Haraszthy László:

Úton az Európai Únió felé
Természetvédelem

(negyedik rész)

5. MŰVELÉSI ÁG VÁLTOZTATÁSÁRA JAVASOLT TERÜLETEK

5.1 Hullámtéri szántók

A múlt században megkezdett magyarországi folyószabályozás és ármentesítés valószínűleg Európa egyik legnagyobb mértékű természetátalakító tevékenysége volt. Ennek eredményeként az egykor Magyarország területének 24%-ára kiterjedő - víz által meghatározott - árterületek kiterjedése kevesebb, mint 2%-nyi ún. hullámtérre csökkent. Ma a Duna és mellékfolyóinak hullámtere 50 000 hektár, míg a Tisza és mellékfolyóinál ez 100 000 hektár.

E területeken a földhasználat megközelítőleg azonos arányban oszlik meg a szántók, az erdők illetve faültetvények és a legelők - kaszálók között. Összességében kis területről van szó, azonban ezek mind természetvédelmi, mind környezetvédelmi szempontból óriási jelentőségűek, mivel egyrészt a hullámterek élővilága rendkívül gazdag, másrészt az e területeken bekövetkező szennyezés rövid úton az élővízbe jut.

A hullámtéri szántók jelentős része magánkézbe került.

A folyók áradásaik során nitrogénben és foszforban gazdag iszapot terítenek szét, ami nemcsak a gazdasági növényeknek, hanem a gyomoknak is kedvez. Mai viszonyaink közepette alig akad olyan tulajdonos, aki ezekkel szemben kézi erővel veszi fel a küzdelmet. A vegyszeres védekezés során azonban óhatatlanul szennyeződhetnek a folyóvizek is. Ezért a hullámtéri szántóművelést célszerű lenne minél előbb megszüntetni. E területek a legtöbb esetben mai állapotukban is alkalmasak az egykori árterekre jellemző fűz-nyár vagy tölgy-kőris-szil ligeterdők telepítésére.

Ezek a korábban nagy kiterjedésű természetes erdők ma országszerte csak kis területen helyezkednek el, és mindkét típusuk az ún. veszélyeztetett erdőtársulások kategóriájába tartozik. Területüknek a szántók rovására történő növelése egyfelől tehát megszüntetné a folyók hullámterének vegyszerrel történő szennyezését, másrészről jelentős mértékben gazdagítaná az élővilágot, mivel növekedne két veszélyeztetett erdőtársulás területe és ezzel fennmaradásuk esélye is.

Az Unióhoz történő csatlakozással együtt járó szántóterület csökkentést a magyarországi hullámtereken kell kezdeni.

Ezt a folyamatot az állam többféleképpen segítheti. Első lépésben a hullámtéren meg kell szüntetni minden, más típusú szántóterületen érvényben lévő támogatást és ezzel párhuzamosan viszont azok erdősítésére kiemelt támogatást kell biztosítani.

A hullámtéren faültetvények telepítését kategorikusan tiltani kell.

5.2 Domb- és hegyvidéki szántók

Magyarország legjelentősebb természeti kincse a rendkívül jó minőségű termőtalaj. Sajnos az utóbbi évtizedekben a talajvédelemre nagyon kevés figyelmet fordítottunk, aminek hatására jelentősen megnövekedett az víz (erózió) és a szél (deflá-ció) által veszélyeztetett területek kiterjedése. A helytelen földhasználat következtében legjelentősebb nemzeti kincsünk tovább károsodik. Ennek a folyamatnak a mielőbbi és a lehető legszélesebb körű visszaszorítása sürgős feladat. A szántóterület csökkentésével kapcsolatos gazdasági kényszer és Uniós elvárás összekapcsolható az erózió elleni védekezéssel. Az eróziós veszélynek leginkább a hegy- és dombvidéki szántók vannak kitéve, ezért ezeken a területeken mielőbbi művelési ág változtatásra van szükség.

A Bakonyban, a Mecsekben és számos más hegységünkben, de dombvidékeinken is hatalmas szántóterületek vannak, amelyek közvetlenül érintkeznek a természetes vagy természetszerű erdőkkel. Ezek gyakran jó termőképességű, de nagymértékben veszélyeztetett területek. Mivel természetes erdők közelében fekszenek, erdősítésük esetén a területre jellemző élővilág viszonylag gyorsan képes lenne el-foglalni őket. Ezeknek a termőhelyeknek megfelelő fafajokkal történő erdősítése annál is inkább kívánatos, mert ha ezeken valósítjuk meg az erdőterület növelésére vonatkozó terveinket, akkor nem újabb biológiailag értéktelen ültetvényekkel, hanem valódi erdőkkel gazdagodunk. Ezekre Magyarország drasztikusan átalakított tájainak nagy szüksége lenne.

A hegy- és dombvidéki szántók erdősítése azért is kívánatos, mert ezzel olyan térségekben növekedne az erdők kiterjedése, ahol azok a táj szerkezetének legfontosabb meghatározói, szemben az alföldi területekkel, amelyekre a nagy kiterjedésű nyílt területek jellemzők, és amelyeket lehetőleg jelenlegi formájukban kell megőrizni. Jó termőképességük miatt jelenlegi tulajdonosaik nehezen fognak ráállni a művelési ág változtatásra, megfelelő szabályozókkal azonban pozitívan befolyásolható ez a folyamat.

Meghatározott időn belül meg kell szüntetni az eróziós veszélynek fokozottan kitett szántóterületekre vonatkozó valamennyi támogatást.

Ezzel párhuzamosan ezekre a térületekre kiemelt erdősítési támogatást kell biztosítani abban az esetben, ha természetes erdő kialakulásához alkalmas fafajokkal történik a telepítés. Az erdőtörvény 35. § 2. bekezdése is előírja, hogy ahol a termőhelyi viszonyok lehetővé teszik, ott az őshonos fafajok telepítését előnyben kell részesíteni.

5.3 Természetes gyepekkel érintkező szántók

Az ország legkülönbözőbb területein találhatók kisebb-nagyobb kiterjedésű szántóterületek, amelyek természetes gyepekkel határosak, gyakran azokban szigetszerűen helyezkednek el. Sajnos jelentős részüket a privatizáció és a kárpótlás után új tulajdonosaik alakították át gyepből szántóvá. Az állami támogatás korábbi módjának megszűnése azonban a legtöbb esetben nem teszi lehetővé ezeken a területeken az eredményes gazdálkodást. Az ilyen területeket a természetes növényzet viszonylag gyorsan képes visszafoglalni anélkül, hogy a visszatelepedés segítésére bármiféle ráfordítás szükséges lenne.

A rendszerváltás után gyepből szántóvá átalakított területek tulajdonosainak támogatása nem indokolt. Azoknak, akik olyan területet birtokolnak, amelyik már régebben szántóművelésben van és természetes úton történő visszagyepesedése lehetséges, támogatást kell nyújtani, a gazdálkodás felhagyása érdekében. Ennek a támogatási formának az Európai Unió országaiban működő Környezetileg Érzékeny Területek hálózatán belül, az Uniós szabályokban is megvan a jogi alapja.

5.4 Védett területeken lévő szántók

A védett területek magyarországi hálózatának kialakítása során több helyen szántóterületek is védelem alá kerültek. Leggyakrabban azért, mert egy nagyobb, összefüggő terület védetté nyilvánítása során nem volt lehetséges kisebb-nagyobb szigetek kihagyása. Máskor pedig az extenzív művelésű szántóterületekhez kötődő élővilág fenntartása indokolta védetté nyilvánításukat, pl. a túzok dörgőhelyek.

A magánkézbe került védett területek állami tulajdonba vétele törvény által szabályozott folyamat. Ennek keretében a Kincstár tulajdonába és a nemzeti park igazgatóságok kezelésébe kerülő védett szántóterületek egy részét - természeti értékeik függvényében - át kell alakítani. Ha viszont ezekhez oly természeti értékek kötődnek, amelyek csak a szántóműveléssel együtt képesek fennmaradni, azokat hosszú távon is meg kell őrizni. Azokat a szántókat, amelyek nem tartoznak ebbe a kategóriába - ha ennek a lehetősége fennáll - hagyni kell, hogy természetes úton begyepesedjenek. Amelyeknél ez nem lehetséges, csakúgy mint a későbbiekben részletezett, más tulajdonú területeknél, az átmeneti gyepesítés kínálkozik a legjobb megoldásnak.

5.5 Az átmeneti gyepek létesítésének indokai

Mi indokolja az átmeneti gyepesítést akkor, amikor más térségekben kihasználatlan gyepterületek vannak?

A hozzávetőlegesen 1 millió hektár felesleges szántóterület viszonylag gyorsan keletkezik, illetve keletkezett. Ekkora terület átalakítása még kampányszerűen is évtizedekig tart. Ebben az esetben azonban a kampányt mindenképpen el kellene kerülni és terv szerűen minden egyes területről külön kellene dönteni. Valószínű, hogy a legtöbb területen erdőt vagy faültetvényt fognak telepíteni.

Az erdőtelepítés azonban éves szinten reális 15 000 hektárnál nagyobb területen nem tervezhető, tehát mindenképpen egy több évtizedes folyamatról van szó. Az átmeneti gyepesítésnek azért lesz létjogosultsága és jelentősége, mert ilyen módon a lehető legolcsóbban tudunk gondoskodni arról, hogy az erózió illetve a defláció ne rongálja a talajt. Az átmeneti gyepesítés megakadályozhatja azt is, hogy gyomtenger alakuljon ki. A gyepek időnkénti karbantartó munkálatai - kétévenként szárzúzó - mindenképpen olcsóbbak, mint a gazdátlanul hagyott területen néhány év alatt kialakuló bokortenger visszaszorítása, amit még egy faültetvény létesítése esetén is el kell végezni.

- folytatjuk -



Természetbarát Híradó 97. szám, 2000. április
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja