2. KISALFÖLD

Az Alföldhöz hasonlóan a folyók formálták, alakították ki a felszínét. A középső részén feltöltötték az üledékgyűjtő medencéket, míg a déli peremeken romboló, letaroló munkát végeztek.

Hazánkban itt érződik leginkább az óceáni éghajlat módosító hatása, rendszeresebb a csapadékeloszlás és kisebb az évi közepes hőingás.

A fejlett folyóvízi hálózatot a Rába, Marcal, Répce gyűjti össze és a Dunába vezeti.

Átalakult kultúrtáj, a védendő-védhető természeti értékeket a Fertő-Hanság Nemzeti Park védi.

2.1. Győri-medence

A Kisalföld központi része, ma is süllyedő, feltöltődő medence, melynek felszíne tökéletes síkság.

2.1.1. Szigetköz

Az Öreg- és a Mosoni-Duna között elterülő, zátonyos, szigetekkel, folyóágakkal tagolt ártéri világ. Hatalmas szárazföldi delta- és hordalékkúp vidék, jelentős természeti- és gazdasági (pl. ivóvízkészlet) értékekkel, melyeket erősen veszélyeztet a Bősi vízierőmű-rendszer.

2.1.2. Mosoni-síkság

Mély fekvésű, feltöltött, termékeny terület.

2.1.3. Rábaköz

A Rába és Répce közötti feltöltött síkság.

2.2. Fertő-Hanság medence

A Győri-medencétől nyugatra fekvő, rossz lefolyású terület. Mocsaras, lápos részeit - bár valószínűsíthető haszna kérdéses - lecsapolták.

2.3. Marcal-medence

A Kisalföld déli öblözete a Kemeneshát és a Bakonyalja között, tengelyében a névadó folyóval. Folyóvízi eróziós tevékenység, lehordás során alacsonyodott mai alföldi szintjére. Nyugati peremén a Ság (tszf. 278 m), keleti szélén a Somló (tszf. 433 m) bazalt vulkáni kúpjai jelzik az egykori felszín magasságát.

2.4. Rába-völgye

Az Alpokból lefutó folyók lerakott kavicstakarójába vágódott be, és hozta létre völgyét a sebes vízű Rába. Ezáltal az egységes, ún. nyugat-magyarországi kavicstakaróról leválasztotta a Kemeneshát területét.

2.5. Győr-Tatai-teraszvidék

A Kisalföld fokozatos elvégződése, kiékelődése keleti irányban, melyet az egykor magasabb szinteken folyó Duna teraszmaradványai jellemeznek.

3. ALPOKALJA

A Keleti-Alpok kristályos, átalakult kőzetű vonulatai itt nyúlnak át a felszínen és a mélyben is hazánk területére.

A táj éghajlata a hegységi területeken szubalpin jellegű, de a domborzat csak középhegységet formáz, melyeket az itt őshonos fenyvesek ékesítenek.

3.1. Soproni-hegység

A földtörténeti őskor átkristályosodott kőzeteire (gneisz, csillámpala) vastag harmadkori rétegek települtek csekély széntartalommal (Brennbergbánya hazánk első szénbányája volt). A hegység és a Balfi-dombság között a termékeny Soproni-medence található.

3.2. Balfi-dombság (Balfi-tönk, Fertő-melléki-dombság)

A Fertő-tótól délre lévő, fiatal üledékekkel - mészkő, kavics, lösz - fedett dombvidék.

3.3. Kőszegi-hegység

A Stájer-Alpok lealacsonyodó, keleti nyúlványa. A hegység, s egyben a Dunántúl legmagasabb pontja Írott-kő, tszf. 882 méter magas. A hegységet felépítő középkori átkristályosodott kőzetek (mészfillit, zöld pala) jó vízzárók, így sok a forrás, a gyors lefutású patak.

A közeli, felsőcsatári Vas-hegy dolomit röge itt idegen elem.

3.4. Vasi-dombság

A Rába-völgye és a kristályos kőzetanyagú Soproni- és Kőszegi-hegység közötti síkság jellegű, de tszf. 200 méternél magasabb terület, mely a lefutó folyók hordalékkúpjaiból olvadt össze többé-kevésbé egységes kavicstakaróvá.

3.5. Vasi-hegyhát és a Kemeneshát

Az előzőnél magasabb felszínű, de felépítésüket tekintve kavicsos fennsíkok. A szerkezeti mozgások (vetődések) kiemelték felszínüket, de közben a Rába, Zala és a Marcal pusztította peremüket, létrehozva a teraszokkal díszített folyóvölgyeket.

4. DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG ÉS A MECSEK

Változatos földtani szerkezetű, és még színesebb domborzatú nagytáj. A mai felszín döntően újharmadkori és negyedkori pleisztocén üledékekből (agyag, lösz, homok) alakult ki. A fiatal üledékek dimbes-dombos felszínét délkeleten meg-megtöri egy-egy kisebb középkori mészkőrög (Siklós, Beremend), a gránit anyagú Geresdi-dombok, és főleg a szigetként kimagasodó Mecsek és a Villányi-hegység.

A táj dombsággá tagolódásának okai a mélyben észak-déli irányban húzódó kőzetszerkezeti törésvonalak és az ezeket felszínen követő patakok, melyek a fiatal, laza üledékbe vágták meridionális (észak-déli) futású völgyeiket.

A nagytáj területén az óceáni (csapadékosabb) és a mediterrán (meleg) hatás egyaránt érvényesül, így éghajlata kiegyensúlyozottabb az országos átlagnál.

Jelentős a vidék erdősültsége, tölgy, bükk és fenyőerdők jellemzik.

4.1. Mecsek

Gyűrt szerkezetű, törésekkel feldarabolt tönkhegység. Kialakulásának bonyolult voltát a sokféle keletkezésű és különböző korú kőzet is jól mutatja: mészkő, homokkő, trachidolerit (andezit), feketekőszén.

4.2. Villányi-hegység

Középkori - triász, jura, kréta - mészkövek egymásra tolódott rétegeiből áll a 20 km hosszúságú rögvonulat.

4.3. Geresdi-dombság (Mórágyi-rög)

A Mecsek-hegység mélyében lévő, ókori, karbon kori gránit tömege bukkan felszínre. (Hasonló korú a Velencei-hegységet felépítő gránit is.)

4.4. Baranyai-dombság

Drávába futó folyóvizek által dombvidékké alakított lösztábla.

A 4.1 - 4.4. térséget együttesen Baranyai-szigethegységnek is nevezik.

4.5. Zselic, Völgység, Tolnai-hegyhát, Szekszárdi-dombság

Aprólékosan tagolt, sűrű völgyhálózatú löszös dombvidék a Mecsek és a Kapos folyó között.

4.6. Külső-Somogy

Az előző dombvidék Kapostól északra folytatódó része. Északi, a Balaton medencéjére, leszakadó peremét a boglári Várhegy bazalttufás kúpja színezi. A tónak futó löszhátak öblözeteiben (völgyek, félmedencék) egykor mocsaras területek, ún. berkek vize csillogott.

4.7. Belső-Somogy

Az elsődlegesen homokkal borított felszín kőzetanyaga az Ős-Duna hordalékkúpjából származik.

4.8. Zalai-dombság

Öt, észak-déli irányú vízfolyás által széles hátakká tagolt, tszf. 200-300 méter magas dombvidék. Jelentős nagyságú területeket agyag borít. A sok csapadék, a laza felszín és a meredek lejtők miatt nagymértékű talajpusztulás jellemzi. Az erősen tagolt felszín a népi életmódra is hatott, értékes néprajzi kultúrák jöttek létre Göcsej, Őrség és Hetés vidékén.

Folytatás: Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység


Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja