7. A berendezések minőségi bizonyítványa

 Az EN 50 170-es PROFIBUS szabvány az alapja az egységek közötti kommunikációnak. Mivel a specifikáció komplexitása extenzív minõségbiztosítási intézkedéseket követel meg, a PROFIBUS Felhasználói Szervezet (PROFIBUS User Organization) felállított egy minõségbiztosító eljárást, ami szerint a minõségi bizonyítványokat a meghatalmazott teszt laboratóriumok teszt eredményei alapján állítják ki. Amikor egy berendezés minõségi bizonyítványt kap, ez bekerül a teszt laboratórium interoperability rendszerébe, hogy a jövõbeli berendezéseket is lehessen interoperability szempontjából teszteni vele.

 A minõségi bizonyítványok célja, hogy a felhasználókat biztosítsa arról, hogy a különbözõ gyártók berendezéseit egy hálózatban használva azok korrektül mûködnek. Ezt úgy érik el, hogy a tesztlaboratóriumban kimerítõ teszteknek vetik alá a berendezéseket. A fejlesztõ mérnökök szabvány-félreértelmezéseibõl adódó hibákat még az elõtt fel lehet fedezni és kijavítani, mielõtt a berendezést valós alkalmazásokban használják. A berendezések együttmûködését a már bevizsgált berendezésekkel szintén tesztelik. Miután a teszt sikeresen lefut, a minõségi bizonyítvány a PROFIBUS Felhasználói Szervezettõl igényelhetõ.

 A minõségbiztosítás az EN 45 000 szabványán alapszik. Amint a szabványban eõírják, a PROFIBUS Felhasználói Szervezet elõállította a meghatalmazott teszt laboratóriumokat, amik semleges teszthelyek és függetlenek a  gyártóktól. A berendezéseket ezekben a laboratóriumokban tesztelik.
Ez a minõségbiztosítás alapelve. A tesztelési és minõségbiztosítási eljárások a PROFIBUS irányelvekben definiáltak (DP slaves: 2.032 és DP master: 2.072). Különféle tesztelési eljárásokat adnak meg az FMS-re és DP-re a protokoll bonyolultságától függõen. Ezek a konformancia és interoperabilitási tesztek sokszor igazolták magukat valóságos gyakorlati helyzetekben. A minõségbiztosítási eljárást egy DP berendezés példáján a 25. ábrán részletezzük.

25. ábra minõségbiztosítási eljárás

 A tesztelés elõtt a gyártónak kérvényeznie kell egy azonosító számot a PROFIBUS Felhasználói Szervezettõl és el kell készítenie egy szabványosított GSD file-t a berendezéshez. Minden tesztlaboratórium egységes tesztelési eljárást használ. A tesztek részletesen dokumentáltak.
A teszteredmények elérhetõk mind a gyártó, mind a PROFIBUS Felhasználói Szervezet számára, és a minõségbiztosítás kibocsátásának alapjául szolgálnak.

 A hardver teszt a PROFIBUS interfész elektronikáját vizsgálja. Az interfészen az RS 485 specifikáció teljesítését ellenõrzik. Az elektomos jellemzõket (pl. kimeneti impedancia, busz interfész, vonali feszültségszintek) tesztelik. Ezen kívül még a technikai dokumentációban és a GSG file-ban található bejegyzéseket is összevetik a berendezés paramétereivel.

 A funktionális teszt a buszelérési-, és adattovábbító protokollt és a berendezés funkcionalitását vizsgálja. A GSD-t a rendszer paraméterezésére és illesztésére használják. A fekete doboz tesztelési eljárást használják. Ez az eljárás nem igényli a megvalósítás belsõ struktúrájának ismeretét. A tesztelés alatt lévõ berendezés által generált reakciók monitorozhatók a buszon és rögzíthetõk a buszmonitorral. Ha szükséges, a berendezés kimenetei szintén monitorozhatók és rögzíthetõk. A buszon lévõ idõviszonyokra kihegyezett tesztsorozatok eredményeképpen rögzített adatokat a tesztelõ személyzet elemzi, és összehasonlítja a szabványos értékekkel.

 A konformancia teszt a teszt egy fõ része. A protokoll megvalósítást ellenõrzik, hogy konform-e a PROFIBUS szabvánnyal. A berendezések megkívánt viselkedését a tesztsorozatokkal fogalmazzák meg, amit a tesztelendõ egységen futtatnak. A berendezés viselkedését elemzik és összehasonlítják a kívánt mûködéssel, és az eredményeket egy protokoll file-ba írják.
 

Az interoperabilitás és terhelési teszt alatt, számos más gyártó által gyártott PROFIBUS berendezéssel, több gyártós környezetben tesztelik az  interoperabilitást. Az ellenõrzést annak az eldöntésére végzik, hogy a teljes rendszer funkcionalitása fenntatható-e, amikor a berendezést a rendszerhez csatolják. Ezen kívül még számos masterrel tesztelik a mûködést. Az EMC teszt-et a tesztlabor vagy a gyártó végzi el. Ha a gyártó teszteli, akkor errõl egy prototípus teszt jegyzõkönyvet kell a tesztlabor rendelkezésére bocsátani, amiben megerõsítik, hogy a berendezés minden követelménynek megfelel. A tesztet maximális átviteli sebességen kell elvégezni, és a következõ alteszteket kell tartalmaznia. Miután a berendezés minden teszten sikeresen átment, a gyártó a PROFIBUS Felhasználói Szervezettõl kérhet minõségi bizonyítványt. Minden bevizsgált berendezés kap egy minõségi bizonyítvány számot referenciaként. Ez a minõségi bizonyítvány három évig érvényes, és rendszeresen ellenõrzik. A PROFIBUS teszt laboratóriumok címe a PROFIBUS termékismertetõben vagy a PROFIBUS weboldalán letölthetõ.

A teljes költség a berendezés tesztlaborban történõ teszteléseinek költségeit és a PROFIBUS Felhasználói Szervezetnek a minõségi bizonyítvány kiállításáért fizetett díjat tartalmazza. A tesztköltség körülbelül 2000 dollár. A minõségi bizonyítvány kiállítása ingyenes a PROFIBUS Felhasználói Szervezet tagjainak számáta. Akik nem tagok, további 2000 dollárt kell fizetniük minõségi bizonyítványonként.

 Jelenleg több, mint 200 különféle berendezés kapott minõségi bizonyítványt. Ezek a berendezések, és a minõségbiztosítási számaik a PROFIBUS termékismertetõben szerepelnek. Az ezekkel a berendezéssekkel szerzett tapasztalatok nagyon pozitívak. Egyre több és több jól ismert felhasználó (például a General Motors) használ csak minõségi biztonyítvánnyal rendelkezõ berendezéseket, amikor csak lehetséges.

6.1-4 PROFIBUS megvalósításokIndex
8. Összefoglalás