A SOMLÓ HEGY SZÜLETÉSE

FÖLDRAJZA

A Bakony hegység nyugati lábánál, de már a Kisalföld síkságából emelkedik ki a Somló páratlan szépségű, 435 m-es haranghegye. A körülötte elterülő, hullámos térszínből mint hatalmas sziget nyúlik a magasba, és már messziről magára irányítja figyelmünket. Veszprém megyében, Devecsertől 6 km, a lábánál elterülő Somlóvásárhelytől 1 km távolságra fekszik. Körülötte ősi falvak: Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár (az egykori Nagyjenő), Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős. E kis falvak történelme, jóléte is szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak pedig ősi foglalkozása, kenyere a Somló hegyi szőlők művelése.

A Somló vára madártávlatból

Somló neve ősi magyar név. Abból az időből származik, amikor még somfa borította a hegy tetejét, lankáit. Ekkor még som (Cornus mas) és nem szőlő termett rajta. Az egész hegy somos volt, a rajta nőtt temérdek somfától. A sommal benőtt, sommal fedett, sommal ékes vagy somtól terhes hegy, ha a sommal borítottság már messziről látszik, feltűnik, az ilyen hegy - az Árpád-kori idők magyar nyelvén (közelebbről a dunántúli tájnyelven szólva) - "somlik". Mielőtt szőlővel betelepítették volna, az egész hegy "somlott".

Ebből a Somló szóból képezett melléknév, vagy mindaz, ami ehhez a Somlóhoz tartozik, ami oda való, az: somlai (nem somlói, még kevésbé somlyói). A Dunántúlon sok hegyet neveznek a tájnyelv azonos logikája alapján Somlónak (sohasem Somlyónak); Somos- vagy Somhegynek. Hazánk más részein viszont sok a Somlyó, hivatalosan is ilyen alakban, míg például Somlyóvásárhelyt a Helységnévtár is mindig ilyen - egyedül helyes - alakban írta.

Más felfogás szerint a megcsuszamló, suvadó oldalú helyet, vagy a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytetőt is így jelölték.

De olyan felfogást is hangoztatnak, hogy a somlik szó a zöld héjából kifejlő (pl. dió, som stb.) gyümölcsöt is jeleni.

FÖLDTANI KIALAKULÁS

Évmilliókkal ezelőtt kezdődött a Somló születése, a földtörténeti múlt harmadkorának közepén. Hazánk területét ebben az időben még hatalmas vízfelület borította. Ez az egykori tenger elvesztette összefüggését az óceánnal, és 5-10 millió évvel ezelőtt - a pliocén korban folyamatosan beltengerré vált. Ez az óriási tó a Turáni-tó, a mai Magyarország területén elhelyezkedő öble pedig Pannóniai-tó néven ismert. Vize olyan mély volt, hogy csak a 300 m-nél magasabb hegyek csúcsai emelkedtek ki belőle.

A Pannóniai-tó vize eleinte sós volt. A környező szárazföldek folyóinak vize azonban lassan-lassan édesvizűvé változtatta. A nagy tó állatvilága igen gazdag volt. Benne élt a kecskekörömkagyló (tudományos nevén Congeria ungula-caprae) valamint egy hozzá hasonló, de jóval kisebb kagylófaj: a vándorkagyló (Dreissena). Általában azt tartják, hogy a legszebb kecskekörmök a Tihanyi-félszigeten találhatók. A Somló keleti lábánál, Ferencmajor közelében, az úgynevezett Födigödörben, egy kis szerencsével teljesen épen megmaradt kagylóhéjakat is találhattunk. Hazánkban a legépebb és legszebb "balatoni kecskekörmöket" (Congeria kagylót) itt és Sopron vidékén találhatjuk és nem a Tihanyi-félsziget kecskekörmeiről híres pannóniai üledékeiben.

A pliocén korban a Pannóniai-tóba ömlő folyók nemcsak édesvizet, hanem nagy mennyiségű törmeléket, agyagos iszapot, homokot, kavicsot, a szelek pedig finom homokot, port hordtak a vizébe. Lassan feltöltődve, a korábban nyílt vizű terület elpocsolyásodott, majd a teljes feltöltődés után szárazfölddé alakult át.

A tó kiszáradását követően - a harmadkor végén -, a föld mélyében levő bazalttömegek egyes helyeken a felszínre buggyantak.

Ez a hatalmas "bazaltvulkánosság" hozta létre a Balaton vidékén a gyönyörű Tapolcai-medence (Badacsony Szent György-hegy Csobánc, Gulács, Tóti, Haláp) hegyeit. Kissé távolabb, a Balaton-felvidék északnyugati ellaposodásán, a Kisalföldön, további szebbnél szebb bazalthegyeket találunk. Mindezek természetesen a Balaton-felvidék bazaltterületéhez tartoznak, mint ennek a nagy, vulkáni kitöréses területnek messzire elszakadt előőrsei.

A kitörések alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor a mélyből először lávadarabkák és finom vulkáni hamu szóródott ki a levegőbe. Ez az úgynevezett vulkáni törmelék azután a kráter környékére visszahullott, s rétegeződve kőzetté alakult, amelyet a tudomány vulkáni tufának, jelen esetben, minthogy főanyaga bazalt, "bazalttufának" nevez. A vulkáni működés következő szakasza már a lávafolyás volt. A kráteren keresztül kiömlött, majd megmerevedett lávatömegekből épültek fel a Dunántúl bájos bazalthegyei.

A Somló önállóan felépült bazalthegy. A Kisalföld délkeleti csücskén, a kissé távolabbi Bakonytól pedig nyugatra, magányos hegyszigetként emelkedik ki a környező síkságból. Alak, nagyság, felépítés tekintetében joggal mondhatjuk Somló ikertestvéreinek a Szent György-hegyet és a Badacsonyt, mert - e két hegyhez hasonlóan - a Somló is három kúpszeletből épült fel:

a) az alsó, enyhén lejtő hegypalást, meneteles csonka kúp, 180-300 m-nyi tengerszint fölötti magasságban emelkedik és a Pannóniai-tó üledékét alkotó homokos agyagból és kavicsos homokból áll;

b) a középső, meredek csonka kúp körülbelül 300-400 m tengerszint feletti magasságban pados elválású bazaltból (szürkés-feketés nefelinbazanitból) épült fel. Kifelé, a kopasz oldalakon kőzsákszerű kialakulást mutat és emlékeztet a Szent György-hegy vagy a Badacsony sziklabordás oldalaira;

c) legfelül a tetőn még egy sapkaszerű kiemelkedést, egy körülbelül 35 m vastag harmadik kúpszeletet találunk. Anyaga hólyagos-lávás bazalt. Ezt a hólyagos - likacsos -, salakos bazaltot a nép "hopokának" nevezi. Ez a hopokából álló kőzetsapka tetőzik 435 m tengerszint feletti magasságban.

A Somló felső, lapos csúcsán, a salakos bazaltban, megtaláljuk a különféle lávamegmerevedési formákat: így a kötéllávát és a fonatosláva darabokat, továbbá a körte alakú, vagyis egyik oldalukon a visszahullásnál részben ellapult, vulkáni bombákat is. Ezek szépségükkel és szabályos formájukkal versenyeznek a Szicília szigetén ma is működő Etna vulkán világhírű bombáival. De találhatunk itt ún. megkövesedett "könnycseppeket" is.

A Somló típusos bazaltvulkán, alakja az idők folyamán a pusztulás nyomán változott. A pusztulást elősegítette a szél, amely a Pannóniai-tó megszáradt üledékét felkapva, hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt. A területen keresztülrohanó Ős-Duna, a csapadékvíz, a patakok, folyók vize is egyre jobban mélyedő medrével rombolta a talajt. Ennek felszíne lassan süllyedt, s így a Somló bazaltkúpja egyre jobban kiemelkedett. Végül is kialakult a táj mai képe.

Somló védelmezője a pannóniai üledékekre rátelepedett bazalt. Ha a Somló meredek, bazaltból álló kúpszeletének az alján végigmegyünk, vagy pedig a várrom alatti részét vizsgáljuk - barnás, vagy helyenként vörösbarna színű, réteges-pados, úgynevezett bazalttufát találunk. A vulkáni kitörés alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor ez a bazalttufa került először felszínre és itt a Somlón, közvetlenül a pannóniai-pontusi korú homok- és agyagrétegekre települt. A következő szakaszban, a lávafolyáskor, a kráteren keresztül kiömlött, hatalmas lávatömegekből merevedett meg a meredek falú bazaltkúp. A lávafolyás azután még egyszer megismétlődött és ebből az utolsó lávakitörés anyagából merevedett meg a legfelső hólyagos bazaltból ("hopokából") álló sapkaszerű tömeg, a Somló kissé lapos csúcsrésze. A Somló kitűnő borát termő szőlőskertek természetesen nem a bazalton települtek, hanem a pannóniai-pontusi lankás hegyoldalakon. Itt a talaj szétmálló bazaltanyag. A bazaltkúp ugyanis a hő, a csapadék és a szél hatására kisebb-nagyobb darabokra aprózódik, végül is dió-mogyoró-sörét nagyságú (innét a népies "srét" elnevezés) lesz, és ebből képződik a híres somlai bor kitűnő termőtalaja.

A szépírók közül Mikszáth Kálmán képzeletét is megragadta a Somló földtani fölépítése.

"Tűzhányó volt valamikor, a legfelső kúp tetején, tisztán kivehető a kráter üst alakú öble. " Ő kivehetőnek látta a kráter üst alakú öblét a Somló legfelső kapujának tetején. Ez azonban nem felel meg a pontosabb geológiai megfigyeléseknek, mint ahogyan a Badacsony tetején is régóta látni véli sok laikus az ottani "krátert".

ÉGHAJLAT, NÖVÉNY ÉS ÁLLATVILÁG

A Somló hegyi levegője igen egészséges. Ezt hosszabb-rövidebb ott tartózkodás után már sokan tapasztalták. A Somló vidéki falvakban sokkal több öreg ember él, mint más vidékeken, amit a helybéliek a jó levegőnek tulajdonítanak. A szőlővidék lakosai mindenkor élénk érdeklődéssel kísérik az időjárás alakulását, Somló sem kivétel.

A néphit szerint, ha az ormot borító köd Zalának megy ("pipál" a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső.

Ősi tapasztalat szerint jégeső is ritkábban éri a Somlót, mint a Balaton vidéki hegyeket. Számtalanszor előfordult már az is, hogy a jégeső a hegy aljáig vonult, majd a felhő kétfelé vált, és a Somló aránylag csekély kárral menekült meg a jégtől. Ilyen esetet különben a szintén magánosan álló Szent György-hegyen is többször tapasztaltak az odavalósiak.

Amint azt délies növény- és állatvilága is bizonyítja, a hegy éghajlata meleg, üdülésre is igen alkalmas.

Szőlője érlelésének az aránylag meleg éghajlaton kívül a fekete bazalt hőelnyelő tulajdonsága is kedvez. A bazalt a nappal elnyelt hősugarakat, napsütés után és főleg éjjel, nagyjában egyenletesen kisugározza. A szőlőket így jóformán állandóan meleg veszi körül. Ez a fürtök fejlődését, majd a szemek (bogyók) érlelését a legkedvezőbben befolyásolja. A dús (legkevesebb négyféle: földpát, olivin, augit, magnetit stb.) ásványi összetételű bazalt mállásából származó, kitűnő termőtalaj és a többé-kevésbé egyenletesnek és állandónak mondható meleg nagyban hozzájárul a szőlők nagyszerű fejlődéséhez, illetve borai kitűnő minőségéhez.

Somló állat- és növényvilága is érdekes. Állatai között megtaláljuk a bronzszínű, karcsú testű, igen szép pannóniai, vagy másként magyar gyíkot (Ablepharus pannonicus). Nem lehetetlen, hogy ide is a török időkben hurcolták be, akárcsak a Badacsony, Szent György-hegy, Eger stb. vidékére is. A bazalthő-kisugárzás ezeknek a melegkedvelő állatkáknak is kedvez. Meredek falú bazaltsziklái között, főleg 1848 előtt még sok a sólyom és holló, s nem volt ritkaság a szirti sas sem.

A Somló bokrai között sok a fülemüle és a feketerigó. Rókák is szívesen tanyázhattak itt, ezt a Róka-hegy (Somló-vár romjaitól nyugatra emelkedő kis csúcs) régi elnevezése is igazolja.

A Somlónak - akárcsak az egész Balaton-vidéknek - érdekes a növényzete. A szőlő fölött hirtelen fölmerülő bazaltsziklák április második felében messzire sárgállanak a szirti ternye (Alyssum saxatile) aranyló virágaitól, amelyek a legmeredekebb sziklák elérhetetlen repedéseiben is megtelepszenek és festői képet nyújtanak. A sziklák közt még néhány apróbb páfrányt találunk, így a délies pikkelypáfrányt (Ceterach officinarum) és a mészkerülő északi fodorkát (Asplenium septentrionale). Ez utóbbit a Bakony vidékén csak a bazalton találjuk.

A sziklák közötti humuszon a délies elterjedésű, borókafa-illatú Grimaldia fragrans nevű májmoha rejtőzik. Mindezeket Balaton vidéki bazalthegyeinken is láthatjuk, de egyedülálló, hogy a hegytető északi felét bükkerdő fedi (különösen hatalmas bükkök nőttek itt 1848 előtt), amelyben jellegzetes bükkerdei növények élnek. Somló bükkösét nyilván a Dunántúl párásabb, esősebb éghajlatának köszönheti. Itt is virít a hóvirág (Galanthus nivalis), a turbánliliom (Lilium martagon), az erős szagú medvehagyma (Allium ursinum), sőt állítólag, bár nagyon ritkán, a szép kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is.

A sziklákra kúszó borostyán (Hedera helix) jellegzetes, fa alakú, érdekes példányát láthatjuk a Taposó-kút fölött, kissé ÉNy-ra. Délvidéki hangulatot kelt az őshonos édesgesztenye (Castanea vesca) és a házi berkenye (Sorbus domestica) is. A hegy nevét adó somfa (Cornus mas) is hajdan - a szőlő elterjedése előtt - a mainál jóval nagyobb területen virított.

A Somló hegy régi növényvilágát szemlélteti Cseresznyés Sándor főorvos 1848-ból származó leírása: "Kopasz tetejét szőlőt, árpát, zabot, parázs nagy krumplit, kasuflót, vad virágokat, cserjét berket, csalitot, szagos meggyfát, igen illatos csattogó epret, szamócát termőfekete homok fedi."



Somló vára
Séták Somlón és környékén
Erzsébetvárosi Természetbarát, 1997. II. negyedév
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja