2.1.2. Gyakrabban előforduló ásványok leírása

Aragonit: Fehér, kristályos szerkezetű, a 70 şC-nál melegebb hévíz hatására kiváló kalcium-karbonát (CaCO3). (Bátori-barlang, Pálvölgyi-barlang, Szemlőhegyi-barlang, Ferenchegyi-barlang ...).

Kalcit: Jól hasadó, tűvel karcolható, átlátszó vagy fehér, halványsárga mészpát (CaCO3). Hévizes barlangokban megjelenési formája a borsókő, mely kis gömböcskék "karfiol"-szerű tömege (Bátori-barlang, Szemlő-hegyi-barlang...). A hidegvizes karsztbarlangokban cseppkő formában válik ki (Baradla-barlang, Abaligeti-barlang...).

Gipsz: Táblás, prizmás megjelenésű, gyakran "fecskefark" ikerkristályok formájában kiváló, színtelen, átlátszó ásvány. Anyaga: kalcium-szulfát (CaSO4 . 2H2O). Hevítésre kristályvizének egy részét elveszíti (égetett gipsz). Tömegesen tengervízből válik ki. Másodlagosan agyag mállásakor keletkezhet, de hévforrásokból közvetlenül is kikristályosodhat (Felső-petény, Nógrád, Perkupa, Gánt).

Barit: Táblás vagy oszlopos alakú, fehér, színtelen, barnás, vöröses, sárga és kékes árnyalatú lehet. Nagy sűrűsége miatt feltűnően súlyos, "súlypát"-nak is nevezik. Anyaga: bárium-szulfát (BaSO4), mely hidrotermális, forró vizes oldatból válik ki (Gyöngyösoroszi, Rudabánya).

Kvarc: Kovasav (szilícium-dioxid SiO2) tartalmú, hazánkban is gyakran előforduló - a Föld egyik legelterjedtebb - ásványa. Nem hasad, nehezen törik, rendkívül kemény, az üveget erősen karcolja. E tulajdonságai alapján jól elkülöníthető a kalcittól. Hidrotermális keletkezésű darabjai víztiszta, prizmás, piramisos kristályformákban jelennek meg.

Pirit: Aranyságra kocka vagy gömbölyded kristályok formájában megjelenő hidrotermális eredetű vasszulfid (FeS2). Kagylós törésű, kemény, érces ásvány, acéllal ütve szikrázik. A kénsavgyártás egyik alapanyaga. Felszín közelében limonittá és vasoxiddá bomlik (Mátyás-hegy, Csillaghegy, Gyöngyösoroszi).

Kalkopirot: Sárga vagy aranysárga színű, zöldes árnyalatú, négyzetes kristályok, vagy telérek formájában megjelenő, nem hasadó réz-vas-szulfid (CuFeS2), iparilag fontos rézásvány. A forró vizes fázisban válik ki (Mátra: Recsk).

Limonit: Barnavasérc, vasoxi-hidroxid, pirit vagy sziderit mállásával keletkezhet. Gyakori ásvány, minden kőzettípusban megjelenhet, legtöbbször, mint a kőzetek színezőanyaga, de opálszerű, kagylós törésű változatai is előfordulnak (Budai-hegység: Határnyereg, Gellért-hegy).

Bauxit: Téglavörös, vörösesbarna, fénytelen, érdes tapintású, erősen nedvszívó alumínium-oxid, vasoxid tartalmú ásványi nyersanyag. Meleg, csapadékos (trópusi) körülmények között mállással keletkezik. Az alumíniumipar érce. Hazai bauxitjaink a középkor végén, karbonátos kőzetek (főleg mészkő) mállásából halmozódtak fel (Bakony, Vértes).

Földpátok: Szilikátokban gazdag mélységi- és kiömlési (vulkáni) magmás és átalakult kőzetek legfőbb kőzetalkotó ásványai. Leggyakoribb típusai: a fehér színű plagioklászok és a vöröses színű ortoklászok.

Színes kőzetalkotó ásványok: Ide tartozik a fehéres-ezüstös muszkovit csillám, illetve a fekete biotit csillám, a szintén fekete amfibol és a piroxének. Szilikát tartalmú magmás és átalakult kőzetek alkotói.

2.1.3. Leggyakoribb kövületek bemutatása

1. Tengeri liliom: (természetes nagyság) A tüskésbőrű állatok élőhelye elsősorban zátonyos, erős vízmozgású, sekély tengerpart volt. Ott ringatóztak hosszú nyelükön a fenék szikláihoz rögzülten. A víz sodorta táplálékot a "virágkelyhet" alkotó tapogatókarok szűrték ki. A fosszíliák fennmaradása annak köszönhető, hogy testük felszínét apró, kemény, egymáshoz ízesülő mész-lemezkék borították (triász időszak; pl. Aggteleki-karszt, jura és kréta időszak: Dunántúli-középhegység).

2. a. Ammonitesz (kőbél, természetes nagyság) Találó magyar neve: csigaházas polip. A puhatestű mélytengeri ragadozó (a mai polipok őse) a csigaház legelső, legnagyobb kanyarulatában lakott, a többi rekeszben a lebegést segítő gáz volt. (Jura időszak; pl. Gerecse, Bakony.)

2. b. Belemnites: (belső váz, természetes nagyság) Belsővázas, jól úszó ragadozók voltak. A tintahalak korai őseiként a földtörténeti középkor tengereit nagy tömegben népesítették be (jura időszak; pl. Dunántúli-középhegység).

3. Cerithium: (természetes nagyság) A képen bemutatott példány nagytermetű, díszítetlen házú, tengeri faj volt. Sok fajuk azonban erősen díszített házban, változó sótartalmú vizekben tenyészett. (Harmadidő-szak: eocén, miocén; Dunántúli-középhegység, mészkő, márga és homokos, agyagos kőzetei pl. Dorog, Gánt...)

4. Ostrea: (egyik héj, méretaránya 1:1) A ma élő osztrigák rokona, a tenger partközeli, erős hullámzásnak kitett aljzatán alkotott nagy padokat. Asszimetrikus két héjából, az igen vastag, erősebb maradt meg (harmad-időszak: eocén, pl. Dunántúli-hegység).

5. Nummulitesz: (nummulinás mészkő, méretaránya 1:1) Íme, a látható egysejtű mészváza! Ugyanis e lencsényi-fémpénz-nyi "Szent László pénze" maradványok üregeit egyetlen amőbaszerű egysejtű lény lakta. A harmadidőszaki eocén kor melegvízű tengereit óriási, kőzetalkotó tömegben népesítették be (pl. Dunántúli-középhegység eocén mészkövei, márgái).

6. Pecten: (kagylóhéj, méretaránya 1:1) E kagylók a teknő búbjának két oldalán lévő lemezszerű fülről ismerhetők fel. Díszítéseik igen változatosak. A tenger fenekén éltek, kiszűrve a lebegő táplálékokat. Ellenségük, a tengeri csillag elől teknőjüket össze-össze csapva "úszva" menekültek (harmadidőszak miocén lajta mészkövei; pl. Biatorbágy, Fertőrákos).

7. Korall: (koralltelep, méretaránya 1:1) Apró, csalánozó polip állatkák a melegvízű, sekély tengerekben éltek telepeket alkotva. Maga az állat mészből lakócsövet "épített" maga köré, melyből csak a forgókarok nyúltak ki a parányi lebegő zsákmány reményében (harmadidőszak miocén lajta mészkövei, de az ókori devon időszaktól a miocén végéig vannak kövületeik hazánk területén, pl. Fertőrákos).

8. Tengeri sün: (csupasz ház, méretaránya = 1:1) A tengeri liliomok rokona, a tüskésbőrűek törzsébe tartozik. Ezt bizonyíja a jól látható ötsugaras szimmetria. Fenéklakó. Névadó védőtüskéi az állat elhalásakor lehullanak a meszes vázról és elsodródnak (kréta és harmadidőszak mészkövei, pl. Dunántúli-középhegység).

2.2. Hogyan gyűjtsünk kőzeteket és ásványokat?

Természetvédelmi területeken, védett rezervátumok, nemzeti parkok területén mindenféle gyűjtés tilos!

Gyűjtésnél az egyik legfontosabb szerszám a geológuskalapács. A szükséges felszereléshez tartozik: a kézi nagyító, mintazacskó vagy doboz (értékesebb ásványoknak) és védőszemüveg sem árt. Az üledékes kőzetek vizsgálatához jól zárható üvegben gyenge (8-12%-os) sósavra vagy ecetsavra is szükségünk lehet. Fontos kellék a térkép, az iránytű és a jegyzetfüzet is. Gyűjtéskor írjuk fel a gyűjtés időpontját, pontos helyét (hegység vagy településnév), a minta származását (vágat, tárolótér, felhagyott kőfejtő, patakmeder, hegylábi felszín...).

Gyűjtés során ügyeljünk arra, hogy minél kisebb területet bolygassunk, feleslegesen ne "szemeteljünk", ne zúzzunk.

2.3. A mészkőhegységek jellegzetes formakincsei, karsztjelenségek

1. Töbör (dolina) 5. Szurdokvölgy
2. Polje 6. Víznyelő (ponor)
3. Lápa (uvala) 7. Barlang
4. Karrmező, ördögszántás 8. Karsztforrás

Folytatás: Domborzati idomok ábrázolása



Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja