DÉLNYUGATI SZOMSZÉDAINKNÁL JÁRVA

Természetbarát Híradó 1998. január

A Biatorbágyi Természetbarát és Kerékpáros Egyesület (BiKE) nagy nyári túráját ezúttal a Júliai-Alpokban és az Isztriai-félszigeten tartotta.

Augusztus 5-én még verőfényes napsütésben indultunk Őriszentpéter felé, ahol az első éjszakát töltöttük el. Másnap reggel Bajánsenyénél léptük át a határt, és Murska Sobota (Muraszombat) felé vettük az irányt. Mire beértünk a több mint 10.000 lakosú városba, addigra már javában zuhogott az eső, "elmosva" a városnéző terveinket. Gyorsan indultunk tovább Maribor felé, de a zivatar ott is utolért minket, így csak a Szent János-dómba tudtunk "bemenekülni". Szerencsére mire Maribort nyugati irányban, a Dráva-völgyében elhagytuk, addigra az eső is alábbhagyott. Dravograd környékén viszont már csak ködös-párás idő fogadott minket. Innen egy kis kitérőt tettünk Ausztriába, és a Karavankák északi lejtőin kapaszkodtunk fel a Seeberg-nyeregbe, ahol is visszatértünk Szlovéniába. Elég mozagalmas nap állt már a hátunk mögött, így utunkat egyenesen Bled felé vettük. Ez a csodálatos kis település páratlan természeti szépségét az ellentéteknek köszönheti: a Száva völgyétől csak nagyobb dombok választják el, nyugat felől viszont egy hegykoszorú övezi, mely egészen a Triglavig (2863 m) emelkedik.

A Bledi-tó kis szigetén a Csodatevő Madonna (Mati bojana otoku) barokk kegytemplom, valamint a tó partjánál egy csaknem 100 m-es függőleges sziklafal tetején, a Windischgrtz hercegek által épített várkastély található. Bled közvetlen látnivalóinak megtekintése után túrákat, kirándulásokat tettünk a környéken is. Először a Bohinji-völgyben lévő tavat kerestük fel, ami akárcsak a híresebb rokona, a Bledi-tó, ugyancsak a jégkori gleccservilág maradványa. Északnyugati részében, a Komna oldalában egy 60 m magas sziklafalról zuhan alá a Savica, mely a tavat táplálja.

A vízesés közeléből indul el az a turistaút, melyen először szerpentinezve lehet felkapaszkodni a Héttó-völgybe, majd onnan időnként keskeny sziklapárkányokon és nehéz kaptatókon át, egészen a Triglavig lehet eljutni.

Következő túránkat egy kicsit távolabbra terveztük: az olasz-osztrák-szlovén hármashatár térségében lévő Kranjska Gora környékére, amely nemcsak télisport-központ, hanem kedvelt nyári üdülőhely is. Innen indultunk a Ciprinik (1747 m ) megmászására.

Még verőfényes napsütésben értünk fel a csúcsra, ahol fenséges látvány fogadott minket: a körölöttünk lévő 2000 m feletti ormokról (Mojstravka, Mangart, Jalovec) koromfekete viharfelhők kúsztak felénk. Sietős fényképezés után már indultunk is lefele, de sajnos a felhők gyorsabbak voltak mint mi, így az "égszakadás" utol is ért minket... Ez is bizonyította, hogy a Júliai-Alpokban, a túrafelszerelés összeállításánál mindig nélkülözhetetlen a jó túrabakancs, és az olyan meleg öltözet, ami egyben az eső ellen is védelmet nyújt.

A Júliai-Alpokat elhagyva a szlovén karszton keresztül indultunk az Isztriai-félsziget keleti része felé. A karsztvidék kellős közepén, a Pivka folyó völgyében terül el egy kis városka, Postojna, mely cseppkőbarlangjáról (Postojnska jama) híres. A cseppkőbarlang 1818 óta tekinthető meg, eddig feltárt járatai hossza meghaladják a 20 km-t.

Idegenvezető segítségével, gyalog folytattuk utunkat. Délkelet-Európa barlangjaiban fordul elő az a szemmel nem rendelkező, farkos kétéltű, a barlangi gőte (Proteus anguinus), melynek szép példányait itt is lehet látni.

Továbbhaladva utunkon, Postojnától kb. 10 km-re értük el azt a 123 m magas sziklafalba épített várat (Predjamski grad), melynek leghíresebb (leghírhedtebb?) tulajdonosa Erazmus Lueger, a XV.sz.-ban élt rablólovag volt. A turisták körében elsőrendű idegenforgalmi nevezetességként hírlik ez a romantikus, megtekintésre csábító vár, melynek még hasonmása sem lelhető fel a világon.

Következő állomásunk már az Isztriai-félszigeten lévő Lovran városka volt, ahol az utolsó napokat töltöttük el. Innen indultunk csillagtúráinkra, először is a szűk tengerparti sávot követve Pula irányába, mely a félsziget déli csúcsánál egy mélyen benyúló öbölben fek-szik. A pulai kikötő közelében emelkedik az a hatalmas amfi-teátrum, melynél nagyvonalúbb műemlékkel aligha dicseked-het a szépségekben gazdag Adria-part.

Az amfiteátrumot még Augustus császár idejében kezdték el építeni, és mára ez egyike annak a hat amfiteátrumnak, melyek a legépebben ránkmaradtak.

Pulát elhagyva, utunkat nem a tengerparton folytattuk, hanem Isztria belsejébe, Motovun felé vettük az irányt. Ez a romantikus hangulatú település a II. Világháború után majdnem elnéptelenedett, mert a zömmel olasz nemzetiségű lakosságot kitelepítették, és csak az utóbbi években, az idegenforgalomnak köszönhetően népesedett be újra. Utunkat hamarosan ismét a tengerparton folytattuk Piran felé. Ennek a kis városnak házai az Adriába benyúló félszigeten, a Punta-fokon zsúfolódnak össze, a szárazföld felől pedig egy tornyokkal és kőcsipkékkel ellátott védőfal oltalmazza. A pirani Öreg-kikötő közelében található a Tartini tér, ahol az ismert hegedűművész szobra és szülőháza áll. A téren még feltűnő az a velencei gótikus stílusban épült kicsi palota, mely címereiben a következő felirat áll: "Lassa pur dir" (Ám fecsegjenek).

Piranból egyenesen Trieszt felé vettük az irányt, mely az Adria legészakibb kikötője. Trieszttől 7 km-re északnyugatra, egy tengerbe nyúló sziklán látható a Miramare kastély, melyet 1854-1856 között Miksa főherceg építetett (akit pár évvel később, amikor Mexikó császára volt, kivégeztek). Ezek után fordultunk vissza Lovran irányába.

Ezen túránk során érdekes volt összehasonlítani azt, hogy míg tengerparton az évszázadok alatt Velence stílusa volt az uralkodó, addig a félsziget belsejében inkább a német-osztrák hatás volt a jellemző.

Második utunk Rijeka (Fiume) érintésével a Krk-szigetre vezetett. A 410 km2 területű Krk-sziget az Adria legnagyobb szigete, északi csúcsa 1 km híján eléri a szárazföldet. 1980-ban ezen a helyen épült meg egy merész ívelésű, 1309 m hosszú híd, amely középen a Sveti Marko-sziklaszigetre támaszkodik. A névadó és egyben legnagyobb város a sziget déli részén lévő öbölben fekszik.

Krk sikátoraiban aligha találunk egy-kétszáz évesnél fiatalabb épületet, szinte minden házon egy-egy érdekes részlet, címer vagy felirat ragadja meg figyelmünket. Az ódon városka egyik nevezessége a négyszögletes és kerek tornyokkal védett Frangepán-vár, mely 1191-ben épült meg.

Lovranból kiinduló kirándulásaink közül utolsó az túra volt, mely során a tengerpartról Isztria legmagasabb pontjára, az Uka-masszívumon található Vojak csúcsra (1396 m) jutottunk fel. Az út bükkösökön, fenyveseken, végül törpe-fenyveseken keresztül vezet fel az oromra, ahonnan tiszta napokon északra a Júliai-Alpokig, keletre az öböl túlsó oldalán lévő Gorski-Kotar-hegységig, dél-keleten a Velebit-hegységig lehet ellátni, nyugatra és délre tekintve pedig az egész félsziget szinte domborzati térképként tárul elénk.

Hazafele tartva még egy rövid időre megálltunk a sok-sok magyar vonatkozású történelmi szállal átszőtt Zágrábban, ami most az önálló Horvátország fővárosa.

Ezek után egyenesen a határ felé tartottunk, az ellenőrzésen szinte "átsuhantunk", és hazáig meg sem álltunk.

Hazatérve a körutazásunkról elmondhatjuk, hogy ismét gazdagabbak lettünk egy kellemes úttal és sok-sok gyönyörű látnivalóval.

Székely Zsolt



Természetbarát Híradó 1998. január
Úton - rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja