500 km öt borsodi folyón

Borsod! Világos?!

Az 500 km 5 borsodi folyón élmény- és jelvényszerző túra két, lényegesen elkülönülő nagy egységből áll. A távnak szinte felét teszi ki a Tisza felső és középső szakaszának BAZ megyét érintő darabja, amely bárki által bejárható; aki vízitúrázni kezd, ezzel ismerkedik meg először. Aki erről sok újat tud mondani, az otthon, a térkép előtt ötli ki az élménybeszámolóját. De a többi négy folyó! (Bodrog, Bódva, Hernád, Sajó). Ott valóban át lehet még élni a régi vadnyugat pionírjainak felfedező élményeit.

Gondoltuk, vizsgaidőszakokban acélosra edzett tűrőképességünket úgy tesszük próbára, hogy egy túrán hódítjuk meg Borsodnak ezt a négy kisfolyóját. Azt sejtettük, hogy egészen másféle lesz mint a Tisza, ahol egész iparágat tartanak el a vízitúrázók, és annyira zsúfolt, hogy csak imitt-amott csillan elő a folyó szőke tükre a kenuk közül. Tényleg másféle lett.

A Sajó rozsdabarna tükre (?) itt a bedobált öblítősflakonok és szerencsétlenül járt, többnyire fületlen háztartási alkalmatosságok közül próbált erőtlenül megcsillanni. Néha sikerült neki. Két lakott hely közötti szakaszának geometriai közepénél. (Nem ám. Most túloztam. De csak kicsit.) Persze azt gondoltuk, hogy nem a Sajó lesz az a víz, ahol nem kell majd ivóvizet keresgélnünk a fogmosáshoz, így inkább az volt a meglepő, hogy az országhatárhoz legközelebb eső magyar falu, Sajópüspöki közelében a fürdőzés örömet okozott. Igaz, a part mindenhol szörnyű utálatos volt, övig érő iszap, de hát ez biomocsok. (Mondja, aki ért hozzá.) Különben is, tiszta lábbal otthon is tudsz fürdeni, a "betonyosban". Az se tisztább.

Szóval elég a nyavalygásból, és beszéljünk a Bódváról! Komjátinál kezdtük el a túrát. Lehetetlen nem kiemelni a helyiek lenyűgöző vendégszeretetét. (A németországi Peter óriásplakátokról ránk mosolygó ilyen tárgyú biztos meggyőződése kis hazánknak ezen szegletében emelkedik ki a plakát-hazugságok végtelen sorából.) A folyó egészen picike, keskeny, sekély, jéghideg, tiszta, és kavicsos az alja. A Jóisten is arra teremtette, hogy a megfáradt nyaraló (aki magát lépten-nyomon túrázónak nevezi) bivaly módjára benne henteregve óvja könyvtárban szikárra edzett-cserzett testét a böglyök hadától. Miközben a mezőről hazatérő kombájnok víg nótázását hallgatja. (Kiemelés egy csasztuskából.) Tolsztoj így jellemezte a bornírt földesurak parazita magatartását. Nem volt időnk megcsömörleni tőle. A folyón végigevezni remek kormányosiskola. A belógó ágak és bokrok között szlalomozva követni a kanyargós folyópartot nagy figyelmet igényel. Viszont itt nem kell napszúrástól tartani. A víz fölött összeboruló gallyakat csak néha fúrja át egy-egy napsugár, s így a zöld szín minden árnyalatában tündöklő alagúthoz hasonlít, mely ha nem érsz hozzá üde, nyugodt derűt és harmóniát; ha hozzáérsz, szúnyogfelhőt áraszt. (Nélkülük nincs túra, kellenek ők is.)

A Hernád igyekezett megcáfolni azokat a figyelmeztetéseket, melyek szerint varázsát zabolátlan vadvízjellegének köszönheti. Felső szakaszán tényleg óvatosnak kell lenni, erre ösztönzött minket a partmenti füzesben felakadt, félbetört kenuk, illetve holmijukat szárítgató túrázók látványa, de lejjebb már inkább csak a kenusokat galambtojásnyi kövekkel megdobáló dádéhad okozott izgalmat. Valószínűleg ők is unatkoztak.

A Bodrog nagyon jó levezetés egy ilyen hosszú és fáradtságos túra után. Széles, elég mély, hosszú egyenes szakaszokkal, átemelések nélkül, ideális. Földrajzi elhelyezkedése (az utolsó éjszaka Tokajban) garantálja, hogy gasztronómiai igényeink is megszabadulnak a borsodi komlóföldek habzó levének már-már bántóvá váló monotóniájától.

Aki - minden figyelmeztetésem ellenére - arra vállalkozik, hogy mégis végigcsinálja ezt a túrát, az gondoljon minden következmények közül a legkellemetlenebbre: erről fog beszélni az unokájának is, aki talán ezeket úgy meg fogja unni, mint öregapáink doni katonaélményeit. (Herr Schopenhauer! A világ mégiscsak javul?)

Molnár Tamás



Természetbarát Híradó 80. szám, 1998. november
Vizitúrázók információi
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja