Gyenes Péter:

Őszi barangolások a Tápió mentén

Első őszi túránk a Tápió-mentét célozta. Tápiószecsőről jó darabig a zöld kereszt, néhol már kopott jelzését követtük, majd mikor az élesen Tápiósüly felé fordul, elbúcsúztunk tőle. Ekkor már áthágtuk az Alsó- és Felső-Tápión is. A jelzést nem azért hagytuk, el mert elijesztett a "Kutyával védett, életveszélyes..." tábla. Különben is azt mondták: azt a juhász tette ki, nem kell komolyan venni... Nos jelzetlen utunk a Nádas-völgy felé egyengette lépteinket, melyben újabban a zöld háromszög vezet a halastavak, illetve feljebb - éles törés után csatlakozik elhagyott zöld kereszt jelünkhöz. Ebből a kellemes völgyelésből Úri község is elérhető, ahonnan autóbusz-járat közlekedik a sülysápi vasútállomás felé. Mi ezúttal a Tápiósághoz közeleső tó keleti sarkát céloztuk meg. Miután a jelzés ritka, időnként figyelni, iránytűzni sem árt. A tó déli oldalán kellemes pihenőt tartottunk, majd egyre bozótosabb ösvényen kivágtuk magunkat a szépséges Farkasd-völgy elejéhez. A tó melletti tiltó táblák és az ott pecázó "kigyúrt" fiúk ezúttal nem jelentettek akadályt... A zöld sáv - mely Tápióság felől Mende irányába vezet - kis figyelemmel követhető. Egy idő után a balra felvezető földúton Gombára gyalogoltunk. A községből busszal a Monori vasútállomásra lehet utazni. Kőbánya, Zugló és a Nyugati pu. innen rövid utazással elérhető. Szerény véleményem szerint a bejárt terület csak addig szép, amíg a vegetáció burjánzik. Tehát cirka áprilistól novemberig.

Második túránk - a Vegyiművek szakosztályával - a Mátrába vezetett. Autóbuszunk - mint tavaly is - a Bagolyirtás közelében fekvő Pelyhes-réten tette le a csapatot. Ezúttal is a jól jelzett "Z kereszt" ösvényét követtük, mely a Kaszab-rét után pazar panorámát is engedve húz fel a Tót-hegyes alá. A csúcs közelében vezető "S kereszt" jelzés változatosan hullámzó terepen, közepes minőségű erdőkben kanyarog. Fajzatpuszta után már nem erdős a terep, a jelzés pedig el-eltűnik a Kalyinka-völgy bozótosa környékén. Gyöngyöspatát - ahol buszunk várakozott - végül is szőlők között délre, majd délnyugatra tartva értük el. Gyöngyöspata várhegyének pincéi és a szépséges műemléktemplom csakugyan kellemes ráadást produkálhatnak. Persze csak akkor, ha valaki nem fut ki az időből, mint éppenséggel mi tettük. Dehát azt a melengető napsütést a tél beállta előtt nem lehet eléggé kiélezni... A "Gödöllői Alpok" északnyugati sarkát főként azért látogattuk meg, mert a körzet turistajelzéseit anno, elődeink - a gázgyári turisták - készítették. Kis csapatunk amolyan állapot-felmérő túrának szánta ezt a borongós szeptemberi szombatot. A KPVDSZ M.T.T.E. által kiadott könyvecske (A Gödöllői-dombvidék Turistaútjai) jórészt még napjainkban is hathatós segítséget ad a barangolóknak. Nem csoda, hiszen elkészülte olyan lelkes, hozzáértő embereknek köszönhető, mint Szemenyei Pál, Tomcsányi József, Lobmayer Imre és Tarnai László. Túránkat Göd-alsó v.m-től indulva a Pilis-térkép, majd a Gödöllői Dombvidék-térkép is segítette, de esetenként a visszaemlékezés sem jött rosszkor. A zöld kereszt jelzés ugyanis igen rossz állapotban van. Sokhelyütt a terepviszonyok is változtak, így nem könnyű az eligazodás. Pedig az általam negyedszer járt útvonal ezúttal sem okozott csalódást. A nyomvonalat itt-ott meg kell majd változtatni kissé, mert adódik rá alkalom. Vannak ugyanis a közelben jól járható és vélhetően megmaradó utak. A jelzés az Öreg-hegy alatt torkollik a Csomád falu - Csomád végállomás közötti zöld sávú szakaszba. Bármerre indulunk, az út 3-4 óra alatt kényelmesen bejárható, szintkülönbsége nem éri el a 100 métert sem. Aki a falut választja: kellemes, virágos településre lel. A szomjat is csak itt lehet csillapítani. Fél öt körül Újpestre is megy busz (a metróhoz) a falu keleti részéből.

A Bükk egy másik kategória. Manapság sok mindenre rámondják, hogy "szuper". Ő valóban az. Tompítja a gondokat és feltölt energiával. A Vegyiművek remek szervezésében két napot barangolhattunk jelzett és jelzetlen ösvényeken. Októberi barangolásunk alkalmával igen sok fiatallal találkoztunk, mely bíztató és örömteli dolog. Remélem ők jobban sáfárkodnak majd a természet javaival, mint azt mi tesszük manapság... Ezúttal az erdészet répáshutai vendégházában szálltunk meg két éjszakára, elérhető áron. A fennsíkon pompás tájrészletekkel és jól követhető jelzésekkel találkoztunk. Túra végén működött a gulyáságyú, így étterembe is csak "öblíteni" mentünk. Másnap a sárga sávon indultunk lefelé, a Bükk-aljára. Akik tehetik, kerüljék el a Katalin-völgyi szakaszt, mert a nyári heves esőzések árokszerűvé mélyítették az ösvényt. Amúgy is nehezen járható, de sokhelyütt még a csalán is megtelepedett benne. Talán a Pokol-völgy - Pazsag-völgy útvonalon kellene új jeleket felfesteni. Persze nem jártunk arra, csak a térkép alapján sejtem. A Nagykőris elején kerítés zárja el a kék kereszt jelzést, hirtelen megtörve levezető szakaszát, de pár méterrel feljebb - az úton - van létra, miként a Tóth Mihály kaszáló közelében - a kimenetnél - szintén. A Hór-völgyből kiágazó kék sáv jelzést igencsak figyelni kell annak, aki "felülről" érkezik, mert nehezen észrevehető. A rendkívül kemény kaptató ellenére megéri a fáradtságot az a pazar kilátás, mely az Odor-vár szikláiról kínálkozik. Aki lefelé jövet rövidíteni óhajt, nyugodtan megteheti a Fenőkő és az Illés-parlag felé vezető földutakon. Ez esetben szőlők között jut le a vándor a Hór-völgy bejáratánál lévő buszmegállóhoz.

Utazás közben van idő, eltűnődik az ember: megszűnt a Turista Magazin, vagy csak kallódik...? Jellemző, de nem meglepő a támogatás hiánya. Pedig az ott leírtak tán hasznosabbak, mintha oldalakat írnak nevenincs focisták átigazolási huzavonáiról. Tévedés ne essék, én szeretem a focit...


Termeszetbarát Híradó 92. szám, 1999. november
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja