot vagy a csípését, de jelentkezik a "nyári influenza" tünetcsoport. A kullancs csípése, a nyálában lévő érzéstelenítő miatt nem fáj, ezért sokszor nem is veszik észre. A hím imágóra jellemző, hogy csak rövid ideig szívja áldozata vérét, majd észrevétlenül, látszólag nyomtalanul eltávozik. Csak a fertőzés alakul ki, a betegség marad vissza. Ezzel szemben a nőstény napokig szívja a vért, hogy több ezer petéjét képes legyen lerakni.

A Lyme borreliosis egyetlen diagnosztikus, más betegségnél nem észlelt tünete a Lyme-folt körkörösen terjedő, kokárdaszerű bőrgyulladás, amelyet ritkán égő érzés, fájdalom, esetleg viszketés (is) kísér. A bőrelváltozás közepén a kullancs-csípéseknél mindig észlelt kis csomó, göbcse található. Ez a szervezet reakciója a kullancs-csípéskor a bőrbe kerülő idegen anyagokra, a kullancs szájszerven lévő, gyakorlatilag veszélytelen baktériumokra. Nem a göbcse jellegzetes a Lyme borreliosisra, és fertőtlenítővel való eltüntetése sem gyógyítja meg a Lyme borreliosist magát. Jellemző a Lyme-kórra, ha együtt van a göbcse, körülötte egy épnek látszó bőrsáv, amelyet vékony, néha alig észrevehető bőrpír, bőrgyulladás szegélyez. Ez a kokárdaszerű bőrelváltozás a Lyme-folt.

A Lyme folt gyakran csak "terhelésre" válik láthatóvá. Fürdés hőhatására intenzívebbé válik a gyulladásos terület vérbősége, és ez fölismerhetővé teszi az enyhe bőrgyulladást is. Hidegben fordított módon javul a fölismerhetőség. Az erek összehúzódása miatt az ép bőrrészek elhalványulnak. A gyulladásos területen lévő erek azonban összehúzódásra képtelenek, bennük fennmarad a vérbőség, ami szintén láthatóvá teszi a halvány, gyulladásos gyűrűt, a Lyme foltot.

Az említett gyanújelek - akár az esetek felében - el is maradhatnak, ilyenkor a kórokozó akadálytalanul átjutott a szervezet első védőgátján. Ekkor az egész szervezet megbetegedése várható és a Lyme borreliosis tüneteként gyakran alakul k: izületi gyulladás mint a legjellemzőbb velejárója a betegségnek. Leggyakrabban az egyik, ritkán mindkét térdizület betegszik meg. Máskor boka-, könyök-, vagy csukló-, illetve a vállizületi gyulladás alakul ki. Olykor fájdalmas izom- és íngyulladás vagy kötőszöveti gyulladás társul az izületi betegséghez. Különféle bőrgyulladás alakulhat ki. A szív megbetegedését ritmuszavar(ok), szívizomgyulladás, szívburok gyulladás, szívelégtelenség jelezheti. Előfordul, hogy már röviddel a fertőződés után ideggyulladás vagy agyhártya- és agyvelőgyulladás jelentkezik. Az arcidegbénulást (arcideggyulladást) az esetek nagy részében Lyme borreliosis okozza. A többi agyideg is gyakran károsodik, ezért szaglás-, látás-, hallás-, egyensúly- és egyéb beidegzési zavar követheti a fertőzést.

A kezeletlen Lyme borreliosis többnyire hónapokig, évekig lappangó, hullámzó lefolyású betegség. Fontos a panaszok és a tünetek időbeli lefolyásának megfigyelése és följegyzése. Ilyen a lázgörbe alakulása vagy bármely más tünet megjelenése, eltűnése. A tünet(ek) hullámzása jelzi a megbetegedett egyénhez alkalmazkodott kórokozó időszakosan nagyobb számú megjelenését a vérben, ami egyben a szövetekben való megjelenés jelzője is. A tünethullámzás idejének ismerete hatékonyan segíti a gyógykezelés időtartamának meghatározását. Ez a generációs ciklusnak legalább kétszerese, háromszorosa, esetleg a többszöröse.

A Lyme borreliosisban szenvedőket a ma elérhető antibiotikumokkal teljesen meg lehet gyógyítani.

A tibola

A legfrissebben azonosított kullancsbetegség a tibola, ami a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-megnagyobbodás rövidítése. A ma még alig ismert kórokozó főként gyerekekre veszélyes, és általában a hajas fejbőrt veszi célba. Nem véletlenül, hiszen a tibolát terjesztő kullancs legkedveltebb tartózkodási helye az állatok bundája. A betegség fő tünete a csípés helyén kialakuló, nehezen múló, fekélyes seb és a megduzzadt nyirokcsomók. Annak ellenére, hogy egy újonnan azonosított kórformáról van szó, az antibiotikumos kezelések eddigi tapasztalatai megnyugtatóak.

Kötözési tudnivalók

Általánosságban elmondható, hogy a sebkötések kis leleményességgel megoldhatók, hiszen nem a kötés esztétikai értéke, hanem a funkciója a mérvadó.

Fejtető kötés: Sapkakötéssel végezzük. Két körkörös menet felhelyezése után a homlok és a tarkó között oda-vissza vezetjük a pólyát, majd újabb körkörös rögzítést végzünk.

Parittya-kötés: Közepén behasított pólyával alakíthatjuk ki. Ezzel a kötéstípussal láthatjuk el az orr és áll sérüléseit.

Desault-kötés: A felső végtag, váll, sérülései láthatók ily módon el. A beteget leültetjük, hónaljába vattacsomót helyezünk, majd a felső végtagot könyökben behajlítva az ábra szerint pólyázunk.

Ujj kötés: Keskeny, 5 cm-es gézzel végezzük. A kötést a csukló körül rögzítjük.

Térd kötés: Úgynevezett nyolcas kötés, melyet félig behajlított állapotban helyezünk fel. Ugyanez használható a könyök esetén is.

Háromszögletű kendő használata: fej-, kar-, kéz- és lábkötés

Kötözés pólyával: fent sapkakötés két pólyával, lent parittyakötés az állra


A kéz mellkashoz rögzítése


Ujjkötés

Tenyér- es kézkötés
Combkötés Térdkötés Bokatájkötés

Ajánlott egészségügyi felszerelés

Betegszállítás

Alapvető szabály, hogy súlyos beteget ne szállítsunk. Ez az Országos Mentőszolgálat erre kiképzett dolgozóinak feladata. A szakszerűtlen, erőltetett szállítással csak súlyosbíthatjuk a beteg állapotát. Ha a súlyos sérült a mentők számára nehezen megközelíthető helyen van, úgy speciális segítséget (barlangi mentőszolgálat, hegymászók) vehetünk igénybe. Amennyiben mégis szükséges a beteg szállítása, úgy különböző tárgyakból alkalmi hordágyat készíthetünk, vagy műfogások állnak rendelkezésünkre, mint a "gólya viszi a fiát" vagy a tálcafogás.



Felhasznált irodalom:

A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.
Dr. Pap Zoltán: Közúti elsősegélynyújtás. Műszaki Könyvkiadó, 1984.
Dr. Bózsik Béla Pál: Tanácsok kullancsokról, betegségekről. Lyme Borreliosis Alapítvány, 1997.


A túravezetés általános ismeretei
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja