MELEGMÁNY

Melegmány a Mecsek középső részének tájvédelmi körzete.

A hegység kelet-nyugati irányú főgerincétől északra fekszik, és két, egyenesen északra lejtő párhuzamos völgyből, a keleti Melegmányiból és a nyugati Mély-völgyből áll. Tengelyét a hosszabb Mély-völgy (Nagy-mély-völgy) alkotja, amelyhez a Melegmányi-völgy a Peknyáki-völgyön át csatlakozik. A Mély-völgy nyugaton a mecseki főgerincből a Lapis-tetőnél Vágotpuszta felé ágazó vonulatra támaszkodik. Ugyancsak a Lapis-tetőnél ágazik ki a főgerincből a Pécs félé emelkedő Tubes-Misina gerinc, amely a Dömörkapuig nyúlik.

A tájvédelmi körzet az Orfű-Abaligeti karszttal együtt a mecseki karsztvidék része. Kőzete nagyrészt triászkori mészkő töbrökkel, barlangokkal, karsztforrásokkal mésztufagátak, tetaráta lépcsői sorakoznak kis vízesésekkel.

E völgyek erdőinek nagyobb része hűvös, nedves északi fekvésnek köszönhetően bükkös, kevesebb bennük a tölgy, gyertyán és más fafaj. Aljnövényzetüket több védett növény teszi értékessé, köztük a Mecsek tájára jellemző illatos hunyor, szúrós és lónyelvű csodabogyó, tarka lednek, rozsdás gyűszűvirág, keleti zergeboglár, többféle páfrány és sok más színes virágú növény.

Amikor a Mecsekben még az számozással jelölték a turista-utakat, az ,,l"- jelű a Dömörkaputól indulva a Mélyvölgyön át vezetett végig, a "2" jelű út pedig a Lapistetőtöl a Vágotpusztára nyúló gerincen. Akkor a Mecsek Egyesület a mainál sűrűben elhelyezett és több információt adó táblával segítette a, kirándulókat. Ma a Mélyvölgyön piros sáv, a Melegmányon piros kereszt vezet végig.

A Melegmány bejárását a Pécs vasútállomásról induló 39-es autóbusz Szamárkút végállomásáról kezdhetjük. Erre piros kör jelzés vezet, amelyen indulva hamarosan piros keresztre váltunk. A Szamárkút bővizű fogalt forrás, amely valamivel a végállomás felett fakad. Neve abból ered, hogy a pécsi török basa itt szamárbőrben rejtette el aranyait, kincseit, de a helybéliek erre csak akkor jöttek amikor a Sztambulba utazó basa kirablója megtudta ezt és elvitte a kincseket. Ennek emlékére később vas szamárfejet készítettek és abból ömlött a víz.

Valamivel a végállomás alatt jobbra a Lámpási-patakon bő víz idején vízesés zuhog le, nagyrészt szénrétegek között, amelyeket külszíni fejtés a város közelsége miatt nem bányászott le. A Dömörkapuról letörő meredek lejtő alatt álló műemlék értékű Szent Bertalan kápolna mellett visz az út. A kápolnának értékes oltárképe van, 1794-ben épült főleg azoknak a bosnyák szőlőművelőknek, akik a török kiűzése után költöztek ide. Annak idején felváltva tartottak benne magyar és horvát misét. A kápolna után a jelzés mentén hamarosan beérünk az erdőbe, a Lámpás völgy fölé. A hagyomány szerint a völgy onnan kapta a nevét, hogy valamikor lámpával mentek a bányászok a hajnalban kezdődő műszakra.

A patak alsó részén, az erdőben kanyonszerű mély szurdokban folyik. A völgy feljebb kitágul, ahol a jelzés a kantavárnál eredő patak bővizű forrásához vezet. A forrás felett, kis magaslaton csekély rom szomorkodik, amely a monda szerint Kanta rablólovag várának maradványa. de valószínűbb, hogy a pécsi kántorkanonok vára volt, mert Kántorvárnak is mondják.

Tovább egyenesen felfelé rövid szakaszon együtt vezet a piros kereszt a piros sávval, a Mecsek vízválasztó gerincére, amelyen műút visz. A gerinc előtt nem sokkal elválik a két jelzés, a sáv a Mélyvölgybe, a kereszt a Melegmányba tart.

A műutat keresztezve megyünk, már lefelé, és hamarosan elérjük a völgy bővizű forrását az Anyák-kútját, amelynek régebben Mária-forrás volt a neve.60 m hosszú forrásbarlang ürege rejtőzik a hegy gyomrában, benn 2,5 m mély tó is van amelyben vakrákok élnek. A forrás vize sok meszet tartalmaz, amely az egykor keresztben álló fákra tapadva, lerakódott.

A lerakódásból széles lépcsők sora keletkezett, vízesésekkel, mögöttük felduzzasztott sekély tavakkal. Lejjebb a völgy nagyvízesése zuhog le, először 2 méter magas, két lépcsős gáton sokfelé folyva, majd 6 m magas, négylépcsős gátsoron. Szépsége bővíz idején vetekszik a szilvásváradi Fátyol vízeséssel. Tovább lefelé az összeszűkülő mederben is díszíti néhány zuhatag a patakot, amíg a Melegmányi-völgy nem csatlakozik a Peknyáki-völgyhöz, mely nyugatra, a Mély-völgybe viszi a Melegmány vizét. A két völgy találkozásánál van a Páfrányos nevű hely, igen sok és sokféle páfránnyal. A török adóösszeírások szerinti kis település melegmál valahol itt lehetett.

Innen a Peknyák-völgyön átmehetünk a Mély-völgybe, de inkább ejtsük útba a mecseki hegyhát legértékesebb műemlékét, a közeli mánfai templomot, amelyhez a Melegmányból tovább a piros kereszt jelzés mentén, egyenesen északra tartva jutunk el, hegyen, szép bükkön át. A kis templom a mecseki erdőszélen jóval Mánfa alatt áll, a Pécs-Kaposvár műút közelében. Genthon István művészettörténész

szerint "Talán a legszebben fekvő magyar templom". A középkorban a falu is a templom körül állt, de a török időkben teljesen elpusztult. Utána jóval keletebbre épült fel újra. De a templom megmaradt és teljesen belepte az erdő. Talán nem is tudtak róla, és a monda szerint egy legelő-kóborló marha szarva valahogy úgy mozgatta meg a harangjának a kötelét, hogy az megszólalt. Erről tudták volna meg a mánfaiak, hogy templomuk van az erdőben. A templom a XII. században épült, román stílusban. A mai épület délnyugati sarka való ebből az időből, benne bélletes kapuzattal. Az első kis épületet a XIII. század végén kibővítették, ekkor épült hozzá a mai északi fal és a torony mellett a gótikus kapu, de az oltár a régi helyén maradt, nem vitték a megnagyobbított templom tengelyébe.

1742-ben Varsány István remete renoválta. Műemlékként 1937-ben restaurálták. Ekkor lett láthatóvá kívül a tornyon egy freskó nyoma. A templom belsejének a megtekintéséhez egy közeli házban kaphatunk kulcsot.

A templomtól a műúton lefelé mehetünk a Mély-völgy kijáratához, ahol a "Kőlyuk" autóbuszmegálló van. A Mély-völgyben az erdőszélen, a környék falvait egykor kiszolgált Dóczy-malom épülete áll. Feljebb hamarosan eljutunk a Kőlyuk- barlanghoz, amelyből a Mecsek egyik karsztforrása, a Gyula-forrás fakadt. Csak fakadt, mert Komló vízellátására az idefolyó patak vízével együtt felfogják. A barlang az Abaligeti után a legnagyobb, cseppkövek nem díszítik, sötétjében számtalan denevér függ és röpköd. A forrásfoglalás miatt le van zárva.

A Kőlyuk felett hamar elérjük azt a pontot, ahol a melegmány vízét is hozó Peknyáki patak a Mély-völgyibe torkol. Feljebb a Mély-völgyi patakon is mésztufagátak során zuhog le a víz, amely valamikor jelentéktelen volt a melegmányihoz képest, az utóbbi évtizedekben azonban igen megnőtt a tápláló Kánya-forrás vízhozama. Alatta ma a melegmányihoz hasonló két mésztufagát-soron fátyolként szétterülve zuhog le a víz.

A forrás közelében nyílik a Meleg-völgyi-barlang. Pihenőhely is van itt, ugyanúgy mint a Melegmányban a nagy vízesésnél.

Tovább felfelé a piros sáv a Mecsek-gerincre vezet, azon a műutat keresztezve és rövidesen a piros kereszt jelzéssel egyesülve jutunk le a kantavárhoz. Ettől a piros sáv a Kis-rét érintésével a Dömörkapuhoz visz, ahonnan autóbusz jár le Pécsre. A Dömörkapu alatti, egykori turistaház, ma elegáns szállodává alakítva vár vendégeket. Ha itt, vagy a közeli Mandulás kempingben megszállunk, a busz-megállónál nyíló Vidám-parkban és a közeli állatkertben szórakozhatunk, vagy felmehetünk a Tubes-Misina gerincre, amelyről a misinai TV-tornyból, vagy még inkább a Mecsek második legmagasabb pontján a Tubesen (612 m) újra felállított kilátóból jó időben nemcsak Baranya nagy része tárul fel, de még a Badacsonyt és társhegyeit is láthatjuk.

Dr. Gábriel András



Természetbarát Híradó 78. szám, 1998. szeptember
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja