3. AHOL TÚRÁZUNK

Természetjárók vagyunk, természeti környezetünket járjuk. A természet pedig az egész Földre kiterjed - sőt a Világegyetemre is -, hiszen azonos azzal.

Hogy jobban ismerjük, értsük túráink tágabb környezetét is, beszélnünk kell a Föld egészére kiterjedő fontos fogalmakról: a geoszférákról. Ezek a földgolyót felépítő más-más minőségű (anyagú, szerkezetű, keletkezésű) gömbhéjak: a levegőburok (atmoszféra), a vízburok (hidroszféra), a talajtakaró (pedoszféra), a kőzetburok (litoszféra), a Föld belső szerkezetét alkotó földköpeny (melynek magmaáramlásos része az asztenoszféra), a Föld belső magja (centroszféra), valamint az élővilág szférája (a bioszféra) és az emberiség szférája (az antroposzféra).

Miért kell egy országjárónak ismerni e globális folyamatokat? Azért, mert az ember természetátalakító (sok esetben "rabló") tevékenysége már nem ismer határokat. A német erőművek okozta savas esők a közép-európai erdőket is károsítják, míg a hazai erdőkivágások miatt nem képződő oxigén máshol is hiányzik. Ugye tudjuk folytatni a sort? Sajnos igen!

3.1. Kőzetburok (litoszféra)

A kőzetburok a földfelszín felső szilárd része, mely a földkérget és a földköpeny felső részét foglalja magába. Ásványokból álló kőzetek építik fel, melyeknek vastagsága eltérő: a szárazföldek alatt vastagabb (átlagosan 70-100 km), az óceánok alatt vékonyabb (átlagosan 50 km). Mindez hogyan keletkezhetett?

3.1.1. Kőzetek

Hazánk területe csupán parányi folt Földünk hatalmas felszínén, Európa területének is alig 1%-át jelenti. Mégis ezen a kis területen a földtörténeti múlt megszámlálhatatlan emléke található. A kőzetek anyaga, a kőzetrétegek egymásutánja, az egykori élőhelyek maradványai felelevenítik a távoli, régmúlt eseményeket, történéseket. A kőzetek a litoszférát felépítő ásványokból álló anyagok. Keletkezésük alapján megkülönböztetünk: magmás, üledékes és átalakult kőzeteket.

A kőzetburok nem egységes, összefüggő héj, hanem több, egymás melletti, egymáshoz képest lassan (évi pár centimétert) mozgó lemezekből áll.

A földköpeny magmaáramlásos részében(7) /az asztenoszférában(8)/ a feláramló magma(9) megrepeszti a kőzetburkot és a bazaltos kőzetolvadék a felszínre nyomul, ahol megszilárdulva hozzánő a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceáni hátságok(11).

A kőzetlemezek távolodása és közeledése

  1. Parti gyűrthegység
  2. Szárazföldi kőzetlemez
  3. Ütközés
  4. Alábukó óceáni kőzetlemez
  5. Tengeri üledék
  6. Mélytengeri árok
  7. Magmaáramlás
  8. Asztenoszféra
  9. Felnyomuló magma
  10. Távolodó kőzetlemezek
  11. Óceáni hátság központi hasadékvölggyel
  12. Óceán

Az állandó feláramlás szétfeszíti a központi hasadékvölgyet, így a hasadék két oldalán lévő lemezek(10) eltávolodnak egymástól, majd nekiütközve(3) más lemezeknek(2), azok alá csúsznak(4). Az ütközés helyén mélytengeri árkok keletkeznek(6). Az alábukó kőzetlemez megolvadásából gránitos mélységi magmás kőzetek jönnek létre, a felszínen pedig andezites, riolitos vulkáni kőzetek. Keletkezésükhöz az alábukó lemez felszínén mélybe kerülő üledék is szükséges(5).

Így keletkeztek és keletkeznek ma is a magmás kőzetek.

Az üledékek a felszín lepusztulásából származnak. Képződhetnek kémiai reakciók révén - ilyenek a vegyi üledékek - és keletkezhetnek a tengeri élővilág tevékenységének, életműködésének következményeként is. Ezek a szerves üledékek. Az üledékek harmadik csoportja a kőzetek aprózódása (majd esetleg összecementálódása) révén kialakuló törmelékes üledékes kőzetek.

Az alábukási övezetben a kőzetek egy része felgyűrődik, hegységként kiemelkedik(1).

A mélybe került anyagok viszont a nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására megolvadnak, átkristályosodnak és átalakult kőzetekké alakulhatnak (agyagpala, fillit, zöldpala, csillámpala, gneisz). Az alábukó lemezek legmélyebbre csúszó kőzetrétegei a földköpenyben felolvadnak és a magmaáramlások révén újra bekerülnek abba a körforgásba, melynek felszálló ágánál az óceáni hátságok születnek.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy valamennyi földi kőzet elsődleges kiindulási anyaga az óceáni hátságok mentén keletkező magmás kőzet, innen indulnak és ide térhetnek vissza a kőzetanyagok körforgásuk során.

A kőzetlemezek mozgása feszültséget kelt a kőzetburokban. Az egymáshoz közeledő kőzetlemezek oldalirányú nyomásának hatására a képlékeny kőzetrétegek felgyűrődhetnek. A mozgásból adódó húzó- és nyomóerő viszont eltörheti a kőzetrétegeket, s ezáltal függőleges vagy vízszintes irányban vetődés (a kőzetrétegek törésvonal menti elmozdulása) jöhet létre. Ez azonban már a felszínfejlődés folyamata, mely a domborzat kialakulásához vezet.

A legfontosabb kőzetek csoportosítása

Keletkezés szerint Kőzet Példa Hazai lelőhely(ek)
Magmás mélységi gabbro Bükk: Szarvaskő
magmás gránit Mecsek: Mórágy, Velencei-hg.
bazalt Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy, Ság, Somló, Somoskő, Salgó, Kab-hegy
vukláni kiömlési (a felszínen megszilárduló lávából) andezit Mátra, Börzsöny, Cserhát, Zempléni-hg, Visegrádi-hg.
riolit Zempléni-hg.
dácit Zempléni-hg.
vulkáni törmelékes (a szóródó vulkáni törmelékanyagból) tufák (bazalt, andezit, riolit- és dácittufa) Megegyezik a kiömlési kőzetek lelőhelyeivel
Üledékes törmelékes üledékes (a szárazföldi kőzetek aprózódásából) homok Bükk: Mályi, Mecsek: Bükkösd, Mór, Fehérvárcsurgó
homokkő Balaton-felvidék, Mecsek: Jakab-hegy, Budai-hg.: Hárs-hegy
agyag Budai-hg.: Kiscelli-agyag
márga Budai-hg.
mészkő Budai-hg., Pilis, Gerecse, Cserehát, Bükk, Aggteleki-hg.
dolomit Budai-hg., Vértes, Bakony, Keszthelyi-hg.
vegyi üledékes kősó ---
mészkő Bükk, Bakony
szerves eredetű üledékes kőszén Dunántúli-khg., Mecsek
kőolaj, földgáz Zalai-dombság, Dél-Alföld, Bükkalja
Átalakult(metamorf)   gneisz Soproni-hg.
fillit Kőszegi-hg.
csillámpala Kőszegi-hg.
kontakpala Velencei-hg.
márvány ---

(A legfontosabb kőzetek bemutatása, leírása a II. kötetben található: Fontosabb kőzeteink leírása )

3.1.2. Ásványok, ásványi nyersanyagok

Az ásványok a földkéreg egynemű, állandó vegyi összetételű, természetes eredetű kőzetépítő anyagai.

Az ércek olyan ásványok vagy ásványtársulások, melyeknek fémtartalma gazdaságosan kinyerhető.

Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során.

Ha eredetüket vizsgáljuk, közvetve vagy közvetlenül mindig a magmához jutunk. A magma lehűl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvő útján, s a lassan kihűlő izzó anyagokból a hőmérséklet csökkenése következtében meghatározott sorrendben válnak ki az alkotórészek. A mélyből forróvizes oldatok is feltörnek, s a kőzetek repedéseiben telérképződést eredményeznek (hidrotermális ásványok képződése).

Magmás ásvány- és ércképződés

1. Higany 6. Molibdén 11. Wolfram
2. Cink 7. Vas 15. Arany
3. Ólom 8. Titán 16. Kvarc
4. Réz 9. Urán
5. Ón 10. Pirit

Az ásványi nyersanyagok keletkezésének másik módja az üledékképződés. Mállás során a kőzetek nagy része feloldódik, vegyi átalakuláson megy át. Az ellenállóbb ércásványok eredeti helyükön feldúsulnak. A felaprózódott kőzetek elszállítása során arany, platina és óntorlatok jöhetnek létre a folyóvizek mentén, ill. a mállás során feloldódott anyagokat a folyók tavakba, tengerekbe szállíthatják és ott kicsapódva is felhalmozódhatnak.

Keletkezhetnek egykori élőlények anyagának bomlásából is. (Planktonok elpusztult maradványaiból a kőolaj és a földgáz, magasabb rendű növények pusztulásával szénfélék és az élőlények tevékenysége során (pl. a korall mészkő kálcit anyaga).

A legfontosabb ásványi nyersanyagok csoportosítása

ÁSVÁNYI ANYAGOK PÉLDA HAZAI ELŐFORDULÁS
Mélységi magmás ércképződés (a kéregben lehűlő magmából) wehrlit Bükk: Szarvaskő
Hidrotermális érc- és ásványképződés (a forróvizes oldatokból) pirit, kalkopirit, szfalerit, galenit Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya,
sziderit Rudabánya
kvarc-félék, barit Gyöngyösoroszi, Rudabánya, Telkibánya
chabazit (zeolit-féle), dezmin (zeolit-féle) Telkibánya, Dunabogdány: Csódi-hegy
kálcit, aragonit Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk, Budai-hg.
Kőzetelváltozások melegvíz hatására
kaolinosodás (riolitpor savas közegben történő elbomlása) hidrotermális, kaolin Zempléni-hg.: Mád
kovásodás (amorf, vagy nem kristályos kvarc félék) kalcedon, kvarcit, opál-félék Zempléni-hg.: Mátra
Vulkáni kiömlési ásványi anyagok képződése gyors felszíni lehüléssel (üveges szerkezet) perlit Zempléni-hg.: Pálháza
Üledékes ásványok oxidációs öv ásványai (légköri O2) sziderit, limonit Rudabánya, Budai-hg.
azurit, malachit Rudabánya, Recsk
mangán, rodokrozit Úrkút, Eplény
karsztos kőzetek mállása során keletkezett ásvány bauxit Bakony, Vértes
szilikátos kőzetek mállása során keletkezett ásvány agyagásványok: bentonit, kaolin Zempléni-hg.: Mád, Rátka
tengervízből kiülepedett, vagy másodlagosan keletkező agyagmálladék gipsz Mátra: Gyöngyösoroszi, Zempléni-hg: Perkupa
vegyi és szerves eredetű kalcit, aragonit Budai-hg
dolomit Gánt, Mány, Felsőpetény
szerves eredetű diatómaföld Mátra: Szurdokpüspöki
kőolaj, földgáz Zalai-dombság, Alföld déli része, Bükkalja
barnakőszén Dunántúli-középhegység
lignit Bükkábrány, Várpalota, Torony
Metamorf kőzetek ásványai talkum (zsírkő) Felsőcsatár
Savanyú magmás és metamorf kőzetek ásványai biotit, muszkovit, amfibol Kőszegi- és Soproni-hg, Mecsek, Velencei-hg

Az ásványokat osztályozhatjuk hasadás és törés alapján: kitűnően-, tökéletesen-, közepesen- és tökéletlenül hasadó, ill. nem hasadó ásványok csoportjai.

A kristályokat belső szerkezetük és megjelenési formájuk szerint rendszerbe foglaljuk (pl. szabályos, négyzetes, rombos ...)

Meghatározás szempontjából alapvető tulajdonság az ásványok keménysége, vagyis ellenállása a külső mechanikai hatásokkal (pl. karcolhatósággal) szemben. A skála a legpuhább ásványtól a legkeményebbig tart. Minden ásvány a nálánál keményebbel karcolható.

Keménységi fokozatok:

  1. Talk (Zsírkő): Körömmel karcolható
  2. Gipsz: Körömmel karcolható
  3. Kalcit: Acéltűvel, rézpénzzel karcolható
  4. Fluorit: Acéltűvel, rézpénzzel karcolható
  5. Apatit: Késsel karcolható
  6. Ortoklász: Késsel karcolható
  7. Kvarc: Acélreszelővel karcolható
  8. Topáz: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal
  9. Korund: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal
  10. Gyémánt: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal

A drágakövek ritkák, szépek és nagyon kemények, tehát nehezen karcolhatók. Ilyenek: a gyémánt, a zöld színű smaragd (a berill ásvány változata), a korund sárga, barna köve, kék változata a zafír és vörös színű módosulata a rubin. A féldrágakövek kevésbé ritkák, kicsit puhábbak (hetes keménységűek), többségük kvarc módosulat (ametiszt, füstkvarc, hegyikristály), vagy megkövült fa (faopál, fekete borostyánkő), illetve fosszilis fagyanta (borostyán). (Néhány fontosabb ásvány leírása a II. kötetben található: Gyakrabban előforduló ásványok leírása)

3.1.3. Ősmaradványok

Kövület minden elhalt állatból és növényből keletkezhet, ha gyorsan betemeti az iszap vagy homok. A gyors betemetés legvalószínűbb helye a tenger, ahol állandó üledékképződés folyik, szárazföldön a tavak, lagúnák, folyótorkolatok területe. Az oroszországi tundravidék fagyott földjében olyan mamutokat is találtak, melyeknek minden porcikája megőrződött.

3.1.4. A felszín formakincsei

Hazánk területe nem önálló szerkezeti egység, része az alpi-kárpáti hegységvonulattal és a Dinaridákkal szegélyezett belsőkárpáti medencéknek. Az ország felszínének mai arculata a földtörténeti újkor negyed időszakában alakult ki. A felszíni formák többsége, a mai vízhálózat, a talajtakaró, a növény- és állattársulások ekkor keletkeztek. Domborzatunk alapvető jellemvonása a felszín gyenge függőleges tagolódása: dominálnak az alföldi területek, az 1000 méter feletti hegységek hiányoznak. Mindezek ellenére vidékeink mégsem egyöntetűek. A felszínre ható belső- (nehézségi erő, magmaáramlás, belső hő és nyomás) és külső erők (időjárási elemek, víz, jég, élővilág) együtteséből eredően a térszín változatos. A domborzaton felismerhetjük az építő- és pusztító természeti erők munkájának nyomait, a gyakorlott szem szinte "belelát" a domborzati formák mélyébe.

A felszín (a terep) két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtő. A lejtő a domborzatnak olyan része, amely a vízszintessel szöget zár be. A lejtők formájából következtethetünk a külső erők munkájának jellegére. Az egyenes(a) és domború(b) lejtők pusztuló felszínek, mint például a mélyülő folyóvölgyek lejtői, míg a homorú(c) lejtők épülők. A szabályos lejtők(d) ritkák.

a)

b)

c)

d)

A hegységek magasságuk alapján középhegységek (tszf. 500-1500 méterig) és magashegységek (tszf. 1500 méternél magasabb kiemelkedések) lehetnek. Megjelenésük, szerkezetük, valamint kőzetanyaguk alapján is megkülönböztetjük őket.

A kiemelkedő hegykúp legtöbbször arra utal, hogy a fekvőüledékeket a központi részen áttörte a felszínre ömlő vulkáni láva, s ezek a keményebb kőzetek jobban ellenálltak a külső erőknek, lassabban pusztultak le (romvulkánok) (pl. Mátra, Börzsöny, Zempléni-hg. vulkánjai).

A tanúhegyek üledékes kőzetrétegeit a feltörő bazalt láva befedte, s így megvédte az alatta lévő puhább rétegeket a lepusztulástól, megőrizve a felszín "eredeti" magasságát (pl. Tapolcai-medence tanuhegyei, Ság, Somló, és Somoskő, Salgó).

A lakkolit jelentése: "rejtett kő". A mélyből a felszín felé emelkedő láva útközben megrekedt, és az üledékek alatt "gomba alakban" megszilárdult. A fedőrétegek legtöbbször kontakt palákká alakultak, ezeket a külső erők lepusztították, s ezáltal felszínre került a magmás kőzet (pl. Velencei-hg., Csódi-hegy).

A törésvonalak (a kőzetlemezek mozgásából eredő húzó- és nyomóerő törésfelületei) mentén vetődéssel rögökre szakadt hegységeket röghegységeknek nevezzük (pl. Dunántúli-középhg.). Az egymást keresztező törések által közrefogott kiemelkedés a sasbérc. Többnyire keményebb üledékes kőzetből (mészkő, dolomit, márga) áll (pl. Sas-hegy, Gellért-hegy).

Az erősen lepusztult, tönkösödött "egyenes" felszínű hegyhátak rétegei többségükben zavartalan helyzetűek. A külső erők eróziós (koptató) tevékenysége nyomán a hegyek tetején fennsíkok keletkeztek (pl. Bükk: Kis- és Nagy-fennsík, Bakony: Veszprémi-fennsík). Réteglépcsők akkor keletkeztek, amikor az egy irányba dőlt rétegek a törésvonalak mentén kiékelődtek, ezáltal a felső- és alsó rétegtábla között meredek lejtők jöttek létre (pl. Gerecse: Bajóti Öregkő, Pilis: Oszoly-tető).

A nyereg a hegyhátak, ill. a gerinc bemélyedő része (pl. Pilis-nyereg, Kétbükkfa-nyereg).

Enyhébb lejtőjű, alacsonyabb (tszf. 200-500 méter magas) kiemelkedések a dombságok. Felszínüket a külső erők pusztították le és alakítják ma is. Többnyire laza üledékes kőzetekből (agyag, homok, lösz) épülnek fel. A lejtőket árkok, vízmosások tagolják (pl. Dunántúli-dombság).

A völgyek a hegyek és dombok kísérői (egy irányba lefolyással rendelkező hosszanti katlanok). Helyzetüket lefutásukat) legtöbb esetben a törésvonalak szabták meg, ezek mentén a víz és a szél munkája jobban érvényesült, így eróziós völgyek keletkeztek. A völgyek alakja függ a lejtők kőzetanyagától. Minél keményebb a kőzet, annál nagyobb lehet a lejtő meredeksége.

A horhos (vízmosás) kisebb, majdnem függőleges oldalú völgy.

A medencék nagyobb kiterjedésű, szabálytalan lejtőkkel határolt, törésvonalak mentén megsüllyedt "tálszerű" bemélyedések (pl. Zsámbéki-medence, Tapolcai-medence, Borsodi-medence...).

Nagy kiterjedésű, alacsony (tszf. 0-200 méterig terjedő) síkságok az alföldek. Területüket a folyamatos süllyedés révén egykori tengerek üledékei, majd a folyóvizek és a szél hordalékai töltötték fel.

Folytatás: Terepismeret, térképismeret, tájékozódás

2. kötet: Kőzet- és ásványfelismerés; gyűjtés



Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja