7. EHETŐ-, GYÓGYÍTÓ- ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK

7.1. Vadon termő ehető növények

Gyümölcsök: áfonya (vörös és fekete), berkenye, bodza (fekete), csipkebogyó, galagonya, kökény, málna, som, szamóca, szeder (hamvas, fekete és erdei), vadalma, vadcseresznye, vadkörte (vackor), vadribizli...

Fűszerek: boróka (bogyó), borsikafű, citromfű, édeskömény, kakukkfű, komló, szurokfű, vadtorma (gyökér)...

Magvak: bükkfa makktermésének magja, mogyoró ...

Saláták, levesek: bükkfalevél (fiatal), csalánlevél (fiatal), kígyóhagyma levele, komló (fiatal "toboz"), madársóska levele, martilapu levele, "papsajt" (mályva) termése, salátaboglárka levele, vadsóska szára és fiatal levele ...

Teák: akácvirág, citromfű, csalán, hárs, kamilla, mecseki fű (méhfű)

Egyebek: sulyom termése (főve, sütve a szelídgesztenyéhez hasonló), mézga vagy macskaméz (vadcseresznye és szilvafák gyantája rágógumi helyett), akác- és bodzavirág sűrű palacsintatésztában kisüthető.

7.2. Gyakoribb ehető gombák

A gombák kereséséhez, felismeréséhez próbálunk segítséget nyújtani. A szedett gombák ellenőrzését ez nem helyettesítheti, ehhez szakember vizsgálata szükséges!

1. Csiperkék: Közepes- és nagytermetű gombák. Lemezeik szabadok, kezdetben halvány rózsaszínűek, majd gyorsan megbarnulnak. Spóraporuk csokoládébarna. Tönkjük galléros, színük fehér, vagy barnásan pikkelyes. Nyomásra sárguló, vagy tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek.

Összetéveszthetők a gyilkos galócával, de annak bocskora is van és lemezei mindig fehér színűek.

Erdei csiperke: Erdőkben nyáron és ősszel termő gomba.

Erdőszéli csiperke: Ritkás erdőkben, bokros, füves részeken májustól novemberig terem. Felismerését ánizs illata is segíti.

Kerti csiperke: Füves, trágyás helyeken, legelőkön áprilistól októberig terem.

Sziki csiperke: Szikes réteken, legelőkön nyáron és ősszel termő gomba.

2. Galambgombák: Többnyire közepes méretű, élénk kalapszínű gombák. A lemezek fehér, sárgás-fehér vagy sárga színűek. A gombák (lemezeik is) "pattanva törő" morzsalékos húsúak. A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük!

Ízletes nagy galambgomba: Erdeink nyári, őszi gombája. Lemezei sárga színűek, ízük nyersen sem csípős.

Kékhátú galambgomba: Lombos erdőkben főleg nyáron termő gomba. Kalapszíne: kékes-szürkés, lilás, zöldes árnyalattal. Nyersen is jóízű.

3. Korallgombák: Összetéveszthetetlen ágas-bogas, agancsszerkezetű, korallra emlékeztető, ritka, de általában nagyobb termetű példányok. Rágós, nehezen emészthető, de kiadós gombák.

Rózsás korallgomba: zártlombú, savanyú talajú, bükkösök és gyertyános tölgyesek nyáron és ősszel termő gombája. Rövid tönkje vastag, ágvégei kurták és rózsás színűek.

Sárga korallgomba: Az Északi-hegyvidék savanyú talajú erdeiben terem nyáron és ősszel. Tönkje vaskos, húsa rostos, szívós és fehér színű.

4. Őzlábgombák: Különböző méretű, pikkelyes-foltos kalapú, fehér-barna-vöröses színű gombák. A tönk megnyúlt, csöves, gyakran gallér (mozgatható) díszíti. Csak a feltűnően nagy termetűek fogyasztása javasolt.

Nagy őzlábgomba: Ritkás, ligetes erdőkben terem júniustól a fagyok kezdetéig. Húsa fehér (és az is marad), tönkje márványozott. (lásd a képen)

Piruló őzlábgomba: Ligetes erdőkben és erdőszegélyeken található júniustól novemberig. Húsa megtörve "elpirul", enyhén megvörösödik.

5. Pereszkék: Közepes vagy apró méretű, eltérő alakú gombák. Spóraporuk fehér, tönkjük húsos, lemezeik többnyire kiöblösödve nőnek a tönkhöz. Meghatározásuk néha nehéz.

Májusi pereszke: Ritkás erdőkben, erdőszéleken, bokros helyeken terem április-május hónapokban. Kemény húsú, vastag kalapú gomba.

Lila pereszke: Avarban gazdag talajon termő - főleg - őszi gomba. Húsának színe is lilás.

Fenyőpereszke: Fenyveserdők ősszel termő gombája. Apró, maximálisan 10 centiméter átmérőjű kalapja "mohás", pikkelyes és "liszt" szagú.

Tejpereszke: Főleg az Alföldön, füves helyeken, akácosokban nyáron és kora ősszel termő gomba.

6. Pöfeteg gombák: Gömbölyded vagy körte alakú, fehér-piszkosfehér színű, eltérő méretű gombák. Nem tagolódnak tönkre és kalapra. Míg belsejük fehér, fogyaszthatók. A fehér belső rész viszont egynemű legyen, mert ha kalap, lemez és tönkkezdemény ismerhető fel a kettévágott "tojásban", úgy az fejlődő gyilkos galóca!

Bimbós pöfeteg: Erdők gyepszintjének tavasztól őszig termő gombája. Fehér felületét letörölhető "szemcsék" vonják be.

Óriás pöfeteg: Főleg réteken, bokros helyeken terem nyáron és ősszel. Feltűnő - akár focilabda méretű - termőteste egyedülálló.

7. Vargányák (tinórú-félék): Általában nagy méretű, zömök, kemény húsú gombák. A kalap alsó oldalán a termőréteg csöves szerkezetű (nem lemezes). Spóraszíne legtöbbször olajbarna. A vörös termőrétegű és tönkű fajok mérgezőek.

Ízletes vargánya: Nyár elejétől késő őszig termő, erdőkhöz, elsősorban tölgyesekhez kötött gomba. Tönkje hálózatosan recés. (lásd a képen)

Király vargánya: Hegyvidéki lombos erdők gombája, mely nyáron és kora ősszel terem. Kalapja vöröses, a termőréteg és a tönk élénksárga.

Fenyőtinórú: Síkvidéki- és hegyvidéki fenyvesekben egyaránt megtalálható májustól késő őszig. Nyálkás kalapbőre könnyen lehúzható.

Molyhos tinórú: Erdőkben gyakori, nyártól őszig termő gomba. Kalapja fiatalon molyhos (bársonyos), húsa kissé kékül.

8. Egyéb fajok:

Sárga rókagomba: Hegyvidékeink savanyú talajú, főleg mohás részein gyűjthetők kora nyártól ősz közepéig. Kis méretű, sárga színű gomba. Kalapjának alsó része nem lemezes, hanem barázdált. Illata a sárgabarackra emlékeztet. (lásd a képen)

Késői laskagomba: Lombos fák törzsén októbertől akár tavaszig termő, hidegkedvelő gomba. Hozzá hasonló mérges rokona nincs.

Mezei szegfűgomba: Legelők, rétek, erdei tisztások gyepjének apró, tömeges megjelenésű gombája. Illata szegfűre emlékeztető, lemezei ritkák és felkanyarodók, színük világos barnás árnyalatú.

Keserű gomba: Hegyvidéki lombos erdőkben gyakori, nyári-őszi, nagy vagy közepes termetű fehér gomba. Kemény, fehér húsa megtörve fehér tejnedvet ereszt. Nyersen csípős ízű, csak sütve élvezhető. (lásd a képen)

7.3. Halálosan, vagy nagyon erősen mérgező gombák

1. Galócafélék

Gyilkos galóca: A legmérgezőbb gomba, tünetei (erős gyomorpanaszok) 6-12, ill. 24-36 óra múlva jelentkeznek, mire a méreganyagok már felszívódtak. Olajoszöldes kalapja, fehér spóratartó lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van.

Fehér gyilkos galóca: A fiatal csiperkével könnyen összetéveszthető, mivel annak lemezei halvány rózsaszínűek. A galóca kalapja és lemezei fehérek, jól fejlett gallér és bocskor jellemzi.

Tanulságként, figyelmeztetésként megjegyezzük:

fehér lemezes, galléros, bocskoros gombát sose szedjünk!

Légyölő galóca: Piros kalapú, fehér pöttyös (foltos) a mesekönyvek rajzairól ismert gomba.

Párducgalóca: Barna kalapján fehér pöttyök (foltok) - egykori burokmaradványok - jellemzik.

2. Susulyka-félék: Rostosan behasadozó kúpos kalapjukról jól felismerhetők.

Téglavörös susulyka: Fiatalon fehér kalap és tönk jellemzi, mely később magától vagy törésre is okker, ill. vörös színűre változik. Fehér lemezei a spóráktól rózsaszínes, majd barnás színűek, de sérülésre ezek is vörösek.

Selymes susulyka: Fehér kalap, tönk és lemez jellemzi.

Kerti susulyka: Barnás kalap, tönk és lemez jellemzi.

3. Pókhálósgombák: Sárgásbarna kalapú, ragadós, őszi erdei gombák, melyeken fiatalon a tönköt a kalappal összekötő fátyol jellemzi, később már csak pókhálószerű szálak látszanak a tönkön.

Mérges pókhálósgomba: Barnás árnyalatú kalap, széles, ritkán álló barnás-sárgás lemezek jellemzik, melyek a vaskos fehér tönkhöz nőnek.

4. Tölcsérgombák

Világító tölcsérgomba: Sárga tönkű és lemezű, sárga húsú, barnás kalapú, korhadó tuskókon élő gomba. A sárga rókagombához nagyon hasonlít, de az talajon él.

Parlagi tölcsérgomba: Füves területeken ősszel megjelenő gomba. Testszínű, szürkés-barnás kalapú és tönkű, enyhén penészszagú (dohos) fajta. Tönkje legtöbbször feltűnően hullámosan görbült.

Vörhenyes őzlábgomba: Apró termetű, fehér alapon barna pikkelyes kalapja, fehér tönkje és lemeze van.

5. Egyéb gombák:

Sárga kénvirággomba: Közepes termetű, nagy csomókban csoportosan élő, sárga színű, korhadó tuskókon előforduló gomba. Lemezei zöldes árnyalatúak, ez alapján jól felismerhető.

Nagy döggomba: Nagy termetű, világos színű (fehéres szürke, zöldesszürke, barnásszürke) selymes fényű, sugarasan szálas kalap jellemzi. Húsa feltűnően vékony, lemezei szélesek, sárgás, majd rózsaszín árnyalatúak. Erős, nagy fehér tönkje fényes, hosszában rostos. A csiperkétől megkülönbözteti az igen vékony húsú kalap és a gallér hiánya.

Fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ha egy állat megette, megrágta a gombát, még nem biztos, hogy az ember számára is ehető! Másképpen hat a méreganyag például a gerincesekre és a puhatestűekre. A csigák számára a gyilkos galóca nem méreg, míg az emberre nézve legtöbbször halálos.

Folytatás: Mérgező és gyógyító növények; szennyező anyagok



Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja