Gyenes Péter:

A VÉRTES SZÉLÉN

Az ember mentől jobban korosodik, annál jobban várja, hogy végre kiszabaduljon a tél sötét és rideg fogságából.

Első autóbuszos túránk alkalmából az összes inspekciós szentek - úgy tünt - csapatunknak igyekeztek kedvezni. Télutó helyett tavaszt varázsoltak a Vértes környékére. Előző heti jeges, hókásás utacskáink úgy látszott óvatossá tettek egyeseket. Itt-ott gumicsizmát is lehetett látni...

Nem volt nagy ötlet a napsütéses langymelegben, mert teljes volt a szárazság.

Csákvár nyugati sarkában egyelőre még követhető a zöld sáv, de az ország felparcellázása című fejezet itt is burjánzik - így nem tudni, hogy egy kósza kerítés mikor fogja útját állni...

A Gémförtés-völgy lassan emelkedő erdei szakaszát szép fák és még szebb sziklaalakulatok jellemzik. Utóbbiakat lombosodást követően már kevéssé élvezheti az arra járó, ezért tél környékén látványosabb.

A kicsiny Maurer-kunyhó biztosan nőnemű, mert alig öregszik...

Egy hideg téli napon - vagy 20 esztendeje - gerendafalától védve ittuk a forró teát. Kint süvítve hordta a szél január porhavát. Ezúttal szerencsére nem szorultunk védelmére, mert a népes sereget amúgy sem tudta volna befogadni.

Azért Isten óvja még jó ideig a rontástól, öregedéstől!

Feljebb a terepjáróktól tönkretett dózerutat az erdőszél szederindás bozótjára cserélték néhányan. Rá is váltottunk az Országos Kék-re, hogy nagy kanyarral leereszkedjünk a gyönyörű Vár-völgybe. Itt még látványosabb sziklafalakat láthat a vándor, mint az út elején.

Csókakő várromjánál az állagmegóvás örvendetes jeleit találtuk. Úgy tűnik várrom ügyben egy kedvező tendencia bontakozik ki (Hollókő, Szigliget, Rezi stb...). Továbbindulva meglehetősen sziklás meredeken vezetnek fölfelé a piros-rom jelek, majd a Csóka-hegy peremén csúszkálva "rodeózhat" az istenadta, ha Mór felé igyekszik. Az én 1995-ös születésű Vértes-térképemen még a hegy közepén vezet, az adótornyok mellett.

Ennek nyomára térvén ma is el lehet menni, ezért nem értem miért kellett e bozótos, csúcsós ösvényre festeni a jeleket. A tornyoktól egyébiránt csodás völgyelésekben vezet az ösvény. Különösként a "nevenincs" forrás környéke vadregényes.

Mór határában várt ránk autóbuszunk, de a városi sétára és az Ezerjóra már nem maradt időnk. Hiába még csak az alapozás időszakában vagyunk...


Természetbarát Híradó 97. szám, 2000. április
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja