3.3. Vízburok (hidroszféra)

A vízburok döntő tömege az óceáni medencékben található. A körforgás révén azonban a Föld vízkészlete állandó mozgásban van, s így az összes geoszférát összekapcsolja. E hatalmas tömegű "vándorláshoz" az energiát a napsugárzás biztosítja. A földfelszín 71 %-át, mintegy 350 millió km˛ felületet borít víz.

Földünk hatalmas vízkészletének (kb. 1200 millió kmł) 97 %-a a sós víz és csak alig 3 %-a (kb. 36 millió kmł) az édesvíz, de ennek is döntő része, kb. 2,2 % jégtakaróként halmozódott fel, elsősorban a Déli-sarkvidéken. Az emberiség rendelkezésére - elsősorban a folyókban és tavakban - az édesvízkészlet 1%-a, a teljes földi vízkészlet 0,03 %-a áll, ebből kell gazdálkodni!

3.3.1 A víz jelentősége

A víz az élet bölcsője volt, ma is az élet egyik feltétele. Minden élőlény elsősorban vízzel "táplálkozik", s ebből épül fel testtömegének döntő része is. Egy ember szervezetének kétharmad része víz, a medúzáknál viszont ez az érték elérheti a 98 %-ot.

Az élővilág az élet kialakulása óta eltelt 3,5 milliárd év alatt jól alkalmazkodott a vízi környezethez (víznyomás, fényviszonyok, közegellenállás, felhajtóerő, áramlási sebesség....)

Hazai vizeink élővilága - mivel jelentős mélységek nincsenek - főleg a folyási sebesség alapján osztályozható. E szerint létezik gyors sodrású (pisztrángról elnevezett), közepes sebességű (márna) és lassan áramló (dévér) élőhely, szinttáj.

A vízben is a Nap sugárzása az élet alapja. Ennek energiáját hasznosítják a növények (algák és a fejlettebbek egyaránt) az oldott tápanyagok és a szén-dioxid beépítéséhez. A moszatokat parányi férgek, rákok, rovarlárvák és más növényevők kebelezik be. Őket fogyasztják az apróbb halak (ivadékok), míg ezeket a ragadozó halak eszik meg. Az így kialakult táplálékláncok elhalt szervezeteit a lebontó mikroorganizmusok elemi tápanyagokká bontják le, s ezek a növények számára újra felvehetővé, hasznosíthatóvá válnak. Ez a víz anyagforgalmának (az anyagok körforgásának) erősen redukált, leegyszerűsített modellje.

A gázanyagcsere körfolyamatában a növényi fotoszintézis oxigént biztosít. Ez a növényi és állati légzés során hasznosul, ugyanakkor a gázcsere révén keletkezett szén-dioxidot a zöld növények a szintézis folyamán újra beépítik. Ezek után érthetővé válik a világóceánok szerepe a légkör szén-dioxid tartalmának szabályozásában. A tengeri növények által felhasznált szén-dioxid egy része kőolajba, földgázba, mészkőbe, dolomitba, ill. a tengerpartokon szénbe épül be. Ezáltal hosszú időre (millió évekre) eltűnnek ("tárolóba" kerülnek) az anyagkörforgásból, csökkentve a Föld éghajlatának felmelegedését (az üvegházhatást). Az utóbbi több, mint száz évben az emberi tevékenység gyorsuló ütemben juttatja vissza a légköri felmelegedést fokozó gázt a szerves energiahordozók égetésével.

Legalább ilyen jelentőségű a földfelszín kétharmadát borító hatalmas víztömegek (az óceánok és tengerek) éghajlatmódosító hatása. Ennek oka a víz - levegőtől eltérő - fajhője. Ezáltal a tengerpartok éghajlata kiegyenlítettebbé (a szélsőséges hőmérsékletektől mentessé) válik.

A víztömegek lassabb felmelegedése következtében nyáron hűvösebb, míg télen a víz jobb hőtartóképessége miatt enyhébb a tengerpartok hőmérséklete, mint környezetüké.

A környezettől való eltérést hőmérsékleti anomáliának nevezzük (nyáron a hűtőhatás miatt negatív /-/, télen a "fűtő" jelleg következtében /+/ értékű).

Az állandóan magas páratartalom szintén befolyásolja a partvidék éghajlatát, azáltal, hogy rendszeres, egyenletes csapadékot biztosít.

3.3.2. Víz mindenütt

Ha vizekről beszélünk, elsősorban az óceánokra, tengerekre, folyókra, tavakra gondolunk, holott víz szinte mindenütt van:

A Föld felszínére jutó víz egy része elpárolog, s visszakerül a légkörbe. A fennmaradó víz a felszínen lévő vizeket (folyóvizek, tavak, tengerek, óceánok) táplálja, illetve beszivárog a talajba. Az utóbbi esetben felszín alatti vizekről beszélünk. A talajban a talajszemcsék között lévő vizet talajnedvességnek nevezzük. A talajvíz az első vízzáró (pl. agyag) réteg fölött felhalmozódó leszivárgó víz. Ez táplálja a forrásokat, talajvíz kutakat (kerekes kút, gémes kút). Hazánkban erősen szennyezett, elsősorban a trágyázás (műtrágyák, főleg a nitrogén-műtrágyák, szerves trágyák) és növényvédő-szerek miatt, de jelentős szennyezést okoznak a szennyvizek is, például a nem betonozott falu szikkasztó gödrökből kiszivárgó szerves ürülékek. Erősen szennyezett a hulladéklerakóhelyek alatt lévő talajvíz is. A leszivárgó csapadékkal az egészséget erősen károsító (pl. sugárzó- és vegyi) anyagok kerülhetnek a talajvízbe. Az ásott kutak vize éppen ezért ivásra ritkán alkalmas. Ivóvízként a rétegvizeket érdemes fogyasztani, mivel ezeket alul-felül vízzáró réteg szigeteli.

A mélyben hosszabb utat megtevő víz felmelegedhet: a 20 şC-nál melegebb rétegvizet hévíznek nevezzük. A kőzetekből sok ásványi anyagot is oldhat magába a víz, ezek az ásványvizek. Hazánk mind hévizekben, mind ásványvizekben gazdag ország.

A karsztvíz a karsztosodásra hajlamos kőzetek (mészkő, dolomit, esetleg lösz és gipsz) repedésein leszivárgó, építő, szállító és romboló munkát végző víz. Oldó hatását a talajban lévő levegőből felvett szén-dioxid segítségével képzett gyenge sav adja. Többnyire a hajszálrepedések mentén lép reakcióba a kőzettel. Így keletkezhetnek a felszíni tálszerű berogyások, a dolinák, s a barlangok kialakulása is ily módon kezdődik.

Az oldott anyaggal telítődött karsztvíz már csak szállít, majd az oldatban tartott ásványokat - többnyire kalcium-karbonátot (CaCO3) - lerakja. Így keletkezik a cseppkő és a mésztufa (tetaráta).

A legszebb, legkomplexebb karsztjelenség: a barlang. Létrejöttéhez nemcsak oldás (korrózió) de koptatás (korrázió) is szükséges. Ennek feltétele egy olyan barlangi patak, melynek víznyelőjén a felszínről, a barlangot felépítő kőzetnél keményebb kőzetek - mint "vésők" (kvarckavicsok) - sodródnak be. (A karsztjelenségek rajzos bemutatása a II. kötetben található.) A karsztvíz karsztforrásként tör felszínre. Ezek vízhozama jelentős, ugyanakkor erősen ingadozó. Mindig tiszta, iható vizűek.

A felszín alatti vizek a hegylábaknál, a lejtők aljában forrásként jutnak ki a felszínre (talajvízforrás, rétegvízforrás, karsztforrás).

A forrásokból ér, csermely, patak, folyó, majd folyam növekszik. Túráinkon az ér, csermely még nem jelent akadályt, egy patak már okozhat gondot, a folyó és a folyam már csak híddal "győzhető" le.

A folyók csak az ember létezéséhez képest állandóak, az állóvizek még gyorsabban változnak. "Öregedésüket" feltöltődésük okozza, így lesz a tóból fertő  mocsár  láp  láprét  rét és végül erdő.

A tavak vízcseréje igen sok időt igényel, így öntisztulásuk is lassabb folyamat, ezért fokozottan érzékenyek a szennyezésekre.

A vizek minőségi állapotáról jól tájékoztat a benne élő élővilág és a vízparti környezet.

Termálvizeink és gyógyvizeink a következő csoportokra oszthatók:
(Hubai József: Magyarország erőforrásainak geográfiája 1992.)

Termál- és gyógyvíz fajták Jellemzői Gyógyhatásuk Földrajzi elhelyezkedésük
Termálvíz/ hévíz 20-25 şC, átlagos sótartalom - - - Esztergom, Visegrád, Szeged, Miskolc stb.
Szénsavas, savanyú vizek Sótartalmuk kevés Szívbántalmakra jó Balatonfüred, Csopak, Kékkút stb.
Alkáli- hidrogén- karbonátos vizek Sótartalom 1000 mg felett Emésztőszervi zavarokat gyógyít Zalakros, Gyula, Nagyatád, Szolnok, Debrecen, Bükkszék
Kalcium- magnézium- hidrogén- karbonátos vizek Sóban, szénsavban gazdag Vérkeringési zavarokra Eger, Balatonfüred, Bük
Kloridos vizek Sóban gazdag Reumatikus, nőgyógyászati betegségekre Sárvár, Nyíregyháza, Győr, Kalocsa
Szulfátos, keserűvizek Nátriumban, magnéziumban, szulfátokban gazdag Emésztőszervi zavarokra Nagyigmánd, Tiszajenő, Alag stb.
Vasas vizek Nátrium és szulfátionok Nőgyógyászati betegségekre Parád stb.
Kénes vizek S-, Ca-, Mg-, H-, Cl-ion, CO3-ion Reumára, nőgyógyászati és bőrbetegségekre Balf, Parád, Harkány, Parádsasvár, Mezőkövesd, Erdőbénye
Jódos-brómos vizek Főleg jódban gazdag Mozgásszervi betegségekre, nőgyógyászati bántalmakra, légúti és vérkeringési problémákra Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag-Berekfürdő, Kecskemét, Cegléd, Eger, Bükkszék, Mosonmagyaróvár
Radioaktív vizek Sugárzóanyag- tartalmuk csekély, nem károsít Mozgásszervi betegségekre, ideggyulladásra, sérülések utókezelésére, mirigy-zavarokra Hévíz, Eger, Miskolctapolca stb.

3.3.3. A vizek védelme létkérdés

A légköri, felszíni és felszín alatti vizek ismeretében azt gondolhatnánk, milyen hatalmas is a Föld vízkészlete; hogy-hogy mégsem elegendő? Pedig a természetes vizek - az előzőekben utaltunk rá - megújuló, öntisztuló képességgel rendelkeznek, elsősorban élőviláguk révén. Ma már sajnos az emberi tevékenységek (ipar, mezőgazdaság, háztartások, katasztrófák ....) okozta terhelést a vizi tisztító szervezetek nem képesek tolerálni (kiegyenlíteni). Ennek oka, hogy ma az ember nagy tömegben és sokféle célra (ivóvíz, ipari víz, öntöző víz, viziút, vizienergia, sportolás, pihenés, haltenyésztés, gyógyászat ....) használja, s eközben szennyezi a vizeket. Ma már Európa, s köztük hazánk legtöbb vize nemhogy ivásra, de fürdésre sem alkalmas! A tiszta víz pedig egyre nagyobb érték, s mással nem pótolható!

A bevezető részben említettük, hogy az emberiség rendelkezésére a Föld hatalmas vízkészletének csak mintegy 0,03 %-a jut, s ez az édesvíz-mennyiség elsősorban a folyók, tavak vizét jelenti.

Az USA egy állampolgárára átlag 600 liter, míg magyar honfitársainkra kb. 300 liter tiszta ivóvíz felhasználás jut naponta. A hasznosítás végeredménye minden esetben szennyvíz, melynek 1 mł-e 12-15 mł tiszta vizet tesz élvezhetetlenné. Ugyanakkor 1 mł kőolaj egymilliószor több vizet változtathat halott térséggé! Ezért kell a vízzel jól gazdálkodnunk!

A vízgazdálkodás szakterületei:

  1. Szabályozás: ár- és belvízmentesítés, partvédelem, lecsapolás
  2. Vízhasznosítás: víztározás- és kiemelés, csatornák építése
  3. Vízminőségvédelem: korszerű technológiák, tisztítás, csatornahálózat

Folytatás: Talajtakaró (pedoszféra)

2. kötet: Magyarország vízrajza



Zöld kalandra fel
    Magyarország vízrajza
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja