Lala Marincas:

Legendák földje: a Csalhó

A Csalhó-hegység a Keleti-Kárpátok központi részén helyezkedik el, a 26. keleti hosszúság és a 47. északi szélesség között. A Ráró, a Görgényi-havasok és a Nagyhagymás hegységekkel együtt a Keleti-Kárpátok központi részének közepes magasságú hegyeihez tartoznak. Formai gazdagságát annak köszönheti, hogy a hegység főleg mészkőből épül fel. 290 km2 -en terül el. Az Aranyos-Beszterce, a Békás és a Kis-Beszterce vízei határolják, mély völgyeikkel elválasztják a szomszédos hegyektől. Északnyugati szomszédja a Besztercei-havasok, amelyet két csúcs ural: a Budac (1859 m) és a Köves-Beszterce Pietrosul Bistrit ei (1794 m) Észak és északnyugati irányban a Stâ nsoara hegység található, ennek a magassága alig haladja meg az 1500 m-t, legmagasabb csúcsa a Bivolu (1530 m). Délen és délnyugaton a Tarkő határolja, 1600 m magas csúcsai között a Grindus a legmagasabb. Nyugat és délnyugat irányában a Csiki-havasok vannak, melyeket a Nagyhagymás jellemez a maga 1792 m magasságával.

A Csalhó 1750 m magas gerincével és a két meghatározó csúcsával az Ocolas u Mare (1907) és a Toaca (1900 m) az egész tájat uralja. A Csalhót a Keleti Kárpátok császárának is szokták nevezni, az első olyan hegy, amely már 1716-ban bevonult a román irodalomba és már 1840-ben megjelent róla egy útikalauz.

A Csalhó és a Kelemen havasok tájai igen gazdagok a természet által kifaragott alakzatokban, melyeket a népnyelv nagy fantáziával nevezett el, soknak a mitológiából vett hősök neveit, mások a különböző irodalmi alakok nevét viselik.

Utunk egyik kiindulópontja lehet az lzvorul Muntelui menedékház (797 m). Jelzett turistautakon eljuthatunk a Lutu Ros u (Vörös agyag) nyergen keresztül a Hotaru Jgheabului-n (Határ árkon) keresztül eljutunk a Dochia menedékházhoz (1750 m). Ezen az úton csak egy kis részét láthatjuk meg a Csalhó szépségeinek, így a Dochia sziklát Traian sasát, a Fáraót, Cobalt szikláját. A Dochia szikla 1175 m magasan fekszik a Sihastru hegy lábánál, számos legenda fűződik hozzá. Később áthaladva egy erdőn a Jgheabul Hotarului árokkal párhuzamosan magas sziklafalak mellett egy kiterjesztett szárnyú kősas - Traián sasa - őrzi a tájat.

A Darabont kucsmája

Pár perces mászás után hatalmas szikla mellett pihenhetünk meg. E nagy szikla egy őrszemre hasonlít, puskával a kézben, hátizsákkal a hátán. Felérve az árok tetejére érdemes visszapillantani a völgybe. Számos szikla képe rajzolódik ki előttünk, elhelyezkedésük folytán Kőkapu, (Poarta de Piatrâ ) néven ismertek. Még mielőtt kijutnánk a fennsíkra, a szemünk előtt feltűnik két nagy sziklatömb: a "Cobalt sziklája" és a "Fáraó". Az előbbi nagyon hasonlít egy emberi fejre, a másik embert formáló magas tornya. A fennsíkon van a Dochia menedékház, közelében a "Lespezi" csúcs (1805 m) és kicsit távolabb a Toaca (1900 m) magasodik. Nem messze e csúcstól - a sakk figurák parasztjához hasonlító - 70-80 m magas Panaghia-szikla látható. Nevéhez ugyancsak évszázados legendák fűződnek. Közelében több bizarr formájú szikla alakzat, mint a "Darabont Kucsmája" (Câciula Dorobantului) a 10 m magas szikla a régmúlt román gyalogos katonák fejfedőjét idézi. Kelet felé haladva két nagy sziklacsoporton akad meg a szemünk, ezek a Detunáta (1937 m.) és a Turnul Râ chitii (1523). Alkatuk egy másik hatalmas szikla csoport Piátrá Alba (Fehér-kő) néven ismert. Aljában egy a turisták által kedvelt kis barlang van. Természetesen ezekhez is mondák, regék, legendák fűződnek, csakúgy mint az Ocas ul- Mic és Mare körzetében lévő "Coloana Dorica", "Cla ile lui Miron", "Stogul Alb", "Turnul Crucii" stb. sziklákhoz. Ez Románia talán egyetlen olyan hegysége, ahol szinte minden nagyobb kőhöz mesés történet tartozik. Számos költőt, írót, utazót ihletett meg ez a táj. A néphit úgy tartja, hogy a hegyen lakik a dákok nagy istene, Zamolxe.

A Csalhó magányosan emelkedik ki a Kárpátok vonulatából. Sokan azért másszák meg, hogy a napfelkeltében gyönyörködjenek. Szép idő esetén fenséges látvány terül elénk, a felkelő nap színpompás fényében látható a Kárpátok egész vonulata. Szép időben a napnyugta sem akármilyen látván, de türelemmel ki kell várni a kedvező alkalmat. Csalhói utunk végén szomorú szívvel hagyjuk ott ezt a vadregényes festői tájat, és mindig visszavágyunk a fehér sziklaszobraihoz, legendáihoz.

Fordította Zehe István



Csalhó annó
Természetbarát Híradó 84. szám, 1999. március
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja