15.6. Magyarország közlekedésföldrajza

A központi fekvés, a medence jelleg kedvezett a tranzit helyzet kialakulásának, a közúthálózat és vasúthálózat centrális, sugaras szerkezetű kiépítésének.

15.6.1. Közúti közlekedéshálózat

Pannónia - a mai Dunántúl - a Római Birodalom gazdasági és katonai szempontból jelentős tartománya volt, így megfelelő közutakat építettek ki (pl. Dobogókő-Pilisszentlélek között, vagy Szombathelyen a Borostyán út).

A honfoglaló magyarok fejlett úthálózatot találtak itt, az utak vonalvezetése azonban nem felelt meg céljaiknak, így elhanyagolták azokat. Később új, ún. hadiutakat építettek (Buda - Szolnok - Debrecen).

A XV. században, Mátyás király uralkodása idején kereskedelmi utak épültek (Buda - Szolnok - Nagyvárad, Buda - Miskolc - Szatmárnémeti).

1526 után, az ország három részre szakadásával, mintegy 200 évig nem volt központi hatalom, az idegen uralkodóknak nem volt érdekük az úthálózat kiépítése.

A XVIII. század második felében a postaszolgálat megindulása kedvezett az útfejlesztési törekvéseknek.

A XIX. században az 1825-27. évi országgyűlés már foglalkozott az utak építésének ügyével. Ezt követően a reformkor nagyjai óriási igyekezettel sürgették a hazai közlekedés fejlesztését, Széchenyi több munkájában tett javaslatokat a tarthatatlan helyzet felszámolására. A fejlesztés fő akadályát jelentette, hogy az útépítés nem állami, hanem megyei feladat volt.

A közutak államosítása 1851-ben történt meg, ettől kezdve lehet hazánkban rendszeresen fenntartott úhálózatról beszélni. Széleskörű fejlesztés az 1867. évi kiegyezés után következett be. 1890-ben lépett életbe az első magyar közúti törvény, amely szabályozta az utak építésével és fenntartásával kapcsolatos tennivalókat.

A második világháború során a közutak súlyosan megrongálódtak, így a háború utáni évek feladata az utak rendbehozatala volt. Az 1960-as évek közepétől folyamatosan, tervezetten történik az utak modernizálása, bővítése, szélesítése, felújítása.

A közútvonalakat a lebonyolított forgalom nagysága, az ország vérkeringésében betöltött szerepük, valamint kiépítettségük alapján rangsoroljuk.

A főútvonalak között elsőrendű és másodrendű főutakat különböztetünk meg.

Az elsőrendű főutak Budapestről sugárszerűen indulnak ki és legtöbbször az országhatárig haladnak. Jelölésük Észak-Dunántúltól kezdődően az óramutató járásával megegyezően, egy vagy két számjeggyel történik (kivétel a 100-as sz. főút), illetve az autópályák "M" jelzéssel és egy számjeggyel jelöltek.

A másodrendű főutak az elsőrendű utakat kötik össze, és a közbezárt települések között biztosítják a rendszeres kapcsolatot. Jelölésük kettő, ill. három számjegyű szám. Az első számjegyük megegyezik a megelőző elsőrendű útvonal számával, a második számjegy Budapesttől távolodva növekszik.

Az alsóbbrendű utak száma négy számjegyből áll, idetartoznak a bekötőutak és az összekötő utak.

FŐ KÖZLEKEDÉSI KÖZUTAK

Észak-Dunántúl

M1 - 1. sz. elsőrendű főútvonal: Budapest - Bicske - Tatabánya - Győr - Hegyeshalom

Törökbálintig megegyezik az M7-es főútvonallal (E71-es sz.), onnan a Vértes-hegységet a Gerecsétől elválasztó törésvonalban halad (Tatai-árok), majd azt lehagyva a nyugati országhatárig vezet. Ezen az útvonalon bonyolódik a Nyugat-Európa felé irányuló forgalom nagy része, az E75-ös és E60-as nemzetközi útvonalak dunántúli szakaszát képezik.

Belföldi szerepe is nagy: fontos iparvidékeket és településeket köt össze a fővárossal (pl. tatabányai szénbányák, Tatabánya, Győr, Mosonmagyaróvár jelentős ipari, közlekedési központok).

Turisztikai szempontból megközelíthető rajta a Gerecse, a Vértes keleti része, pápai leágazással a Bakony, így Győrből a Soproni-hegység.

10. sz. elsőrendű főútvonal (régi 1. sz. főútvonal volt): Budapest - Pilisvörösvár - Dorog - Nyergesújfalu - Almásfüzitő - Komárom - Győr

A főútvonal a Bécsi úton hagyja el a fővárost, a Budai-hegységet a Pilistől elválasztó Pilisvörösvári-árokban halad, majd közel párhuzamosan a Duna vonalát követve Győrbe vezet.

Belföldi szerepe nagy, fontos ipari területeken vezet át (pl. dorogi barnaszénmedence, tokodi üveggyár, nyergesújfalui viszkózagyár, lábatlani cement- és papírgyár, almásfüzitői kőolaj-finomító és timföldgyár ...), jelentős személy- és áruforgalom bonyolódik rajta (Komárom határállomás).

Az útvonalon a Budai-hegység északi része, a Pilis és a Gerecse közelíthető meg.

100. sz. elsőrendű főútvonal: Tatabánya - Tata - Almásfüzitő

Korábban az M1-es főútvonal része, a pálya módosítása után a 100-as számot kapta.

A Tatabányát Almásfüzitővel összekötő, egyenletesen nagy forgalom levezetése mellett, a vizekben gazdag üdülőhely, Tata és környéke ezen az útvonalon közelíthető meg a legjobban.

15. sz. elsőrendű főútvonal: Mosonmagyaróvár - Rajka - országhatár, az E65 és E75. sz. főútvonalak részét képezi.

Magyarország és Szlovákia között közvetlen összeköttetést teremt, Rajka nagy forgalmú határátkelőhely.

14. sz. másodrendű főútvonal Győrből vezet Vámosszabadin át a medvei Duna-hídig. A Mosoni-Duna és az Öreg-Duna által közbezárt Szigetköz főútvonala. A medvei híd kishatármenti dunai átkelő.

11. sz. másodrendű főútvonal: Budapest - Szentendre - Visegrád - Esztergom

Budapestről a Szentendrei úton vezet ki a Duna mentén észak felé. Az üdülő- és kiránduló forgalom miatt különösen zsúfolt, Szentendrétől (eddig közlekedik a HÉV) vasútpótló szerepe is van. Az útvonalon a Dunakanyar közkedvelt üdülő- és kirándulóhelyei közelíthetők meg: (pl. Szentendre, Leányfalu, Visegrádi-hegység, Visegrád, Lepence, Esztergom, dömösi átkeléssel a Börzsöny is elérhető).

Északi-középhegység

2. sz. elsőrendű főútvonal: Budapest - Dunakeszi - Vác - Rétság - Parassapuszta

A főútvonal a Budapestet Varsóval összekötő E7. sz. nemzetközi útvonal magyarországi szakasza, így szerepe nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi forgalom szempontjából is jelentős.

Budapestet a Váci úton hagyja el, majd Vácig követi a Dunapartot, onnan a Börzsöny és a Cserhát között Rétságon át a szlovák határig halad. Az útvonalon megközelíthetők a Börzsöny központi, keleti és északkeleti kirándulóhelyei (Királyrét, Szokolya, Nógrád, Diósjenő, Drégely, Hont), a Börzsöny Kéktúra útvonalai, a Naszály, valamint a Cserhát nyugati része.

12. sz. másodrendű főútvonal: Vác - Zebegény - Szob

A 2. sz. elsőrendű főútvonalból Vácnál ágazik ki és a Börzsöny-hegység déli peremén a Duna mentén Verőcét, Kismarost, Nagymarost, Zebegényt érintve Szobra ér.

Szob jelentős vasúti és vízi átkelőhely Szlovákia felé. Az útvonal a Börzsönybe induló turistaforgalom, valamint a dunaparti üdülőhelyek szempontjából jelentős.

M3 - 3. sz. elsőrendű főútvonal: Budapest - Hatvan - Gyöngyös - Mezőkövesd - Miskolc - Tornyosnémeti

A rendkívül nagy forgalmú útvonal, az E71-es nemzetközi útvonal hazai szakaszát képezi. Belföldi jelentősége is nagy, mivel az Északi-középhegység iparvidékeit köti össze a fővárossal.

Az Északi-középhegységbe induló turizmus kiindulási pontja, erről az útvonalról ágaznak le a Cserhát, Karancs-Medves, Mátra, Bükk, Aggtelek- és a Zempléni-hegységet bekötő útvonalak.

A 30-as számú főút (a régi 3-as) a Kerepesi úton ér ki a fővárosból és a Gödöllői-dombvidéken vezet keresztül Gödöllő-Aszód-Hatvan érintésével Gyöngyösig.

21. sz. elsőrendű főútvonal: Hatvan - Salgótarján - Somoskőújfalu

A 3. sz. főútvonalból Hatvannál ágazik ki, onnan északra halad a Cserhát és a Mátra között a Szlovák határig.

Ezen az útvonalon a Cserhát, ill. a Mátra nyugati részének kirándulóhelyeit közelíthetjük meg, valamint a Karancs andezit vonalát és Somoskőújfalutól keletre, a határon húzódó bazalt vulkáni hegyvidéket Salgó és Somoskő várával innen érhetjük el.

22. sz. másodrendű főútvonal a 2. sz. és a 21. sz. főútvonalakat köti össze Rétság - Balassagyarmat (a palócvidék kulturális és művelődési központja) - Szécsény - Salgótarján érintésével.

24. sz. másodrendű főútvonal: Gyöngyös és Eger között teremt kapcsolatot.

Gyöngyösről kiindulva (a 3. sz. főútvonalról leágazva) a Mátra leglátogatottabb üdülő- és kirándulóhelyeit érinti. Mivel a Mátra középső részén vasútvonal nincs - a Gyöngyös-Mátrafüred közötti keskeny nyomtávú pályát leszámítva -, a közúti közlekedés jelentősége fokozott.

Mátrafüred, Mátraháza, Kékes-tető, Galyatető, az ásványi- és gyógyvizeiről ismert Parád-Parádsasvár, valamint Recsk és Sirok a 24-es sz. főútvonalról közelíthető meg.

25. sz. másodrendű főútvonal a 3. sz. elsőrendű főútvonalból Kerecsendnél ágazik ki, a Bükk-hegység nyugati lejtőjén halad Eger - Tarnalelesz - Borsodnádasd - Ózd vonalon Bánrévéig.

Összekötő szerepe van a Borsodi-iparvidék és a Nógrádi-szénmedence között (a 23. sz. másodrendű főútvonal segítségével), de bekapcsolja az országos forgalomba Egert, amely a fővárosból a 3-as és a 25-ös főútvonalakon érhető el a legrövidebben.

A Bükk nyugati kirándulóhelyei: Szarvaskő, Bélapátfalva, Szilvásvárad, Nagyvisnyó is a 25. sz. közútról közelíthető meg.

26. sz. másodrendű főútvonal: Miskolc - Sajószentpéter - Kazincbarcika - Putnok - Bánréve

A 3. sz. főútról Miskolcnál ágazik ki a Borsodi-szénmedencét és a borsodi nehézipari bázist átszelő főútvonal. A turisztikai szempontból érdekes Rudabánya és az európai hírű Aggteleki-karszt erről az útról közelíthető meg a sajószentpéteri leágazással.

37. sz. másodrendű főútvonal: Miskolc - Szerencs - Sárospatak - Sátoraljaújhely érintésével a Bodrog-völgyében a szlovák határig vezet.

A Zempléni-hegységbe tervezett kirándulások, túrák kiindulópontjai erről a főútról érhetők el.

Folytatás: Közúti-, vasúti-, vízi-, légi közlekedés


Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja