Tolna megbillent dombsorain

A Balaton és a Mecsek között különös domborzatú táj, Somogy és Tolna megbillent dombsorainak, táblarögeinek vidéke terül el. Helyén a valamikor egységesen Pannon tábla fennsíkja terült el. A nagy tábla 150 ezer éve, talán a Balaton árkának besüllyedésével egyidőben darabokra, rögökre töredezett. Közben a rögök megbillentek úgy, hogy a Balaton felé fekvő részük megemelkedett, a Mecsek felé eső pedig megsüllyedt. Széles fennsíkszerű hátuk igen enyhén, szinte észrevétlenül lejt a Mecsek felé, meredek, többnyire erdős homlokuk pedig a Balaton felé néz. A homlokuk alatt kialakult aszimmetrikus völgyekben a Balatonnal párhuzamosan patakok folynak keletre. Ezek, a végig Somogy földjén futó Jaba és Kiskoppány-patak és a Somogyban csak eredő, de nagyobb részben Tolnában folytatódó Koppány és a már folyónak számító Kapos.

A Jaba és Kiskoppány közötti táblarög Somogyban fekszik. Ezen Zala faluban Zichy Mihály (1827-1906) festőművész emlékmúzeumát ajánlatos felkeresni. A Kiskoppány és Koppány közöttinek a széles háta átnyúlik Tolnába, és fokozatosan besimul a Mezőföld síkságába. Somogyi részén az andocsi búcsújáró műemléktemplom a legjelesebb látnivaló. A Koppánytól délre emelkedő hosszú táblarögnek valamivel nagyobb, de alacsonyabb darabja terjed át Tolnába. Magassága Somogyban 300 m. Hátán Igal gyógyfürdőjében, kempingben pihentünk meg. Keleti része a Tamásitól délre fekvő Gyulaji erdő. Ezt az egész területet a geográfia újabban Külső-Somogynak nevezi, azon a címen, hogy valamikor az egész Somogyhoz tartozott.

A középkorban itt néhány faluval több tartozott Tolnához, mint ma. Ezeket az 1696-ban Pozsonyban kelt nádori rendelet átcsatolta Tolnától Somogyhoz.

A táj leghosszabb táblaröge a Kapostól délkeletre emelkedik, és Dombóvártól egészen Simontornyáig húzódik. Déli részén terjedelmesebb és erdősebb, itt a Mucsi-hegyen 286 m magasságot ér el, északra elkeskenyedik, de végig tart egy bizonyos magasságot. Homlokával meredeken néz le a Kapos völgyére, háta pedig enyhén lejt délkeletre. Rajta Gyönk és Hőgyész a legnagyobb községek.

Ez a hosszú tábla rög a többihez hasonlóan kevésbé elkülönülő darabokra töredezett keresztben is. Ezek a darabok délről északra egyre rövidülnek. A Kaposnak és mellette a vasútvonalnak Döbrököztől lefelé csaknem a Sióba való torkolatáig tartó, szinte derékszögű kanyarjai az egyes tábladarabok homlokát kerülgetik. A táblarög magasabb, déli része a mecseki flórajáráshoz tartozik. Rajta az erre jellemző illatos hunyor, szúrós csodabogyó is előfordul.

A Kapos alsó szakaszával párhuzamosan, tőle keletre folyik el Hőgyész alatt a Mucsi határában eredő Danal-patak. Ezen túl is húzódik egy, a többihez hasonlóan megbillent kisebb táblarög.

A Kapos és a Sió közötti területet geográfusaink újabban Tolnai-dombságnak mondják, és kettéosztják egy szintén Mucsiban eredő, de délkeletre folyó másik Hidas-patakról északra fekvő Hegyhátra és délre eső Völgységre. A Hidas-patak völgyének két oldalát nézve azokat semmiképpen sem látjuk különböző tájaknak. A néprajz az egész tájat Völgységnek tekinti ma is. Ez régi népi tájnév, amelyet az 1950-ig érvényes "Völgységi járás" (1950-től Bonyhádi járás) név is megerősített. A régi helybéliek csak az egykori "Völgységi járás" falvait tekintik Völgységnek, Gyönk környékét nem. A Hegyhát tájnév az eredeti Hegyhát és Völgység mellett felsorolva Gyönki Hegyhátként először 1942-ben jelent meg az egymást másoló térképekről a földrajzi irodalomban. A Hegyhát egy, a 30-as években elkövetett térképi névcserével került át a Mecsek hátáról Baranyából Tolnába. Ezt pedig ott a Sásd székhelyű Hegyháti járás, a hivatalos latin nyelv idején Processus Trans-montanus név is tartotta 1949-ig. Patriótái újabban elérték, hogy a baranyai Hegyhát is rákerüljön a térképre, ha először eredeti területének csak negyedére-ötödére is. Tolnában persze szívesen veszik, hogy egy azelőtt tulajdonképpen névtelen tájuknak most van neve.

A táj nyugati felén a népirtó török idők után is többé-kevésbé megmaradt a magyarság. Itt csak egy német lakosságú falu, Pári van. A Kapos völgyében is végig magyar maradt a falvak nagy többségének a lakossága. A Kapos fölé meredeken leereszkedő hosszú dombsor hátán, keleti lejtőjének északi felén a Gyönk környéki falvakban is maradtak a XVI. században református hitre tért magyarok. A déli részen Hőgyész és Bonyhád között a tulajdonképpeni Völgységben viszont nagyon kevés marad meg a középkori magyarságból. A falvak túlnyomó részébe a XVIII. században olyan számban költöztek német telepesek Délnyugat-Német-országból, az alemanok, svábok földjéről, hogy Kelet-Tolnát Kelet-Baranyával együtt Schwäbische Türkeinek, azaz Sváb-Törökországnak mondták. A sváb telepesek szorgalmasak, "munkára éhesek" voltak. A velük szomszédos bajorok azt mondják róluk, azért élnek, hogy dolgozzanak. Szorgalmukkal szépen gyarapodtak, amit annak a német jogszokásnak a betartása is elősegített, amely szerint a földet a legnagyobb fiú örökli, a többiek ipart tanulnak vagy más pályára mennek. A lányok közül sokan házicselédnek mentek, többnyire nem azért mert rászorultak, hanem hogy csiszolódjanak. Kétségtelenül jó hatással voltak a magyar falvakra is. Ők hozták be a "Tolna-baranyai sváb birkát", és jelentős részben nekik volt köszönhető a jól tejelő bonyhádi tejfajta szarvasmarha kialakulása. A táj lószerető magyarjainak érdeme pedig a Tamási tájfajta ló kitenyésztése. A juhászat hagyományát a Hőgyészi Állami Gazdaság, a lótenyésztést a regölyi termelő-szövetkezet folytatta. Tamásiban augusztus 20. táján nemzetközi lovas-napokat rendeznek.

Az itteni németek és többi németjeink az erdélyi szászok kivételével hű fiai voltak a magyar hazának, csak a Hitlerista Volksbund tévesztett, szédített meg közülük többeket, akiket több, nem volksbundista némettel együtt Németországba deportáltak. Még előbb több németet vittek munkaszolgálatra a Don vidékére. Közülük sokan nem térhettek vissza. Helyükre 1945-ben székelyeket, csángókat telepítettek, úgyhogy a Völgység ma vegyes székely és német vidék.

A tájat a nemrég várossá nyilvánított, vasúton elérhető Tamásiból indulva járhatnánk végig. Központi terén alulról nézve erődtemplomként emelkedik az 1766-ban épült, részben rokokó berendezésű templom. Itt van a környező területek erdő- és vadgazdasági központja.

A Koppány-patakon, illetve a vicinális vasútvonalon túl van Tamási nevezetessége, 52 oC melegvizű gyógyfürdője, amelynek négy medencéje van. Mellette kemping és motel működik. Felette a részben fenyves dombtetőn magas kilátó áll, amelyből az egész tájat jól át lehet tekinteni. A kilátódomb keleti tövében, a Hőgyészre vezető út mentén a kálvária kápolnája áll. Szentélye megmaradt a török idők előtti gótikus állapotában. Többször átépített tornyán 1542 a legkorábbi évszám. Tovább a Gyulaji erdőbe vezet fel az út (autóbuszjárat). Az erdő a dámszarvasok zárt rezervátuma. Az út mindkét oldalán kerítés védi őket. Az erdőn túl, szántóföldek között, már Regöly határában egy, a XIV. században épült gótikus torony romja áll. Tovább Szakálynál a Kapos völgyébe visz le az út. Szakályon dombon áll a XV. században épült templom. Szentélye ennek is megmaradt gótikusnak. Támpilléréi is állnak. Az út Szakály-Hőgyész vasútállomásnál keresztezi a Kapost.

Az állomás közelében 1780 táján megszűnt remeteség helyén, délre áll a csicsói búcsújáró kápolna. Mellette "szentkút" vize fakad. Az állomástól az út felvezet a táj legnagyobb táblarögére, az annak hátán fekvő Hőgyészre. Hőgyész a múlt században a Völgységi járás székhelye is volt. Lakói nemrég még öntudatosan völgységieknek vallották magukat. Élénk kereskedő mezőváros jellegét mutatja, hogy sok zsidó lakosa volt. Nevezetessége nagy arborétuma és a benne álló Apponyi-kastély, amely 1760-ban épült.

A Hőgyésztől északra fekvő Gyönk még a hatvanas években is járási székhely volt. Itt a német tájház a legjelentősebb látnivaló. A Hőgyésztől délre fekvő Lengyel szép arborétumáról és a benne álló nagy, szintén Apponyi-kastélyáról nevezetes.

Lengyel környéke jó kirándulóhely is. A Kapos völgyéből Kurdról (autóbuszjárat) szép erdőben szerpentinezik fel az út a táblarög fennsíkjára. Ahol az út a fennsíkra ér, ott keskeny erdészeti műút indul balra, északra. Ez 2-300 m után bevágásba ér. Ez előtt szintén balra, földút indul, amelyen az erdőben hamarosan a fennsík meredeken letörő peremére érünk. Ott egy nagy tölgyfa mellett fa kilátó és emlékmű áll.

A kilátóból szépen áttekinthető a Koppány és a Kapos közti táblarög háta, és a Lengyel körüli erdős vidék. A Mecsek és néha a Badacsony is látszik róla. A fennsíkon eleinte erdőben, tovább szőlők, szántóföldek között Lengyelbe vezet az út. Néhány száz méterrel a falu előtt ismét egy erdészeti műút ágazik balra, le a közeli Anna-forráshoz és a közelében álló vadászházhoz, amelynek helyén 1877-ig a gyógyhatású gőzfürdő épülete állott. Vizét forrósított kövekkel melegítették. Védett környékét dús erdő borítja, amelyben a nedves fekvésnek megfelelően a bükk dominál. A fürdőt 1846-ban létesítette gróf Apponyi József, felesége Anna reumájának gyógyítására, és mások is használhatták. A kellemes tisztáson a lengyeliek később majálist, Anna-bált rendeztek. Kirándulók messzebbről is felkeresték.

Lengyelen a fennsík szélén terül el a 22 hektáros védett arborétum, benne a nagy Apponyi-kastéllyal. Ez bélyegzőhelye a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalomnak. A kastélyban 1946 óta mezőgazdasági iskolák és ezek diákotthonai működnek. Szállás is kapható. A kastély 1829-ben épült fel az év tagozódását szimbolizáló 4 kapuval, 12 kéménnyel, 52 szobával és 365 ablakkal. Többször átépítették. Mai állapota jó, de egykori berendezése, falfestményei nem maradtak meg. Mária Terézia tulajdonából is vásárolt bútorainak egy része a Nemzeti Múzeumba került, miután utolsó gazdája Apponyi Sándorné, a kastélyt a birtokkal együtt a Nemzeti Múzeumra hagyta.

A kastély és park előnye a hőgyészihez képest az egységes tulajdon és gondozás. A park az U-alakú kastély kinyíló oldalai előtt francia kert jellegű, erre jellemzőek az óriási, nyírt buxusbokrok. Többi része tájképi angolkert, üde tisztásokkal. Sokféle fenyő, közte két óriás mamutfenyő, életfa, platán, vérbükk, júdásfa stb. díszíti. Legöregebb fája egy talán 400 éves tölgy, amely az egykori fás legelőn adott árnyékot. A park jelentős részén a közeli erdők jellegzetes fái, tölgy, cser, gyertyán, hárs, kőris, juhar stb. nőnek.

Lengyelből az út a Völgység fővárosába, Bonyhádra vezet tovább. A falu főutcája és a kastélypark falu felőli része már erősen lejt délre, az itt eredő és 2-3 km után Baranyába érkező Bikali víz völgyében. Ez már az eredeti Hegyhátnak, a Mecsek Kapos felé lejtő hátának a területe, amely nagyrészt szintén megbillent tábladarabokból áll.

Kép és szöveg: Dr. Gábriel András



Természetbarát Híradó 86. szám, 1999 május
Úton: rövid túraleírások, élménybeszámolók
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja